A mikrofonkirály, Cutelli gróf tanítványai

Értékmegőrző és -terjesztő tevékenységével érdemelte ki a Magyar Örökség Díjat a hetvennyolc esztendős Magyar Rádió. Archívumának kincsei nemcsak a napi műsorkészítéshez, hanem a közelmúlt történelmének és a hazai sajtó történetének kutatásához is nélkülözhetetlenek. A kiadványai pedig, mint a napokban megjelent Magyar harangok című CD és könyv is, a nagyközönség számára teszik hozzáférhetővé az egyedülálló művészeti, kultúrtörténeti felvételeket.

A Magyar Rádióba látogatott 1934. márciusában gróf Cutelli Gaetano Mazaglia, vagy ahogy az amerikai filmvilágban nevezték, a „mikrofonkirály”. Cutelli gróf tanította be magyar kollégáját, Kertész urat, a stúdió ügyelőjét a zajok, zörejek mesterséges előállítására. Cutelli gróf különféle hangutánzó szerkezeteket készített a Magyar Rádiónak, és ebből nagyszámú közönségének bemutatót is tartott. Bemutatta a szélgépet, amelyen ötféle szelet tudott elővarázsolni, így városi szelet, mezei szelet, tengeri szelet, hegyi szelet, ami ugyanolyan, mint a sivatagi szél és végül vihart. Azután a lódobogás pattogó hangját hallhatta a közönség, vagy egy gőzmozdony indulásra kész, robbanásig feszülő gőzkazánjának, poros, köves úton zörgő szekeret. Illényi Katalin, a Magyar Rádió archívumának helyettes vezetője számol be a kezdetekről A spirálfüzettől a számítógépig című könyvében. Megtudhatjuk azt is, hogy Kertész úr igen jó tanítványnak bizonyult, és a rádiónak 1935 júniusában már saját zajtára volt.
Eleinte nem is volt szó többről, mint a fontosabbnak ítélt műsorok rögzítéséről, erről 1935 tájékán az irodalmi vezető, Cs. Szabó László és helyettese Ortutay Gyula döntött. „Boldogok lehetnénk – írja Illényi Katalin –, ha az ő gondos munkájuk eredményeként kialakult gyűjtemény ma a birtokunkba lenne. A háború pusztítása azonban ezt az állományt sem kímélte meg. Hála az ajándékozóknak, a megsemmisültnek és pótolhatatlannak vélt anyagok fele részét sikerült újból megszerezni. De jöttek a személyi kultusz évei, amikor az ellenségesnek ítélt dokumentumokat egyszerűen megsemmisítették, ahelyett, hogy zárolták volna. Később pedig, az 1960-as években, amikor a magnetofon hódítani kezdett, a régi normál lakklemezek nagy részét, mint értéktelen portékát, kiselejtezték.”
Mostanra már remélhetőleg béke száll a világ minden archívumára, sem háború, sem politikai balítélet, sem pedig emberi ostobaság nem jelent veszélyt a gyűjteményekre. A Magyar Rádió hangarchívuma a veszteségek ellenére is számtalan történelmi és kultúrtörténeti értékű felvételt őriz: Ferenc József, Károly király és Kossuth Lajos hangját, Tolsztoj angol nyelvű beszédét, Horthy Miklós beszédeit, XI. és XII. Pius pápa szavait, Roosevelt elnök üzenetét, Nagy Imre történelemfordító rádiónyilatkozatát, Blaha Lujza nótaéneklését, Caruso hangját, de ebbe a sorba illeszkednek már a közelmúlt politikai szereplőinek, valamint nagy íróinak, előadóművészeinek felvételei is.
Fontos változást jelentett, hogy 2002. júliusa óta a rádió különféle gyűjteményei, így a kottatár, az irattár, a zenei és prózai hangarchívum, a könyvtár, a rádiómúzeum és a műsor-dokumentumtár közös irányítás alá került, s lehetővé vált az egységes archiválási szabályzat kidolgozása, tudtuk meg Illényi Katalintól. E szervezeti változás mellé komoly technikai fejlesztések is társultak. Folyik tehát a teljes anyag feldolgozása és digitalizálása, ami nemcsak az archívum dolgozóinak további munkáját egyszerűsíti, hanem a műsorkészítőknek is jelentős könnyítéseket hoz. Késlekedik azonban az előző kormányzat alatt formálódó nemzeti hangarchívum felállítása, amely lehetővé tette volna a Filmarchívum, a Széchényi Könyvtár, a Duna Televízió, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió gyűjteménye közötti közvetlen információcserét. S egyelőre a Magyar Televízió miatt hiányzik az aláírás a közszolgálati közös adatbázis létrehozását elrendelő szerződésről is, amelynek révén egymás anyagaihoz hozzáférhetett volna a három közszolgálati médium. Pedig már megállapodtak a szakemberek, hogy archiválási szabályaikat is egységesítik.
Miközben a technika fejlődése lehetővé teszi a szinte korlátlan adatmegőrzést – a Magyar Rádió három adójának napi huszonnégy órás adását is rögzítik és tárolják – a szakemberek még mindig nem merték kimondani, hogy a hangszalagra nincs többé szükség. A CD ugyanis rendkívül sérülékeny, és hibái a legkorszerűbb technológiával sem mindig javíthatók. A fontos anyagokat tehát máig szalagra és CD-re is felveszik az archívumban, a többit pedig a biztonság kedvéért két digitális lemezre is rögzítik.
A gyűjtemény páratlan ritkaságait nemcsak a rádiók, televíziók kérik kölcsön. Igen nagy a civil igénylők száma is. Közgyűjtemények, kutatók, kommunikáció szakos hallgatók, ünnepélyre készülő iskolák, kiállításszervezők fordulnak kéréseikkel az archívumhoz. Kinek a kutatásaihoz, kinek a szakdolgozatához van szüksége az irattárban összegyűjtött anyagokra, mások történelmi beszédek, perek, himnuszok felvételeit kérik, és az utóbbi időben igen sokan szeretnék egy-egy, a déli harangszóból megismert harang szavát hazavinni.
Elterjedt néhány éve, hogy a Magyar Rádió vezetése eladná az archívumot. A hír riogatásnak bizonyult, ám kétségkívül foglalkoztatja az intézmény vezetését, hogy e rendkívüli gyűjteményben lévő piaci lehetőségeket kihasználja. Felmerült, hogy a páratlan ritkaságú hangfelvételek némelyikét CD-n is kiadhatnák, és lassan formálódik a szolgáltatások árlistája is.
Természetesen nem kérnek kereskedelmi árat a nemzeti közgyűjteményektől, mondta el Illényi Katalin, így a Széchényi Könyvtártól, a Nemzeti Múzeumtól, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól vagy a Színháztörténeti Intézettől, és elnézőbben számolnak az iskoláknak is.
Bár az archívumba az eltelt évtizedek alatt sokszor belopódzott a politika, hogy érdekei és hite szerint rendet vágjon a polcok között, ez az igyekezete nem járt sikerrel. Kozma Miklós elnök-igazgató 1937-ben alapelvként fogalmazta meg: a rádió elsőrendű feladata a magyar kultúra terjesztése. Erről az alapelvről a Magyar Rádió a nehéz időkben sem feledkezett meg. Ezért jár a Magyar Örökség Díj.