A rokkantak országa lettünk?

Asztalba kapaszkodva, nehezen áll fel székéből Volford Tamás. Hosszú ideig tart, amíg kiegyenesedik, miközben a fájdalom kínjai kiülnek az arcára.

Két esztendeje rokkantnyugdíjas, pedig csak harmincegy éves. Ő a legfiatalabb betege a kakasszéki gyógyintézetnek. A kúra elején tart, de már korábban tapasztalta, hogy a rehabilitációs kezelés után egyenes testtartással hagyja el a kezelőhelyiséget.

– A gyógyvíz hatását legalább fél évig érzem. Addig nem fáj a derekam, aztán kezdődik minden elölről – mondja.
Úgy tört rá a betegség a domaszéki fiatalemberre, mint derült égből a villámcsapás. Aszfaltozó munkásként dolgozott egy útépítő cégnél. Reggel, amikor munkába ment, érezte, hogy fáj a nyaka. Délben elszédült, és mentőt hívtak. Délután életmentő műtéten esett át, mert kiderült, hogy gerincsérve, ami a nyakban kezdődött, bármely pillanatban bénulást okozhat. Doktorai figyelmeztették, csak kímélő életmódot folytathat. A magas, izmos fiatalember értetlenül áll betegsége előtt, hiszen sportolt, de így is elérte az alattomos kór.

Magyarországon a mozgásszervi betegekre jut a legtöbb táppénzes nap. A csaknem félmillió rokkantnyugdíjas nyolcvan százaléka mozgásszervi beteg. Ez a baj felkerült a kórok „toplistájának” második helyére. A rokkantak országa lettünk – állítják a betegek és az orvosok egybehangzóan. Hogy miért? Legtöbben az életmódban, a kevés mozgásban, a rossz idegállapotban, a túlhajszoltságban keresik az okokat. Pánikszerűen leginkább az Alföldön terjed ez a baj, ahol sok ember egyoldalú, nehéz fizikai munkát végez. A kakasszéki gyógyintézet főorvosa, dr. Floszberger Péter egyik meghökkentő története arról szól, hogy páciensei között már húszévesek is előfordulnak.

– Ha az izomzat elsatnyul, akkor a törzs súlya a csontokra, az ízületekre nehezedik – mondja az orvos. – Ez a terhelés azzal a következménnyel jár, hogy megkezdődik a csont kopása, majd egy idő után jelentkeznek a fájdalmak is. A pszichikai állapottól függ, hogy ezt ki hogyan viseli el.

Kétféle mozgásszervi beteg keresi fel a kakasszéki intézetet, ami Hódmezővásárhely és Orosháza között, romantikus környezetben, nádassal körülvett helyen bújik meg. Különleges vize több mint húszféle alkáli sót tartalmaz. Már a XIX. század elején felismerték a helybeli parasztemberek, ha a forrás vizébe beleállnak, vagy az iszappal bekenik testüket, elmúlik az ízületi fájdalmuk. Azt is tapasztalták, hogy bizonyos bőrbetegségekre is jó az iszap és a hidrokarbonátos víz. Kakasszék így vált a reumások kedvelt gyógyhelyévé , akiknek annyira tönkrement a gerincük, csípő- vagy térdízületük, hogy protézist kellett beültetni. Az intézet az idők során Dél-Alföld regionális állami gyógyítócentrumává nőtte ki magát. A vásárhelyi Erzsébet-kórházhoz tartozik önálló osztályként, 105 ággyal. Az intézmény históriája rendkívül érdekes, de a páciensek főleg azzal törődnek, hogy minél előbb helyet kapjanak a szanatóriumban.

– Nagy nyomás nehezedik ránk. Pacienseinknek több mint a fele visszatérő beteg. A mozgásszervi bajok nagy része nehezen gyógyítható, és a termálvíz, amit a legmodernebb európai terápiás eszközökkel egészítünk ki, csak meghatározott ideig hat – állítja Floszberger doktor.

– Mit gondol, hogyan lehetne visszaszorítani a népbetegségként emlegetett kórt?

– Bár itt kutatásokat nem végzünk, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a mozgásszervi betegség nem öröklődik. Örökletes lehet viszont a kötőszöveti gyengeség. Ha valaki rendszeresen sportol,egészségesen táplálkozik, nincs túlsúlya, jó esélye van arra, hogy ne szedje össze ezt a bajt. A csontrákosok terápiájával nem foglalkozunk, a rosszindulatú daganatra nem megfelelő orvosság a termálvíz.

Olyan nagy a társadalmi igény a gyógyfürdőkre, hogy akár valamennyi alföldi megyében két Kakasszék is épülhetne. A hatvanhat éves Dudás Károlyné gyakori kúrára szorul, ízületi baja elhatalmasodott rajta. Harminc éve rokkantnyugdíjas, az időjárás-változáskor különösen elviselhetetlen a fájdalma. Sajnálja, hogy kevés olyan állami kórház működik, mint Kakasszék. Arra nincs pénze, a rokkantnyugdíjából nem telik, hogy a drága dunántúli hévizeket felkeresse. Nyíregyházáról utalták ide Rácz Józsefet, aki már tíz éve rokkantnyugdíjas. Neki is csak fél évig tart a vízkúra hatása, utána a falat is kaparná fájdalmában.

Próbáltam kideríteni azt is, milyen élethelyzetben keletkeznek a reumatikus és mozgásszervi panaszok. Lehetetlen a kór szociológiáját megállapítani. Az ötvenöt éves mindszenti Bozó László fél életét szerelőműhelyben töltötte. Lételeme volt a mozgás, ám nyolc évvel ezelőtt olyan sokkszerűen tört rá az ízületi fájdalom, hogy azóta a munkáját sem tudja ellátni. Arra gyanakszik, hogy a huzatos műhely tette tönkre egészségét. Lelki tényezőkkel magyarázza betegségét a negyvennégy éves Laczi Mihályné. Öt esztendeje rokkantosították. Panaszai akkor kezdődtek, amikor férje elhagyta a családját, lába és keze megdagadt, járni, fogni nem tudott.

Magyarországon ezerötszáz-ezerhatszáz gyógyvizet tartanak nyilván, ám mindössze száznegyven gyógyfürdő működik. Sokan mondták már és mondják most is, hogy gazdaságilag egyik kitörési pont lehetne, ha minél több gyógyfürdőt, szanatóriumot építenének, ezért biztosan megérné ebbe az ágazatba több pénzt fektetni. Egészen biztosan jövedelmezőbb megoldás lenne, mint betegként feküdni…