A terrorizmus hálójában

Biztonságosabb lett-e a világ? – teszik fel a kérdést a napokban sok helyütt a két évvel ezelőtti terrorakciók áldozataira emlékezve. A válasz váratlanul és brutálisan érkezett. Egy stockholmi áruházban hasba szúrták Anna Lindh svéd külügyminisztert, aki tízórás műtétet követően belehalt sérüléseibe. Az értelmetlen gyilkosság ismét rádöbbenthet bennünket arra, hogy rossz úton járunk. A vad erőszak, az emberélet leértékelődése, a durvaság mindennapjaink elválaszthatatlan részévé vált. A szó tágabb értelmében mindannyian a terrorizmus, a félelem hálójában rúgkapálunk. Valami elromlott a világban, s nem két évvel ezelőtt. A terroristák akciói csak rávilágítottak mindarra, ami már e merényletek, Oszama bin Laden és az al-Kaida nélkül is egyértelmű volt. A világ, a társadalmak kétségbeejtő kettészakadása egyre kínzóbb jelenség, de az efölött érzett düh is sokakat zsákutcába visz. Azokat is, aki szentül hiszik, hogy a terror vétlen áldozatai. Napi bizonyíték erre, hogy a Jerusalem Post például vezércikkben buzdít a politikai ellenfél, Jasszer Arafat likvidálására.

A mostani merénylet azért is elgondolkoztató, mert az egyébként biztonságosnak ismert Svédországban történt. Ott, ahol a politikusok is gyakran vegyülnek el testőrök nélkül a hétköznapok forgatagában. Tömegközlekedési eszközökön utaznak vagy éppen bevásárolnak, mint Anna Lindh. A gyilkosság alapjaiban rendíti meg a nyugodtnak és biztonságosnak hitt jóléti társadalmat. A terrorral az olyan kis országokban is számolni kell, mint Magyarország. S az emberek számolnak is vele. Annyira beette magát a tudatunkba, hogy a hatos villamos kétségbeesett utasai nemrég már az al-Kaidát keresték a kocsiban, amikor felrobbant egy hátizsák.
Különösen aggasztó, hogy eközben két éve már semmi másról nem hallunk, mint a terrorizmus elleni harcról. A semmitől vissza nem riadó, szélsőséges elemek csapdájába besétálva havonta bejelentik Washingtonban vagy Londonban, hogy az al-Kaida újabb akciókra készül, a terrorista politikai szitokszóvá vált, melynek ürügyén államok vesznek revansot régi sérelmeikért, miközben a valódi terror a világ számos pontján virágzik. Izraelben, Csecsenföldön, Afganisztánban, Irakban, a spanyol tengerparton, Kolumbiában vagy a Fülöp-szigeteken több a robbantás, mint korábban, a Balin elkövetett merénylet szellemi atyja pedig a mártírhalálnak örülve üdvözülten mosolyog bele a kamerákba. Oszama bin Laden is üzent e napon, hogy ne feledkezzünk el róla. Persze újabb és újabb videofelvételek nélkül is tudjuk, hogy szellemi testvérei erősebbek, mint valaha.

S hogy ez így van, abban megkerülhetetlen a világ vezető hatalmainak, köztük első helyen a két éve megtámadott Egyesült Államok felelőssége is. Ma már világosan látszik, hogy nem a legmegfelelőbb módon reagált a kihívásra. Ennek egyik elemére utalt politikusként a megboldogult Anna Lindh is, amikor Irak megtámadása miatt „magányos vadásznak” nevezte Bush elnököt, aki – mint már egy lap fogalmaz – egy csoport tehetetlen kisgyermeknek nézi az Amerikán kívüli világot. Nem véletlen tehát, hogy mindennek következtében súlyos repedések jelentek meg a terrorizmusellenes koalíción is. Sokan érzik úgy két év után, hogy már nem vagyunk mindannyian New York-iak, a világ pedig az elköltött dollármilliárdok ellenére sem nagyon akar biztonságosabbá válni.