Antidiplomatikus diplomácia

Mindazzal, amit a kettős állampolgárság kérdése kapcsán művel a magyarországi külügy, nem csupán a délvidéki magyar közösséget sérti vérig, hanem újabban Szerbia-Montenegró politikai elitjét is. Bársony András nemrégiben éppen az államközösség egyik magas rangú politikusának gázolt a becsületébe azzal, hogy olyan kijelentéseket tulajdonított neki, amelyek nem hangzottak el. Igaz, mindez az elmúlt másfél év történéseinek ismeretében nem meglepő – a szomszédokkal ápolt jó viszonyra olyannyira kényes magyar kormány Belgráddal szembeni politikája már jó ideje nem más, mint arcátlan sértések sorozata.

Persze Bársonyék helyzete sem irigylésre méltó. A „tanuljunk meg kicsiknek lenni” gondolat jegyében működő magyar külügynek ugyanis rendesen feladta a leckét Zoran Zsivkovics szerb miniszterelnök június elején, amikor kijelentette, hogy Belgrádnak semmiféle kifogása nem volna az ellen, ha Budapest bevezetné a délvidéki magyarok számára a kettős állampolgárságot. Igen kínos fejlemény ez egy olyan kormány számára, amely úgy képzeli el a regnálása során folytatandó nemzetpolitikát, hogy először lerombolja az Orbán-kormány által meghozott, a határon túli magyar közösségek számára kedvező intézkedéseket, és aztán nem pótolja őket semmiféle új konstrukcióval. Hacsak nem azzal, hogy a magyar miniszterelnök időnként eljár vadászgatni román kollégájával. Récére. Tőkésre.

A magyar kormány eleinte elengedte a füle mellett Zsivkovics felvetését. Nem így a délvidéki magyar pártok, amelyek évtizedes viszálykodásukat félretéve példás egyetértésben álltak a kezdeményezés mellé, amelynek később az anyaországban is mind több támogatója akadt. Tehát az események visszafordíthatatlanul elindultak a maguk útján – s előbb-utóbb már a magyar külügynek is meg kellett szólalnia.

Meg is szólalt. És rögvest elkezdett olyan vérlázító hazugságokat ontani, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A mostanság ismét éjjel-nappal, minden csatornán régi lendületével hazudozó Horn Gyula „őrültségnek” nevezte a felvetést, míg többen azzal próbáltak érvelni, hogy az EU-ban nem gyakorlat a kettős állampolgárság. Ennek persze a fele sem igaz – Franciaország és Németország épp nemrégiben kötött egyezményt e kérdésben, míg Spanyolország hamarosan több millió spanyol ajkú dél-amerikainak adja meg a spanyol honpolgárságot. Ráadásul az EU-tag Görögország is alanyi jogon biztosítja az albániai görögök számára a kettős állampolgárságot, miközben a szkipetárok országa legföljebb majd csak akkor válik EU-taggá, amikor Medgyessyék európai értékrendű szociáldemokratákká.

Kovács László és Bársony András hazugságáradatában még olyan állítások is elhangzottak, miszerint „a szerbiai törvények nem teszik lehetővé a kettős állampolgárság intézményét”. Ennek is éppen az ellenkezője igaz – Szerbia-Montenegró, valamint Bosznia-Hercegovina és Horvátország között államközi egyezmények szabályozzák a kérdést, és jelenleg az európai kontinensen Szerbia az az ország, ahol a legtöbben bírnak több állampolgársággal. Arról nem is szólva, hogy Bársonyék kijelentése más szavakkal azt jelenti: a szerb miniszterelnök nem ismeri a hazájában érvényes törvényeket.

A magyar külügy végül úgy döntött, inkább előre menekül. Így született döntés arról, hogy Ukrajna és Szerbia-Montenegró állampolgárai novembertől mégis ingyenesen juthatnak magyar vízumhoz. Ám ha arra számított a magyar kormány, hogy ezzel elejét is veheti a kettős állampolgárság további erőltetésének, tévedett. A határon túli magyar közösségek ugyanis felismerték, hogy a jelenlegi kormány önszántából aligha fog bármit is tenni érettük – elvégre Medgyessyék nem azért léptek kormányra, hogy tegyenek, hanem hogy eltegyenek –, azonban arra is rájöttek: következetes nyomásgyakorlással még ezt a társaságot is rá lehet bírni arra, hogy megváltoztassa a véleményét egyes nemzeti kérdésekben.

Szoci áldemokratáink tehát stratégiát váltottak: a miniszterelnök kijelentette, hogy „lehet tárgyalni a kérdésről”, eközben Bársony Andrásék annak érdekében kezdtek ügyködni, hogy nem létező szerbiai kifogásokra hivatkozva söpörjék le az asztalról a kérdést. És az események itt váltak érdekessé igazán – Bársony András ugyanis éppen a belgrádi Beta hírügynökségnek nyilatkozta azt, hogy Belgrád hivatalos álláspontja elutasítja az etnikai alapon adandó kettős állampolgárságot. A külügyminisztérium bizonyos magas rangú belgrádi külügyérre hivatkozott állításában. Bársony tehát ezúttal úgy füllentett, hogy – ha nem is nevesítette az illetőt – déli szomszédunk politikai elitjének tulajdonított olyan kijelentéseket, amelyek sohasem hangzottak el. Bársony újabb hazugságát maga Aleksandra Jovanovics szerbia-montenegrói külügyi helyettes államtitkár – tehát gyakorlatilag az államközösség külügyminiszter-helyettese – cáfolta, mondván: „e kérdés elsősorban a magyar államra tartozik, amennyiben Budapest meg akarja adni a kettős állampolgárságot, a mi törvényeink ez elé nem gördítenek semmilyen akadályt”. Mindemellett Jovanovics asszony azt is kijelentette, hogy a kettős állampolgárság bevezetéséhez még kétoldalú egyezmény megkötését sem tartja szükségesnek.
Bársonynak normális körülmények között a székébe kerülne az ilyen arcátlan, egy szomszédos ország politikai elitjét dehonesztáló, valamint a diplomácia és a jó ízlés szabályait semmibe vevő hazugság. Nem így esetünkben, ami aligha meglepő, hiszen azt a külpolitikát, amelyet Budapest az elmúlt másfél év során Belgráddal szemben folytatott, mindvégig a sértésszámba menő diplomáciai melléfogások és az udvariatlan lépések jellemezték. Emlékezzünk: március 15-én, a meggyilkolt szerb miniszterelnök, Zoran Djindjics temetésén – amikor még a Szerbiával évekig háborúzó Horvátország is a legmagasabb szinten képviseltette magát – Magyarország részéről hivatalosan egyedül Lamperth Mónika volt jelen, aki még a temetőbe sem volt képes ellátogatni: meg sem várta a szkupstinában – a szerbiai parlamentben – tartott gyászszertartás végét, hanem gyorsan kikocsizott a szurcsini repülőtérre, aztán irány Budapest. Röviddel később a Beograd 3 nevű tévécsatorna egyik betelefonálós műsora azoktól a felháborodott szerb polgároktól volt hangos, akik Magyarország arcátlan magatartására követeltek választ a műsorban vendégeskedő külügyminisztertől, Goran Szvilanovicstól. Szvilanovics csak azzal tudta menteni a helyzetet, hogy Orbán Viktor magánemberként részt vett a szertartáson.
Ennyit arról, hogy Budapest mekkora sikerrel ápolja a jó viszonyt a szomszédos országokkal. Úgy tűnik, Medgyessyék számára csak azon szomszédjainkkal fontos az egyetértés, amelyekkel a magyarellenes politikában lehetnek példásan együttműködő partnerek. Persze nem elképzelhetetlen, hogy szocialistáink kormánya előbb-utóbb mégis megadja a kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak – elvégre Medgyessyék akár még nyilasnak is beállnának, ha szavazatokat remélnének ettől. Ugyanis Sztálin elvtársnak igaza volt, amikor azt mondta: a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva. Ez az anyag könnyen formálható. Ám bármily alakot is öltsön – valami mindig hibádzik körülötte.