Az olvasásról – biztatásul

Felborzolta a kedélyeket a tavalyi PISA-teszt rossz eredménye. Olyannyira, hogy az Oktatási Minisztérium a teszt eredményeivel indokolja az új oktatási törvény szükségességét. Innen-onnan lehetett hallani-olvasni, hogy vannak jó eredményeink is, de ezekről a törvényhozók hallgatnak, hiszen akkor elveszítik indokaikat. A PIRLS-tesztről van szó, melyet a Nemzetközi Olvasástársaság folyóirata, a Reading Today 2003. augusztus–szeptemberi számában ismertet, ennek fordítását teszem közzé az alábbiakban.
A negyedikesek számos európai országban csúcsteljesítményt nyújtottak egy fontos, új, olvasásról szóló jelentés szerint, melyet áprilisban bocsátott ki a Progress in International Reading Literacy Study (PIRLS).
Harmincöt országot vizsgáltak meg, Svédország, Hollandia, Anglia, Bulgária és Lettország érte el a legmagasabb átlagokat. Kanada, Litvánia, Magyarország, az Egyesült Államok és Olaszország van még az első tízben. (Finnország, amely gyakran első a nemzetközi felméréseken, most nem vett részt.)
Közel 150 ezer diákot vizsgáltak meg, ezzel a PIRLS egyike a legnagyobb nemzetközi értékeléseknek az olvasás területén. Irányítója az International Study Center a Boston College-ban. A PIRLS egy sor szövegértési stratégiát mért, mégpedig irodalmi és ismeretközlő szövegekben. Az adatokat 2001-ben gyűjtötték be.
A szépirodalmi szövegek olvasásában Svédország és Anglia érte el a legjobb eredményt. Az ismeretközlő szövegek olvasásában Svédország, Hollandia és Bulgária volt a legjobb.
Az USA diákjai szokatlan változatosságot produkáltak eredményeiket tekintve. A 4. helyen végeztek a szépirodalmi célú olvasásban, de az ismeretközlő szövegek olvasásában csak a 13. helyen végeztek.
Ezenkívül a PIRLS adatokat gyűjtött az otthonról, az iskoláról, arról, hogy az adott ország miként hat a diákok jó olvasástanulására, megkérdezték a szülőket és a gondviselőket a gyerekek iskola előtti olvasási tevékenységéről. A legfontosabb megállapításokból a következőket idézzük:
– A lányok minden országban szignifikánsan jobb átlagot értek el, mint a fiúk.
– Az igazgatók szerint mindenütt az olvasás a legjobban hangsúlyozott tárgya a tantervnek.
– Minden vizsgált országban általában pozitív volt a gyerekek viszonyulása az olvasáshoz, s leginkább az olvasást szerető gyerekek érték el a legjobb eredményeket.
– Általában a gyerekek fele élvezi az olvasást és megbecsüli a könyveket.
Az egyéb érdekes megállapítások a következők:
– A legjobb olvasási eredményeket felmutatók a vizsgált országokban mindenütt már az iskola előtt megismerkedtek az írásbeliséggel kapcsolatos tevékenységekkel, könyveket olvastak, meséltek nekik, énekeltek, ábécés játékokkal és a szavakkal játszottak.
– Mindegyik országban jobban olvastak azok a tanulók, akiknek otthonában sok gyermekkönyv volt (több mint száz), mint azok, akiknek otthonában kevés volt a gyermekkönyv (kevesebb mint tíz).
– A tanítók azt közölték, hogy heti több órát szánnak a nyelvi fejlesztésre, heti kilenc órát jelentettek a következő országok: Kanada, Kolumbia, Ciprus, Franciaország, Görögország, Új-Zéland és az USA.
– A mindennapi oktatás alapja a tankönyv, melyet hetente legalább egyszer gyakorlatokkal egészítenek ki, a legtöbb tanuló munkafüzetet vagy munkalapot használ (a nemzetközi átlag 53 százalék).
– A szépirodalmi szöveg olvasása jobban el van terjedve, mint az ismeretközlő szöveg olvasása.
– A tanítók többsége a gyerekeket saját szakmai véleménye alapján értékeli (a gyerekek 70 százalékát), továbbá osztálytesztekkel (55 százalék), illetőleg nemzeti vagy területi vizsgákkal (21 százalék).
– Csaknem minden negyedikes tanuló (85 százalék) olyan iskolába jár, amelyben van könyvtár, s többségükben ötszáznál több könyv van.
A PIRLS az International Association for the Evaluation of Educational Achievement (IEA) folyamatos projektje. A következő felmérést 2006-ra tervezik. Részleteket az interneten lehet olvasni: http://timss.bc.edu/PIRLS2001.html.
A cikk az alábbi adatsort közli a részt vevő országokról és az elért pontokról:
Svédország: 561, Hollandia: 554, Anglia: 553, Bulgária: 550, Lettország: 545, Kanada: 544, Litvánia: 543, Magyarország: 543, USA: 542, Olaszország: 541, Németország: 539, Cseh Köztársaság: 537, Új-Zéland: 529, Skócia: 528, Szingapúr: 528, Oroszország: 528, Hongkong: 528, Franciaország: 525, Görögország: 524, Szlovákia: 518, Izland: 512, Románia: 512, Izrael: 509, Szlovénia: 502, Norvégia: 499, Ciprus: 494, Moldova: 492, Törökország: 449, Macedónia: 442, Kolumbia: 422, Argentína: 420, Irán: 414 Kuvait: 396, Marokkó: 350, Belize: 327.
A nemzetközi átlag: 500
Mindnyájunk számára tanulságos ez a felmérés, és némi önbizalmat adhat. Mert önbizalomra nagy szükségünk van.
Lényeges dolgok olvashatók ki ebből a felmérésből. Az egyik figyelmeztetés ekképp hangzik: ott jók az eredmények, ahol magas az anyanyelvi órák száma, a heti átlag kilenc! Nálunk most akarja a minisztérium lejjebb vinni az anyanyelvoktatás heti óraszámát (emlékeztetőül ide írom, hogy 1950-ben első osztályban az olvasás-írás megtanítására heti 12 órát adott a tanterv). A heti 9-10-nél nem szabad kevesebbet adni. A másik figyelmeztetés pedig az, hogy a negyedikesek jó készségeit meg kell őrizni a felsőbb évfolyamokon.
Az EU-hoz való csatlakozás nyelvi-kulturális kihívás is. Az eddiginél is nagyobb lesz az igény az idegen nyelvek tanulására. Nagyobb szükségünk lesz a fordításokra (nyilvánvalóan nem a magyar lesz az EU tárgyalási nyelve, bár belép a hivatalos nyelvek sorába). A jó fordítás nemcsak az idegen nyelv, hanem az anyanyelv tudásától is függ. Mindez az anyanyelvi órák emelését, nem csökkentését igényli.