A szinte rejtélyes nevű Kötcsén születő, élő és dolgozó Opperheim József beleszületett a borászatba. A szülei és a nagyszülei is foglalkoztak szőlővel, borral, ezért szinte természetes volt, hogy Balatonbogláron megkezdett kertészeti tanulmányait az egyetemen is folytatja. Az iskolák befejezése után dolgozott szövetkezetben, tanított, és közben folyton azon gondolkozott, hogy miként lehetne szülőhelyén, Kötcsén a páratlan adottságokkal rendelkező, elvadult szőlőtermő dűlőket újratelepíteni. A faluban a szőlészet-borászat alapjait az 1700-as években ide települő német ajkú lakosság teremtette meg, akik a Rajna mellékéről ebbéli tudásukat magukkal hozták; nem riasztotta őket a szabdalt terep, a meredek hegyoldal. A borász gondolatait már akkor tett követte, amikor átvette az egyetemen a diplomáját, és 1985-ben fél hektár szőlőt telepített. Ez a terület két év alatt két hektárra nőtt, ekkor azonban világossá vált számára, hogy nem tud továbblépni. Ezért Ausztriába ment dolgozni, ahol hat kemény évet töltött munkával, tanulással tudatosan választott, tízhektáros családi borgazdaságokban. Keresetéből pincét épített, és elkezdte megvásárolni a Bóka-völgy legszebb és egyben legnehezebben megművelhető domboldalait. Ez alatt az időszak alatt, pontosabban tíz éven keresztül nem is nyújtott be Opperheim József semmilyen pályázatot, amit ma már súlyos hibának ró fel magának. Amikor azonban 1999-ben meghirdették a pályázatot a fiatal agrárvállalkozók számára, találva érezte magát. Ekkor döntött úgy, hogy vállalkozó lesz.
Azóta voltak sikeres borai; a legelső, amit 1997-ben palackba töltöttek, egy chardonnay volt. Ebből keveset palackoztak, de aki abból fogyasztott, az mind emlékezik rá, ami nagyon fontos a borász számára. A kékfrankos 1998-ban: egy rendkívül szép, gyümölcsös, határozott aszú meggy jellegű bort adott, amit azóta igyekszik lekövetni a gazda, mert náluk a kékfrankos rendre hozza ezeket a késői meggyre emlékeztető íz- és illatjegyeket. Kedves emlék számára az Irsai Olivér és a késői szüretelésű chardonnay 1999-ből, az akkori olaszrizling pedig még ma is megállja helyét: gyönyörű, friss, üde bor. A 2000-es évben a fehérborok megszenvedték az aszályt, igaz, a kékfrankos akkor megint nagyon jó bort adott. A 2001-es év ismét vízhiányos, aszályos év volt, de akkor a sauvignon blanc egész tisztességesre sikeredett. A borász itt tett egy kitérőt, mondván, nem érti, hogy a különböző híradások miért szólnak szinte szabályszerűen arról, hogy az elmúlt öt évben minden évjáratban egyre jobb borok termettek. Ha tudjuk, hogy az 1999-es évjárat jó volt, de már nincs belőle, akkor sem szabad a vásárlónak azt mondani, hogy az eddigi csúcs a – valóságban jóval gyengébbre sikeredett – 2001-es évjárat volt, amiből mellesleg garmadában állnak a palackok a pincében.
Az egy-egy évjáratból kiragadott kedves borainak ismertetését a kötcsei borász úgy folytatta, hogy 2002-ben a cabernet sauvignon– kékfrankos cuvée nagyon ígéretes, de ez a bor még nincs a piacon. Az idei évjárattól pedig még csak reméli, hogy jó lesz. Ami biztos, hogy az idén az Irsai Olivérnek szebb az illata, mint tavaly, az olaszrizling mustfoka húsz fölött van, és a sauvignon blanc is érdekes, izgalmas bornak ígérkezik. Az biztos, hogy a borok alkoholtartalma magasabb lesz, mint az átlagos években. A vörös bort adó szőlők, a kékfrankos, a cabernet sauvignon szüretét még nem kezdték meg, ezért minőségükön a szép, napos szeptember vége még sokat javíthat.
Rövid távú terveiről a borász elmondta, jelenlegi pincéjük mellé szeretnének még egy meleg konyhás pinceborozót, ahol a kóstoltatások alkalmával kifejezetten a nedűhöz illő, helybéli német–magyar konyha egyszerű ételeit kínálnák majd. Az állandó étlapot pedig egy adott ételekből álló, de bővebb kívánságlista is kiegészítené, amelyről előzetes rendelés alapján választhatnának a vendégek. Mindehhez társulna még egy ötszobás apartmanház pipa- és pálinkakóstoló szobával. A völgy pincéiben pedig egyszerű, de igényes, a villanyt nélkülöző szállások lesznek, ahol a vendégeket a borok mellett tömött spájz és petróleumlámpa várja.
Opperheim József hangsúlyozta, az említett terveket nem egyedül akarja megvalósítani: partnereket keres a kivitelezésükhöz. Elmondta azt is, hogy a helyiek közül sokan nem értik, miért akar magának konkurenciát. Erre azt válaszolja, hogy ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy borász és egy pince sem tesz, tehet híressé egy bortermő hegyvidéket. Hogy a borvidéket, jelesül a dél-balatonit megismerjék és elismerjék, ahhoz sok borászat, jó borok s a hozzájuk rendelhető arcok, személyiségek kellenek. – Nagyszerű mesterség a miénk, mert a bor csodálatos eszköz az emberekkel való kommunikációban – mondta Opperheim József, aki úgy látja, jó úton haladnak. Antall György és Győry László aktív közreműködésével létrehozták a Bókavölgyi Szőlőbirtokot. Telepítettek 18 hektár két és félszer egy méter térállású, korszerű fajta-összetételű szőlőt, ragyogó fekvésben – és sokszor emberfeletti, küzdelmes munkával. – Tavasszal, reményeink szerint, újabb nyolc hektárt ültetünk, és továbbra is keményen dolgozunk, és bízunk a jövőben, és természetesen nyitott pincével várunk minden érdeklődőt – tette hozzá.
***
A titokzatos borvidék.
A körülbelül 2700 hektár területű dél-balatoni borvidék elhelyezkedését, ahol a XVI. századtól termesztenek szőlőt, egyszerre könnyű és nehéz is meghatározni. Könnyű, mert értelemszerűen a Balatontól délre terül el, nehéz, mert hosszan nyúlik el, és erősen tagolt. A könnyebb meghatározás végett íme néhány, a borvidékhez tartozó, illetve néhány azt határoló település: Balatonberény, Balatonkeresztúr, Kéthely, Somogysámson, Marcali, Balatonboglár, Balatonlelle, Szőlősgyörök, Szőlőskislak, Lengyeltóti, Látrány, Visz, Somogytúr, Karád, Andocs, Balatonszemes, Szólád, Kötcse, Kőröshegy, Zamárdi és Balatonendréd.
magyar péter
Pikk Bayerrel, Ambrózyval és Szánthóval- Az ukrán-pártiságba belehülyült brüsszeli elit +videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!