Tigrid a cseh újságírás, illetve a cseh antifasiszta és antikommunista emigráció nagy alakja volt, aki Václav Klaus kormányában ellátta a kulturális tárca vezetését, s aki egyben Václav Havel előző államfő legközelebbi munkatársai közé tartozott. Éveken át a Szabad Európa Rádió szerkesztője volt, nevéhez fűződik a Párizsban megjelent Svedectvi (Tanúságtétel) című rangos cseh folyóirat kiadása is.
Tigrid nagy érdeme, mutatnak rá életművének méltatói, hogy folyóiratában az elsők közt tárta a csehek elé azokat a szörnyűségeket, amelyek a második világháború után a csehországi németség likvidálását, valamint a kommunista terror évtizedeit kísérték.
A Mladá Frontá Dnes napilapban, amelyben rendszeresen kifejtette véleményét időszerű nemzetközi és hazai politikai fejleményekről, néhány hónappal ezelőtt, amikor óhajairól kérdezték, kifejtette: azok közé tartozik, akik szeretnék, ha még megérnének valamit, ami jóllehet közvetlenül nem érinti őket, ám amit nagyon fontosnak tartanak. Neki két ilyen óhaja van. Az első, hogy izraeli földön érjen véget a rettenetes gyilkos háború, hogy a zsidók már sose öljenek meg ártatlan asszonyokat és gyermekeket, és hogy ismerjék el a palesztinok jogát egy józanul kijelölt és garantált határok közti önálló államra.
Másik nagy óhajaként és álmaként, szöges ellentétben a Benes-dekrétumok híveivel, Tigrid azt jelölte meg, szeretné, ha a csehek önmaguk előtt, szabad elhatározásuk alapján, senki, csupán saját lelkiismeretük és intelligenciájuk által kényszerítve ismerjék el, hogy a csehországi németek háború utáni kiűzése a kollektív bűnösség elfogadhatatlan elvéből kiinduló etnikai tisztogatáshoz, gyülölettől fűtött bosszúhoz hasonlítható.
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
