Elszalasztott esély

Nem sikerült a nagy kísérlet, a Palesztin Hatóság magára hagyva nem tudott hatékony kormányt létrehozni. A belső viszályok végül felőrölték a két legfőbb részt vevő, Jasszer Arafat elnök és Mahmúd Abbász kormányfő erejét, s ezen régi barátságuk sem tudott segíteni, Abbász távozni kényszerült.
Arafat nem véletlenül nevezte ki a minden oldal számára elfogadható barátját e magas tisztségbe. Bízott abban, hogy a fegyveres szervezetek, a palesztin lakosság, Izrael és az Egyesült Államok is támogatják majd az új tisztségviselőt, s előremutató jelnek fogják tekinteni, hogy tiszta kezű ember kerül a palesztinok élére, ráadásul a régi harcostársban megbízhatott, hogy nem fogja kisemmizni őt a hatalomból. Ami a reményeket illeti, szavakban ugyan megkapta Abbász a kért támogatást, ám tettekben ez nem igazán nyilvánult meg. Mára egyre valószínűbb, hogy az útiterv meghiúsul, bár fő célkitűzése, a tárgyalások újrakezdése megvalósult: Izrael elfogadhatónak tartotta Abbászt, a zsidó állam azonban egy cseppet sem bízott benne jobban, mint bármelyik más tárgyalópartnerében. „Hisszük, ha látjuk!” – volt a válasz minden palesztin ígéretre, s még a három hónapos tűzszünet idején sem enyhültek meg Tel-Aviv urai.
A hatalmi harc pedig Arafat reményei ellenére folytatódik. Túl nagy volt a hatalom csábítása, túl kicsi az apparátus, és túl régóta él már minden résztvevő természetellenes helyzetben. Az „abbászisták” és az „arafatisták”, bár minden lényeges kérdésben egyetértettek, mégis öszszeakasztották bajszukat a kormányfő száz napja során, s mindenki csak a saját, egyedül üdvözítő ötleteit tartotta elfogadhatónak. A legfőbb gond az, hogy bár a belső viszályok léte az egész nemzetközi közösség számára nyilvánvaló volt, senki sem emelte fel hangját Abbász védelmében, hogy kívülről próbálja menteni a menthetőt.
A kormányfő távozásával újra hatalmi vákuum keletkezett a palesztin oldalon. Minden hatalom Arafat kezében összpontosul, de őt Izrael és az Egyesült Államok nem fogadja el tárgyalópartnerként. Elképzelhető, hogy újabb politikust tol majd előtérbe, aki a továbbiakban megpróbál lavírozni a fegyveresek és a békepártiak, a nemzetközi elvárások és a hazai hagyományok között. Ha lesz ilyen ember, elenyésző lesz az esélye a béketeremtésre. Az igazi lehetőség most Abbász személyében volt, ám ezt a soha vissza nem térő alkalmat a világ elszalasztotta.