Jó erkölcs

Mr. Lízing (alias Gyurcsány Ferenc) demokráciaérzéke hétfőn csütörtököt mondott az Országgyűlésben. Egy ellenzéki interpelláció kiverte a biztosítékot az eddig sima modorúnak, halvérűnek tűnő sportminiszterben. Pedig a honatya csak a nómenklatúra szociológiai összetételét firtatta a bennfentes információkkal minden bizonnyal bőséggel ellátott Gyurcsánynál, s csak azt szerette volna megtudni, hogy a kiváltságosoknak vajon milyen lehetőségei adódtak az átmenet időszakában a zavarosban halászásra. Vagyis a privatizáció ama szeletére volt kíváncsi, amely egyebek mellett a gyermekeket a csillebérci úttörőtábor értékes ingatlanától, a kétkezi dolgozókat a szocialista hétvégeken társadalmi munkában megépített szakszervezeti üdülőktől fosztotta meg. Azokról van szó, akik érdekének képviseletében tetszelegve a Gyurcsány vezette Altus-birodalom támogatásával a köztársaság legmocskosabb kampányát adták elő a legutóbbi választásokon.
Gyurcsányról kiderült: demokráciadeficitben szenved, nem képes egy demokratikusan működő Országgyűlésben miniszterként viselkedni. Érthető ez, hiszen ő maga is tagja annak a nómenklatúrának, amelynek hátából nyílt színen hasított szíjat Szíjjártó Péter képviselő. Mr. Lízing ahelyett, hogy az igazságszolgáltatás jóságát hangsúlyozva elirányította volna a kötözködő honatyát a megfelelő hatáskörrel rendelkező fórumhoz, Orbán Viktor vagyonbevallásából idézgetett, elirigyelve tőle a felcsúti ötven hektárt meg a Tokaj szőlővesszején csepegtetett nektárt, de még a követ is apja bányájából.
Ha Mr. Lízing megdob kővel, dobj vissza kádkővel – javasoljuk az ellenzéknek a publicisztika műfaj fedezékéből. Gyurcsány ugyanis kádkőgyárat privatizált magának Apró Antal leányának, Apró Piroskának a segítségével, aki egy állami bank elnöke és Mr. Lízing anyósa volt egy személyben, amikor az ég zengett – legalábbis a nómenklatúrának. Gyurcsány az a KISZ KB-sből állami bankhitel révén multimilliárdossá avanzsált harmadik utas „szociáldemokrata” politikus, aki – régi elvtárs barátja aktív közreműködésével – szerzett magának (tízéves kamatmentes részletre, lízingkonstrukcióval) az államtól egy kormányzati üdülőt, majd nem sokkal később az éves lízingdíj mértékével megegyező éves bérleti díjért kiadta árendába az államnak a nyaralót.
Ez a konstrukció sokkal inkább sérti a jó erkölcsöt, mint a Legfelsőbb Bíróság által jó erkölcsbe ütközőnek ítélt Tocsik-féle sikerdíjas szerződés. A bíróság éppen azon a napon mondta a ki a verdiktet, amelyik napon Gyurcsány megbokrosodott a parlamenti patkóban. Eszerint a jó erkölcs a társadalom általános értékítéletét, az elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A „törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat”. Magyarán Gyurcsány nómenklatúralovag balatonőszödi nyaralóra kötött lízing- és bérleti szerződései sértik a jó erkölcsöt, ezért semmisek. Bárki bármikor, semmisségre és a jó erkölcsre hivatkozva megtámadhatja azokat.
Hiszen ha Tocsik Márta esetében „a magasan kvalifikált munkáért járó éves díjazás több százszorosát meghaladó jövedelem megszerzése nyilvánvalóan a társadalom rosszallását vonja maga után”, akkor ugyanez a társadalom nyilván jogosan háborodik fel azon is, ha valaki „a közpénzek hanyag kezelését, a bizonytalan, átalakulóban lévő gazdasági-társadalmi struktúra adta lehetőségeket” használja ki erkölcstelen módon a saját javára.
Mr. Lízing ma még odaszólhat egy ellenzéki képviselőnek: ha ideges, vegye be a gyógyszerét. De mi lesz, ha a miniszter úr arroganciáját a választók megelégelik?
Mi lesz, ha már csak a (kád)kő marad?