Teller posztumusz üzenete címmel tudósított a Népszabadság egy feljegyzésről, amelyben állítólag halála előtt összegezte a magyar belpolitikával kapcsolatos álláspontját. Ebben a lap szerint az ellenzéket ostorozta, amely szerinte nem veszi tudomásul a választási eredményeket, és antidemokratikus módszerekkel támadja a kormányt.
Nagy Csaba, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője kérdésünkre azt közölte: a cikkben megjelentekhez egy szót sem kívánnak hozzátenni, így nem beszél arról sem, hogy pontosan milyen időintervallumot jelent a „néhány nap”, hogy mikor is született a Teller-levél. Arról sem kívánt beszámolni, hogy ellenőrizték-e a levél hitelességét. Az írás azonban számos okot szolgáltat a kételkedésre. M. Szabó Imre, aki szoros kapcsolatban állt a professzorral és legszűkebb körével, állítja, hogy a bűnüldöző szervekre tartozó, arcátlan hamisításról van szó. Mint elmondta: Teller legközvetlenebb környezetéből arról értesítették, hogy a professzor semmiféle politikai nyilatkozatot nem írt. Annyi igaz, hogy egy Zeley László nevű újságíró nemrégiben politikai nyilatkozatot kért a Népszabadság részére a professzortól, ám ő elutasította a felkérést. Ezt azzal indokolta, hogy nem ért a magyar belpolitikához. Ennek ellenére diktált néhány sort, ám végül felhagyott a témával. Mint mondta, mindkét felet szeretné meghallgatni, és erre lesz is alkalom: mind Medgyessy Péterrel, mind Orbán Viktorral találkozik a közeljövőben, addig nem foglal állást. Elmondta azt is: Zeley levélben írta le, Teller Edének, miről mit kellene nyilatkoznia. Ennek tartalma szinte megegyezik a most közölt áldokumentuméval. M. Szabót úgy tájékoztatták: Zeley néhány aláírt névjegyet kért a professzortól, küldtek is neki 10-20 darabot.
Eötvös Pál, a lap főszerkesztője meg sem hallgatta arra vonatkozó kérdésünket, hogy rendeltek-e politikai nyilatkozatot Teller Edétől, mondván, már minden mondanivalójukat közölték az ügyről.
Zeley László másképp emlékezik, mint M. Szabó informátora. Elmondása szerint augusztus közepén hívta fel őt Teller Ede, akivel évtizedes barátságban volt, hogy politikai nyilatkozatot kíván tenni. A szöveget Teller rossz hallása miatt ordibálva egyeztették telefonon, közel egy óra hosszáig. A beszélgetésről csak jegyzetek készültek. Az anyagot Zeley elküldte a katonai kutatóintézetbeli titkárnőjének, aki válaszában felkérte, fordítsa angolra. Ezt megtette, ám nem ismeri jól a nyelvet. Ezért Teller másik barátja, Rozsnyai Balázs „rázta gatyába” mind az angol, mind a magyar változatot. Ez jelent meg a Népszabadságban. A végső változat Zeley szerint augusztus végére készült el. Mint mondta, Teller Edével úgy egyeztek meg, hogy gondolkozik a publikáláson, s ha igent mond, aláírási nehézségei miatt egy dedikált névjegyet küld Zeleynek szignó gyanánt. A küldeményt augusztus 23-án adták fel, a végső változat kialakítása előtt, és Teller halála napján érkezett meg.
A posztumusz dokumentumot Rozsnyai faxolta el a titkárnő közreműködésével a katonai kutató intézetből a Népszabadságnak Teller halála után. Zeley állítja: híven tolmácsolta Teller gondolatait, akivel két közös könyvet is jegyzett, és tegező viszonyban állt.
Zeley történetét cáfolja a kutatóintézet. – Teljes mértékben hamisítvány a Népszabadságban megjelent cikk, ahhoz Teller Edének semmi köze – közölte lapunkkal Susan Houghton, a Lawrence Livermore National Laboratory (LLNL) közönségkapcsolatért felelős igazgatója. A tisztviselő közölte: szervezetük, ahol Teller Ede kutató tevékenységet folytatott, megkeresésünk után megbeszélést tartott, és megpróbálták kideríteni a történteket. Közölte, beszélt Teller Ede titkárával, aki megdöbbenve értesült a levélről. Elmondta, semmilyen felhatalmazást nem kapott az újság Teller Edétől, hogy közölje a levelet, s az abban foglaltak semmilyen szempontból nem tükrözik a híres atomtudós álláspontját. Az LLNL tegnap este közleményt adott ki, amelyben bejelentik a hamisítás tényét, s hozzáteszik, elkezdték a vizsgálatot, hogy kiderítsék, kik a felelősök.
Az MTI-nek úgy nyilatkozott: a professzor környezetében gyanakszanak valakire, aki ezt az üzenetet küldhette Teller Ede nevében. A távirati irodával egy másik forrás azt közölte, hogy az ügyben egy olyan illetővel akarnak beszélni, aki ugyancsak a Livermore intézetben dolgozott és bejárása volt oda. Feltételezik, hogy az üzenetet ő faxolta el az intézetből.
M. Szabó Imre és Teller Ede kapcsolata három-négy éve kezdődött, s az idők folyamán igen meghitté vált. Szinte naponta váltottak elektronikus levelet, hosszú telefonbeszélgetéseket folytattak, a professzor rendszeresen érdeklődött a magyarországi eseményekről, és kifejtette saját gondolatait is.
M. Szabó Imre szeptember nyolcadikán kapta e-mailban a szomorú hírt, hogy Teller Ede állapota válságosra fordult, és fel kell készülni a legrosszabbra. A halála utáni levelezésből kiderül, hogy szeptember hatodikán érte a végzetes agyvérzés.
Teller professzor legszűkebb környezetéhez tartozó személy így írja le állapotát: „Súlyos agyvérzése volt szombaton este, vasárnap még imitt-amott tudott valami értelmeset mondani, de hétfőn reggel csupán egyes szavakat mondott.
– A Népszabadság azt írta, hogy a dokumentum „néhány nappal” Teller Ede halála előtt készült. A professzor írni már régen nem tudott – júniusban könyvét is igen nehezen volt képes dedikálni számomra –, sajnos komoly gondok voltak a látásával is, ezért mindent felolvastak neki, az utolsó napokban a tragikus agyvérzés miatt szóban sem kommunikálhatott – emlékezik M. Szabó Imre, hozzátéve azt is: a Népszabadságban közzétett „állásfoglalás” homlokegyenest ellentétes tartalmú mindazzal, amit Teller baráti eszmecseréik során kifejtett.
– Tavaly júniusban személyes beszélgetésünk alkalmával szóba került az is, hogy szívesen találkozna Orbán Viktorral. „Életem legboldogabb pillanata lenne” – mondta, és mosolygott. Hazatértem és átadtam a meghívását, de sajnos Orbán Viktor nem tudott élni a lehetőséggel. A professzor úr csalódott volt, szerintem attól félt, hogy a halál gyorsabb lesz. Idén júniusban, amikor ismét találkoztunk, a professzor úr megemlítette, hogy azt beszélik, Viktor – mert így hívta – Amerika-ellenes. Én erre azt mondtam, hogy ez félreértés. Orbán Viktor – a magyarok 30–40 százalékához hasonlóan – a nemzetközi felhatalmazások nélküli háborút ellenzi. Ekkor az felelte: „Mondja meg neki – ez a személyes üzenetem –, a fiam is háborúellenes, mégis nagyon szeretem.” Az arcán csorogtak a könnyek. Ekkor ismét megismételte a meghívását, a szűk körű személyes találkozó előkészületei meg is történtek. Október végén, november elején került volna rá sor. Ám a halál tényleg gyorsabb volt… – meséli a M. Szabó Imre, aki egyszerűen elképzelhetetlennek tartja, hogy Teller professzor kis idővel a halála előtt ilyen lelki pálforduláson ment volna keresztül:
M. Szabó Imrének vannak elképzelései arról, hogy kik állnak a háttérben. Mint mondta, személyesen tapasztalta, hogy megpróbálták befolyásolni a tudóst:
– Úgy, mint amikor tavaly le akarták beszélni arról, hogy nekem, pontosabban a Magyar Televíziónak, a Duna TV-nek s a Magyar Rádiónak interjút adjon! Azt, amellyel támogatta a vesztésre álló Orbán-kormányt. Nem úgy ismertem meg Dr. Tellert, hogy hallatlanul nagy intelligenciájával, bölcsességével ilyen durva dolgokra képes legyen – szembeforduljon önmagával – szögezte le M. Szabó Imre. Elmesélte: a két választási forduló között, Teller személyes meghívására utazott Amerikába, hogy elkészítse a filmet a tudóssal. Ő volt az, aki sürgette, mondván, hogy most van itt az ideje, a vesztes helyzeten kíván segíteni. Ennek ellenére a repülőtéren azt közölték vele, hogy nem lesz interjú, ám Teller látni akarja. Beszélgetésük során aztán kiderült, hogy miről is van szó. Teller azt kérdezte tőle: „Orbán Viktor miért nem határolódott el a köteles Kövér Lászlótól, aki akasztással fenyeget?”
– Beszélgettünk a dologról, és a végén én csak annyit kérdeztem a professzor úrtól: mikor használta utoljára az „elhatárolódni” kifejezést? Erre elmosolyodott, és annyit mondott, rakjam össze a masinámat, kezdhetjük a forgatást… – idézte fel emlékeit M. Szabó Imre. De – mint rámutatott – az akkoriban született valódi Teller-levélnek, amit a tudós Mádl Ferenc köztársasági elnöknek írt a választásokkal kapcsolatos aggodalmairól, érdekes módon semmiféle visszhangja nem lett.
– Olvastam, én adtam át, és többé nem hallottam róla – sommázza a történteket…
A Népszabadságban megjelent kritikák kapcsán M. Szabó elmondta: Teller Ede nem is tudta hallgatni a Kossuth rádiót, így a Vasárnapi Újságot, de a magyar belpolitika terén sem volt és nem is lehetett ilyen naprakész. Elsősorban a tudományos élet terén volt széleskörűen tájékozott, a munka kötötte le fogyó energiáit.
aA Magyar Nemzetet illető kritikák is különösek annak fényében, hogy Teller Ede július végén interjút adott lapunknak, abból az alkalomból, hogy megkapta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, ám a beszélgetés során egyáltalán nem jelezte lapunkat illető aggályait. A magyarországi helyzetre vonatkozó kérdésre válaszában kifejtette: „Nagyon ritkán tudom követni az eseményeket, így nehéz eldönteni, túl van-e a nehezén Magyarország.”
A Magyar Nemzet birtokába került, Teller Ede legszűkebb környezetéből származó irat szerint a tudós tragikus kimenetelű agyvérzése előtt még lediktálta Zeley Lászlónak szánt válaszlevelét. Erről a Hír Tv-nek nyilatkozott is a professzor legközelebbi munkatársa. Ám ezt már nem tudták elküldeni, mivel a tudós állapota miatt már nem tudta aláírni, ellenőrizni annak tartalmát. Teller piszkozatban maradt levelét így kezdi: „A magyar politikához nem értek, és a részleteiről jobb, ha nem írok. Azonban két megjegyzésem volna.” Az írásból kiderül: ezek leginkább az iraki válságra vonatkoznak. „A különböző zavaros hírek között világosnak látszik, hogy Orbán Amerika Irak elleni fellépését ellenzi” – írja. Majd kifejti, hogy csak azt akarja hangsúlyozni, hogy a diktátor százezrével ölte honfitársait, míg a rendteremtő háború kevés emberáldozatot követelt. Ezért egyetért Magyarország szerepvállalásával, és nem helyesli Orbán kifogását. „Ha ezen véleményeimet odahaza használni lehet, semmi kifogásom sincs. Örülnék, ha ezek akármilyen idézetéről értesítenél” – fogalmaz.
Egy halott emlékének meggyalázása
A konzervatív Teller Ede mindig Magyarország jobbközép kormányait támogatta. Orbán Viktornak is ebben a szellemben írt levelet. Ennek hitelességét a másik oldal természetesen kétségbe vonta. Mint szokta minden olyan dokumentummal, ami számukra kellemetlen. Szerencsétlenségükre akkor még élt Teller Ede. Most azonban Teller Edének tulajdonítanak egy olyan alpári, az elhunyt tudós szellemiségével és szellemével minden tekintetben ellentétes levelet, amelyet csak itteni pártpropagandisták ötölhettek ki.
A Népszabadságban megjelent felvezetés szerint Teller Ede „állásfoglalást” írt Magyarországról, ami önmagában véve is furcsa. A szöveg szerint „Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenőrzött.” A Népszabadság szerint az eredeti szöveg az „angol nyelvű változat”.
Akkor lássuk az angol nyelvű változatot, amelyet állítólag Teller írt, több finomítás és ellenőrzés után! Nos, szögezzük le, Teller Ede akcentusa ellenére hiba nélkül fogalmazott angolul, jobban mondva „amerikaiul”, ahogyan magyarul is éppen olyan gyönyörűen beszélt, mint amikor elhagyta Magyarországot. A Népszabadságban fakszimilében közölt angol szöveg, amelyről Teller aláírása hiányzik, viszont hemzseg a hibáktól.
Az első hibák már a címben felbukkannak. Vajon miért tesz pontot Teller a cím végére, homlokegyenest ellentétben az angol helyesírási szabályokkal? A második kérdés a címmel kapcsolatban: miért írja Teller újságcímszerűen nagy kezdőbetűkkel a Bad News from my Native Land (Rossz hírek a szülőföldről) szövegben a news-t, a native-et és a land-et?
A levélnek nem csupán a címével, de a végével is baj van. Hiányzik róla az aláírás. Az csak egy külön papíron olvasható.
Folytassuk az elemzést, de ne a tartalmi elemzést, amely külön megérne néhány misét! Hogyan is fejezné ki ugyanis a demokráciát és a parlamenti ellenzéket oly nagy becsben tartó Teller magát úgy, mint az itteni brosúraírók, miszerint a posztkommunista kormánynak nem ellenzéke, de ellensége van? De folytassuk a szöveg angolságának elemzését.
Az első kérdés: Teller Ede miért tett névelőt oda, ahol annak nincs helye abban a mondatrészben, hogy „about the Imre Kertesz’ Nobel Prize”? Vajon miért nem írta helyesen, hogy „about Imre Kertesz’ Nobel Prize”? Vajon nem vette észre a hibát sem ő, sem munkatársai a „többszöri finomítás és ellenőrzés” után?
A levél kanyarítója nem csak ezt a hibát vétette. Azt is, hogy az Orban Governmentben a kormányt nem kis g-vel írta, majd – és ekkor bukkan ki a pesti szellem igazán a palackból – lapunk neve, a Magyar Nemzet elé odatette a határozott névelőt, a the-t. Akár, szintén helytelenül, a Vasárnapi Újság elé is. Noha határozott névelőt az angol nyelvben idegen nyelvű lapok és műsornevek mellé soha nem tesznek. Tehát „Pravda said” és nem „the Pravda said”. Arról nem is beszélve, hogy sem született amerikai, sem egy Tellerhez fogható szellemi színvonalú ember nem fordítaná le az idegen nyelvű lap nevét, vagyis nem „Truth”, hanem „Pravda”.
Továbbmenve: a towards (felé) prepozíciót az amerikaiak toward formában használják. Miért használná Teller a towards alakot brit angolsággal?
A levélben szereplő „national proposition”-nek nincs se füle, se farka, ugyanis az „országos” vagy „nemzeti” javaslatot jelent. A magyar fordításban (itt is érződik, hogy az eredetit nem angolul, hanem magyarul fogalmazhatták) a következő olvasható: „a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat”. Nos „a nemzet egészét szolgáló javaslatok” fordítása nem a „national proposition”.
Van még egy árulkodó szó, ami szintén azt mutatja, hogy az eredeti „Teller”-szöveg magyarul és nem angolul készült. Ez pedig a „corny” jelző, amelyet „uszítónak” értelmeztek, s amely a „fordításban” így szerepel: „(…) Lovas István minden vasárnap felforgató és uszító jegyzeteivel jelentkezik, amelyeket a Magyar Nemzet is leközöl”. Az angol szöveg: „(…) Istvan Lovas, the extreme right and anarchist commentator of the Vasarnapi Ujság every Sunday presents a corny and instigating talk, as reported by the Magyar Nemzet.” Nos ez az iszonyatosan angoltalan, ostoba fogalmazás hemzseg a hibáktól. Azt ne is hangsúlyozzuk, hogy Teller egyértelműen tudta, az anarchisták nem a jobb-, hanem a baloldal szélén tenyésznek. De ha élete utolsó perceiben elfelejtette volna, azt tudta, hogy az angol nyelvben az „extreme right (…) commentator” helyett az „extreme right wing (vagy right-wing) commentator” dukálna. A mondatrészben azonban a legárulkodóbb jelző a „corny”, amely – és most használjuk a létező legnagyobb angol–magyar szótárt – a következőket jelenti: „banális, giccses, émelyítően érzelgős, szirupos, csöpögős, régimódi, divatjamúlt”. De aki kételkedik az angol–magyarban és valamennyi angol–angol szótárban, annak itt az Oxford kiadó angol–német szótárában a corny jelentése: altmodisch, abgedroschen és schmalzig, vagy Harrap kétkötetes angol–francia szótára, amely szerint az „usé, vieux, vieille, banal, rebattu”. Nos, hogy Teller Ede „többszöri finomítás és ellenőrzés után” egy, a magyar szándéknak egyáltalában nem megfelelő szót használt volna, és erre munkatársai nem figyelmeztetik, annak lehetősége szinte mérlegelhetetlen. Arról már nem is szólva, hogy a („the”) Magyar Nemzet nem szokott másodközléseket közzétenni.
A levél utolsó mondata is az angol nyelv panoptikumába illő. Ebben azt olvashatjuk, hogy „Hopefully, my meeting with Dr. Peter Medgyesi will clear things up”. A primitívségtől ordító mondat (és itt nem a miniszterelnök nevének elírásáról van szó) legmegdöbbentőbb két betűje a „Dr.”, amely Teller professzor köreiben – és az angolszász világban – kifejezetten nonszensz. Ugyanis ott senkinek nem dukál a „Dr.”, kivéve olyan rendkívüli világhírességeket, mint „Dr. Kissinger” vagy „Dr. Brzezinski”, de soha sem keresztnévvel. „Dr. Peter Medgyesi” viszont soha. Ez azokban a körökben, ahol Teller Ede mozgott és munkatársai mozognak, teljesen egyértelmű. (Lovas István)
origo.hu
Brutális fordulat jöhet az oroszok új csodafegyvere miatt - videó
