Meghiúsult templomépítés Kanizsán

Nagykanizsa újabb katolikus templommal lehetett volna gazdagabb, most azonban a jelek szerint mégis Zalakaroson épül fel Isten háza. Röviden ennyi lenne a történet, ám ami mögötte van, szomorúan elgondolkodtató. Egy névtelenséget kérő adományozó több száz millió forintot ajánlott fel a kanizsai hívő közösségnek új templom építésére, ám a helyi viták, aláírásgyűjtések, s fenyegető levelek odáig vezettek, hogy meghiúsult a kezdeményezés.

Pedig a templomépítés előzményei még optimizmusra adtak okot. Adva volt egy önzetlen felajánlkozó, egy vállalkozó szellemű plébános, Fliszár Károly, és a szocialista–szabad demokrata többségű önkormányzati testület sem zárkózott el a keleti városrészen felállítandó templom terve elől. A 28 tagú közgyűlésben egy tartózkodással és egy nem szavazattal kis híján egyhangúan szavazták meg a városatyák, hogy a lakótelepek által határolt nagyobb park területén katolikus hitéleti központ létesülhessen. Látszólag tehát szinte teljes volt az összhang. Egyesek szerint azonban már ekkor is sejteni lehetett, hogy nem lesz „sima” az ügy. A közgyűlési vitában több képviselő is kifejtette aggályait, s arra hivatkoztak, hogy a helyi lakók aggódnak a majdani megnövekedett forgalom és a harangzúgás miatt. Egymást követték aztán a lakógyűlések – amelyek a hírek szerint azért túl sok embert nem vonzottak, csupán pár tucatnyit –, míg végül aláírásgyűjtésbe is kezdtek a vehemensebb ellenzők. Állítólag az egyik önkormányzati képviselő attól sem riadt vissza, hogy „barátian” hergelje a lakók tiltakozásra hajlamos részét, s még az aláírásgyűjtő ív mellett is ott ácsorgott alkalomadtán, hogy jelenlétével is nyomatékot adjon valódi véleményének. Hogy mindez pontosan fedi-e a valóságot, nehéz megállapítani, mindenesetre tény: a kaposvári püspök, Balás Béla levelet írt az önkormányzatnak, amelyben arról adott tájékoztatást, hogy eláll az új templom megépítésétől. Mindezt azzal indokolta: nem akarja provokálni az embereket, nem kockáztathatja meg, hogy Nagykanizsán durva támadások érjék a hívőket, s magát a templomot. A kaposvári püspököt az a szándék is viszszavonásra sarkallta, hogy fenyegető leveleket kapott, amelyekben a templom felrobbantását helyezték kilátásba.
Fliszár Károly atya kérdésünkre elmondta: egyáltalán nem biztos, hogy vesztett a katolikus közösség Nagykanizsán. Szerinte ugyanis a szelíd meggyőzés és a humánus példaadás előbb-utóbb hatással lesz azokra is, akik ma még nem tudják felfogni, mitől estek el. Nem kellett volna a sok viszálykodás, a lakossági fórumok sem szolgálták az egyetértést, ám erőszakkal senkit sem szabad meggyőzni vélt igazának az ellenkezőjéről – erősítette meg. Ráadásul az átmeneti megoldás megszületett: az önkormányzattól megvették a templom tervezett helyétől mintegy 300 méterre lévő volt laktanya úgynevezett csapatkápolnáját. Itt ki tudnak alakítani még egy közösségi helyiséget, a plébánosnak pedig egy másfél szobás szolgálati lakás is jut. A lakótelepen élő hívő emberek tehát nem maradnak templom nélkül, s – mivel a laktanya helyén épül az egyetemi campus is – majdan az itt lakó diákok is bármikor betérhetnek. Fliszár atya tehát bízik abban, hogy az ellenzőket is meg tudja nyerni. Igaz, a megnyerésnek egy másik módját is ajánlották annak idején az ellenzők, s maga a polgármester is: amikor aláírásgyűjtés indult a templomépítés ellen, azt kérdezték tőlük, miért nem gyűjtik ők is a voksokat. A plébános azonban a meggyőzésnek ezt a módját sosem tartotta célravezetőnek. Abban is bizakodik, hogy előbb-utóbb mégiscsak felépülhet a keleti városrészben egy 600–800 fő befogadására alkalmas templom. Eddig már hat templomot épített, mindet sikerült felhúzni öt-hat hónapon belül, így szerinte csak idő kérdése, mikor épülhet egy nagyobb templom, egy lehetőleg helybeli építész tevei alapján. Olyan, amilyen a névtelenséget kérő adományozó jóvoltából épülhetett volna. – A nagylelkű ismeretlen még életében látni szerette volna a felépített kápolnát, ezért érthető, hogy máshová, Zalakarosra vitte a pénzét, s az elképzeléseit – mondja Fliszár Károly. Optimista tehát, s pályázati pénzeket is fel kíván használni a régi csapatkápolna felújítására. Október végéig kell beadni pályamunkáikat a Belügyminisztériumhoz, amely új plébániák kialakítására ötmilliót juttat egy központi keretből. A hívőket pedig továbbra is várja Fliszár Károly, mert mint vallja: több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy hordó ecettel.
– Mi örülnénk, ha új templom épülne Nagykanizsán – nyilatkozta kérdésünkre Litter Nándor polgármester. Nyomatékosan hangsúlyozta: nem volt politikai felhangja a történteknek, pusztán arról volt szó, hogy a városrész lakói féltették a számukra oly drága nagyobb kiterjedésű zöld területet. Emlékeztetett arra, hogy amint tavaly decemberben megérkezett Balás püspök úr levele, a közgyűlés támogatta a szándékot. A városi tervtanács módosításokkal a terveket is elfogadta, és a lakosság tájékoztatása is megkezdődött. Az MSZP-s polgármester szerint a lakók többsége ezen a helyszínen nem támogatta az építés gondolatát, ám úgy vélekedett, nem durvult el a helyzet, pró és kontra megfogalmazódtak az érvek, ellenérvek, mégis indulatok nélkül. Azt is elmondta: augusztus 28-án éppen egy, a templomépítést taglaló fórumra készültek Fliszár atyával, amikor megérkezett Balás püspök úr lemondó levele. Sajnálattal bár, de tudomásul vették a döntést.
Másként vélekedik minderről Cseresnyés Péter, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Szerinte a polgármester és az MSZP–SZDSZ-es többség felelőssége, hogy elmaradt a nagyléptékű beruházás. A honatya emlékeztetett arra, hogy a városból az utóbbi időszakban egyre-másra távoznak a nagymúltú cégek, többek közt bezárt a Kanizsai Bútorgyár, valamint a sörgyár, és ezzel sok munkahely megszűnt. Ilyen helyzetben tehát egy több száz millió forintos építkezés a foglalkoztatási gondokon is jelentősen enyhíthetett volna. A képviselő hozzáfűzte: ez a kérdésnek csak egyik vetülete, a másik, hogy egy katolikus hitéleti központ felállítását engedték meggátolni a városért felelős emberek. Semmilyen módon nem léptek fel az agresszív hangokkal szemben – sőt, többen a háttérből támogatták azokat –, így sérelmet szenvedtek az emberi jogok is. Cseresnyés Péter azt is hangsúlyozta: végül is a kisebbség szándékai jutottak érvényre abszurd módon, hiszen egy több ezer főt számláló lakótelepen csupán mintegy négyszáz aláírást sikerült összegyűjteniük a templomot támadó erőknek, mégis meghiúsult a nagyszerű elgondolás.