Mikrosebészet makroigyekezettel

Magyarországra jön az amerikai orvostudomány csúcstechnológiája – legalábbis oktatás formájában. A szegedi orvosegyetemen a regionális oktatási központ kialakításában részt vesz a magyar származású Szabó Zoltán professzor, a San Franciscó-i Mikrosebészeti és Operációs Endoszkópos Oktatóintézet (MOET) igazgatója. Szeptembertől a legmodernebb mikrosebészeti eljárások tudnivalóit adja át a magyar orvosoknak a posztgraduális képzésben. Feltaláló és újító Szabó professzor, ő a társszerzője annak a mikrosebészeti tankönyvnek, ami először jelent meg a világon. Nevét az orvosok a földkerekség mindazon részein ismerik, ahol nagyítás alatt operálnak. Szerencsére egyre több helyen. A betegek pedig azért lehetnek hálásak, mert eljárásainak köszönhetően gyorsabban gyógyulnak. Az ötvenes éveiben járó Szabó Zoltán kissé elérzékenyül, amikor a magyarországi szereplésről beszélgetünk, és el is mondja annak okát.
– Sikerem csúcsán Amerikában sokszor eszembe jutott, miképp lehetne azt a tudást átadni a magyar fiataloknak, amit kint szereztem meg. Szerencsére erre a pillanatra túlontúl hosszú ideig nem kellett várni.
Huszonévesen ment ki a hatvanas években Magyarországról az USA-ba, s akkoriban ezt a távozási formát disszidálásnak nevezték. Az orvosegyetemet Szegeden kezdte, majd kint szerzett diplomát, s ekkor már a mikrosebészet foglalkoztatta. Ezen a területen érezte a nagy kihívást, hiszen abban az időszakban ez a tudományág még gyerekcipőben járt. Úttörőnek számított, aki nagyító alatt operált. Ám a szervátültetés kezdetei és a rekonstruktív plasztikai sebészet (például levágott ujjak visszaültetése) felgyorsították az igényeket az új eljárások iránt. Szabó Zoltánra is a hetvenes évek elején figyeltek fel. Első feladatát kitűnően megoldotta: az egy milliméter átmérőjű artéria rekonstrukcióját (összevarrását) úgy végezte el, hogy abban nem talált hibát a szakma, de valójában az volt a nagy mutatvány, hogy új technikai elemeket vitt a műveletbe, ami tökéletesítette ezt a munkát. A sebészeti varrás továbbfejlesztésével utat nyitott az agy, az ér és az idegsebészetben és azok peremterületein a komplikáltabb, nehezebb műtétekhez. Ekkor már szükségét látta olyan intézet megalapításának is, ahol összegyűjtik a módszertani ismereteket, és bemutatják az alkalmazott technikákat.
Óriási a verseny az amerikai orvosok között, szinte mindenki arra törekszik, hogy a legmodernebb műtéti eljárásokat alkalmazza, mert csak így lesz hírneve. A hírrel pedig együtt jár az anyagi megbecsülés. Sajnos ezen a téren is óriási a különbség az USA és Magyarország között. Az amerikai kezdő orvosok száz-kétszázezer dollár között keresnek évente, a rutinos sebészek pedig a sokszorosát – fizetésként és nem paraszolvenciából. Természetesen a piac diktálja a gyors ütemet, de egy jó ötlethez pénzt is lehet szerezni. Ezt a kérdést tapintatosan így intézi el Szabó professzor:
– Az természetes, hogy anyagi gondjaim nem voltak. Erre a korszakra azért emlékszem vissza boldogsággal, mert nemcsak nagy kihívás előtt álltam, hanem jó csapatban dolgozhattam, olyanok között, akik szorgalmuk és tehetségük révén váltak naggyá. Volt egy időszak az életemben, amikor napi húsz órát dolgoztam, de nem viselt meg a munka, mert a felfedezés és a haladás öröme feledtette velem a fáradtságot.
Amit a mikrosebészetben fel lehetett találni, azt 1990-ig Szabó professzor és munkatársai feltalálták. Tizenkét tankönyvet írt az új műtéti eljárásokról, amelyek az egész amerikai sebészetet rövid idő alatt meghódították, s a nagyító alatti operálás az egész országban elterjedt. Ekkor érezte először Szabó Zoltán, hogy néha unatkozik, mert nem talált újdonságot a szakmájában. Továbbra is a kutatás érdekelte, ezért új területeket keresett. A kilencvenes évek elején a laporoszkópia még újdonságnak számított. Ezzel a névvel jelölik az öt-tíz milliméter átmérőjű csőkapun át, a hasfalon történő műtéteket. Ez a minimális behatolással járó sebészet. Ennek az operációnak az a nagy előnye, hogy alig vágnak, legalábbis a köznyelv így jellemzi ezt a módszert. Szabó Zoltán felkereste az eljárás legnevesebb képviselőjét, a szintén magyar származású Bérczi Györgyöt, aki Los Angelesben dolgozott. Megkérdezte tőle, mi késlelteti a laporoszkópia széles körű elterjedését. A professzortárs szerint a legnagyobb akadály a varrástechnika elmaradottsága. Nemcsak a test felületén, hanem a belső szerveknél is varrnak az operálás után, amihez a nagy gyártó cégek nem fejlesztették ki a műszeres varrótechnikát. A San Franciscó-i kutató áttanulmányozta a szakirodalmat, meginterjúvolta a sebészeket. A tapasztalatokat összegezve Szabó profeszszor rájött arra, hogy a laporoszkópia is a nagyító alatti sebészet. Ezért módosította a mikrosebészetnél már honos technikát, amihez műszereket fejlesztettek ki. Nagy öröm volt az első bemutató, amit az egyik amerikai egyetemen rendeztek. De gyorsan elpárolgott a kezdeti boldogság, hiszen a gyakorló sebészek a többszöri próbálkozás után sem tudtak az új varróműszerrel ölteni, csomózni. Továbbképzési kurzust kellett indítani, ahol az új módit megtanulhatták. Akkor adományozták munkatársai a laporoszkóp varrástechnika mestere címet, amihez Szabó tanár úr mindig azt a megjegyzést fűzi, hogy túlértékelik találmányát, aminek megalkotásában a szerencse is közrejátszott. De abban is a szerencsét látja, hogy erőfeszítéseit a világ meghálálta. Ma már olyan helyeken is oktatják a módszerét, mint például Indiában, ahol vidéken autóakkumulátort használnak a műtétnél a fényforráshoz.
Miközben az életbevágó dolgokról beszél, a kezét nézem. Furcsa helyzetben látom, nem operál, hanem csirkét bont fel. Magyaros pörkölthöz készíti elő a nyersanyagot. Nem csontozza ki a húst, késével megkocogtatja a csonthártyát és a csont a hússal együtt apró, néhány centiméteres darabokra törik szét. Ezt a technikát is szabadalmaztatni lehetne…
Arról kérdezem, vajon versenyképes-e a magyar sebészek tudása. Udvariasan és szerényen mondja:
– Nem a tudásban van a különbség, hanem a körülményekben, a műszerezettségben, a kórtermek felszereltségében. Épp azért járok haza, hogy segítsem magyar kollegáimat. Olyan színvonalú legyen a varrástechnikájuk, mint az amerikai versenytársaiké. Mert a verseny Magyarországon is megkezdődött.