Tisztelt Miniszterelnök Úr, Adrian! Előző levelemre adott válaszodban változatlan álláspontot képviselsz a magyar nemzet számára oly fontos Szabadság-szobor ügyében, s továbbra is ellenzed annak mielőbbi felállítását az aradi Tűzoltó téren. Egy ilyen elutasító gesztus felmérhetetlen károkat okoz a két nép együttélésében, gátolja a magyar–román megbékélési folyamatot. Elutasító álláspontod nem csupán az erdélyi magyar közösséget és Magyarországot érinti fájdalmasan, de semmibe veszi az önkormányzatiságot is, hiszen az aradi döntéshozó szerv korábban már igent mondott a szobor felállítására. Történik mindez éppen most, uniós csatlakozásunk küszöbén, amikor egy olyan közösségbe igyekszünk, ahol az önkormányzatok és a kisebbségek jogai szentek és sérthetetlenek. Ezúton értesítelek, hogy a magyar kormány az aradi Szabadság-szobor ügyében európai fórumokhoz fordul. Baráti üdvözlettel, Péter.
A fenti sorok egy képzeletbeli levél tartalmát idézik. Péter végre rádöbben arra, hogy Adrian átverte őt, s mint karakán vadászemberhez illik, kikéri magának a sértést. Még akkor is, ha neki semmit nem jelent sem Arad, sem a szobor. Péternek folt esett a becsületén, így aztán László mindhiába csitítgatja. Feldúltan utazik Bukarestbe.
Eddig tart a történet, amelyből csak annyi igaz, hogy Medgyessy Pétert baráti alapon átverték, megalázták. Nyilván nem először és nem is utoljára. A magyar kormányfő ma Bukarestben tárgyal, de csak érintőlegesen az aradi szoborról. Mintha mi sem történt volna, Adrian Nastaséval közösen aláírja a kedvezménytörvény alkalmazásáról szóló megállapodást. A dokumentum tervezete egyebek mellett tiltja, hogy romániai nem kormányzati szervezetek ajánlásokat bocsáthassanak ki a magyarigazolványt kérelmezôk etnikai hovatartozásával kapcsolatban. Az oktatási támogatások Románia területén csak oktatási intézmények által vehetők igénybe, pályázat útján, amelyet egy román jogi személyiséggel rendelkező alapítvány bonyolít le. Magánszemélyek Románia területén csak ösztöndíjak formájában, pályázati úton igényelhetnek oktatási támogatást, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül – írja elő többek között a megállapodás tervezete. A magyar fél a dokumentum révén vállalja, hogy megteszi a magyarigazolvány módosítását célzó lépéseket, az igazolványból törli az olyan elemeket, amelyek politikai kapcsolatot teremthetnek a magyar állam és a határon túli kisebbségek között. Azaz eltünteti a fedőlapról a Szent Koronát.
A megcsonkított státustörvénybe rúgnak még néhányat ma Bukarestben. A célegyenesébe fordult a magyar–román „megbékélés”. A lélekszámukban megfogyatkozott aradi magyaroknak még egy ártalmatlan szobor felállításának engedélyezése sem jár attól az államtól, amelynek becsületes adófizetői. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen idén ősztől sem indul egyetlen önálló magyar tannyelvű kar sem. Nincs is napirenden a csíkszeredai magyar főkonzulátus mielőbbi megnyitása. Az autonómia szó továbbra is tabu, hisz erre köztudottan érzékeny az unióba igyekvő román miniszterelnök.
Adriannal ellentétben Péternek nincs érzékenysége, önbecsülése. Őt nem lehet megsérteni. Bukarestben lázas igyekezettel tisztítják a vörös szőnyeget. Soha ennél rosszabb magyar vendéget, súgnak össze kaján vigyorral a takarítók.
Brüsszelben most nem az történt, amit megszoktunk















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!