Rendszámcsere

A Külügyminisztérium nagytakarításba kezdett. A közelmúltban, a brókerbotrány kapcsán, a tiszteletbeli konzulok kiváltságait nyirbálta meg, most pedig a lovagrendek kerültek sorra. Jogos vagy jogtalan lépések történnek? Mit szabályoz a nemzetközi s mit a hazai szokásjog?

Miután a milliárdokat sikkasztó Kulcsár Attila – a rendelkezésre álló és máig nem cáfolt hírek szerint – egy tiszteletbeli konzul autóján sofőri minőségben átsuhant a határon, hogy végül egy bécsi fogdában kössön ki, hajlamosak vagyunk gyanúsnak, majdhogynem bűntársnak tekinteni minden diplomáciai kiváltságokkal rendelkező tiszteletbeli konzult, főként, ha valamelyik világvégi kis ország képviselőjeként mutatkozik be. Aki pedig gyanús ügybe keveredik, ne is csodálja, ha vizsgálódni kezdenek körülötte. Vagy mégis joggal háborog?
A Tiszteletbeli Konzuli Testület elnöke, Nyíri Iván szerint nagy baj lenne, ha e tisztázatlan ügy alapján ítélnék meg konzultársai és a testület tevékenységét. A világban húszezer tiszteletbeli konzul dolgozik, két nagyságrenddel több, mint amennyi nagykövet. Nálunk e nagybecsű intézmény 1948 és 1990 között szünetelt, ezért is oly tájékozatlan a közvélemény a tiszteletbeli konzulok szerepével, munkájával kapcsolatban. A szocialista állam ugyanis azt tartotta, hogy egy utazásában, mozgásában korlátozott nemzet kevéske külföldi ügyeinek, képviseletének intézésére itthon is, külhonban is elegendőek a nagykövetségek. És ez igaz is volt 1990-ig. Amikor azonban megnyíltak a határok, megnőtt az utazókkal együtt a megoldandó problémák száma, és több oldalról felmerült, hogy szükség lenne a tiszteletbeli konzuli rendszer újraélesztésére.
Nyíri Iván kedves, nyugodt ember, de érzékelhetően indulatossá válik, amikor felidézi: egyik napilapunk szerint a tiszteletbeli konzulságot azok vállalják, akik szeretnének bekerülni a politikai, gazdasági elitbe, vagy legalábbis közel férkőzni a tagjaihoz. A dolog éppen ellenkezőleg áll – mondja a Mahart Rt. elnöke, az ENSZ egykori pénzügyi főtanácsadója, aki nálunk az Ecuadori Köztársaságot képviseli tiszteletbeli konzulként –, mert ez a megtiszteltetés éppen hogy azokat éri, akik már eljutottak bizonyos pozíciókig, és kapcsolataik, befolyásuk révén alkalmasnak találja őket egy állam, hogy jogi, gazdasági érdekeit sikerrel képviselje. Ez ugyanis nem politikai feladat, és Nyíri Iván szerint mit sem ér az a tiszteletbeli konzul, akit az foglalkoztat, visszaigényelheti-e az áfát, ha írószert vagy éppen autót vásárol.
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a megbízatást mindenki ingyen, fizetség nélkül vállalja. Mint megtudtuk, nem jár érte költségtérítés, csupán a fogadó ország részéről adható némi könnyítés, amelyet azonban nem mindig és nem mindenki vesz igénybe, nem utolsósorban azért, mert nincs rászorulva. A kiváltságokat, amelyek a tiszteletbeli konzulok munkáját könnyítik, a konzuli kedvezményekről szóló 1963. évi bécsi egyezmény ajánlásai rögzítik. Ezenkívül egy 1987-es törvényerejű rendelet, egy 1995-ös külügyminisztériumi rendelet, valamint a szokásjog érvényes ezen a területen. Az elnök szerint csak előnyére válna e munkakörnek, ha magasabb rendű jogszabály rendezhetné a helyzetet.

„Mielőtt bárki ítéletet mondana a kiváltságokról – mondja Nyíri Iván –, mindenki képzelje magát egy külföldön bajba került honfitársunk helyébe, akinek a lehető leggyorsabb segítségre van szüksége: például veszélyes helyzetből kell kimenteni. Ehhez segítséget, sőt védelmet nyújthatott a mostanában sokat emlegetett piros rendszám (HC = honorari consul), amely azt szolgálta, hogy hatékonyabban és főleg gyorsan tudjunk eljárni egy-egy ügyben. Az emberi elbánás egyébként azt is megilleti, aki bűncselekménybe keveredett. Velem is előfordult már, hogy ruhát, tisztálkodószereket kellett sürgősséggel Ferihegyre eljuttatnom egy megfogott ecuadori kábítószercsempésznek. Nem lehet finnyásnak lenni, ez is része a munkánknak.”
A tiszteletbeli konzulok persze az esetek többségében nem kábítószer-kereskedőket ruháznak, nem is szorult helyzetből mentik ki honfitársainkat, hanem gazdasági-kulturális közvetítő szerepet töltenek be két, talán távoli, hivatalos diplomáciai kapcsolatot közvetlenül nem is ápoló állam között. Emiatt minden küldő országnak érdeke, hogy kiválassza a lehető legbefolyásosabb személyt: akár maga jelölje ki és kérje fel a tisztségre, akár a külügyminisztériumon keresztül kérjen jelölteket. A Magyarországot külföldön képviselő tiszteletbeli konzulok kinevezését minden esetben a fogadó országban levő magyar külképviselet javasolja. Az érintettek támogatása esetén a külügyminiszter előzetesen kijelöli a tiszteletbeli konzult. Ennek alapján illetékes külképviseletünk megkéri a fogadó ország előzetes beleegyezését, amelynek megérkezése után a külügyminiszter kibocsátja a tiszteletbeli konzuli pátenst. A pátensre a fogadó ország külügyminisztériuma exequateurt ad ki, a kinevezett tiszteletbeli konzuli képviselő csak ennek birtokában kezdheti meg működését. A kinevezésre a fogadó ország nemzetbiztonsági hivatala is rányomja a pecsétjét, amellyel tanúsítja, hogy feddhetetlen emberekről van szó. A konzuli kinevezés nincs időtartamhoz kötve, visszavonása csak rendkívüli esetekben történik meg.
Él Magyarországon külföldi – eritreai, Srí Lanka-i, olasz – állampolgárságú tiszteletbeli konzul, és képviseli hazánkat külföldön magyar állampolgár. Van, akinek megbízatása egy városra, egy régióra szól, másnak országos a hatóköre. Egy biztos: a tiszteletbeli konzulokat mindenhol becsben tartják. Magyarországon az általunk más országokban akkreditált tiszteletbeli konzuloknak kétévente összejövetelt, „továbbképzést” is tartanak.

A hazánkban tevékenykedő negyvenegy tiszteletbeli konzul mintegy fele képvisel olyan országot, amelynek nincs más hivatalos képviselete. Ilyenkor ők a misszióvezetők is, tehát a hivatalos ügyintézés idejére ki kell tűzniük autójukra a küldő ország zászlóját.
Azok a tiszteletbeli konzulok, akik „csak” segítenek az itthon működő külföldi követségeknek, elsősorban orientálják a karrierdiplomatákat, valamint segítik a gazdasági kapcsolatok fejlődését. Nyíri Iván saját példával illusztrálja e feladatkört: a virágboltokban található pompás rózsák Kolumbiából és Ecuadorból származnak, de hozzánk holland közvetítéssel, holland temékként jutnak el. Egyszerűbb és jövedelmezőbb lenne mindenkinek – a holland közvetítőket kivéve –, ha e virágok haszna nem forgácsolódna szét a kereskedelem áttételein. Egy tiszteletbeli konzulnak – véli Nyíri –, amikor felismeri ezt a helyzetet, meg kell próbálkoznia a közvetlen kapcsolat kiépítésével. De az is része lehet a munkájának, ha fotókiállítást rendez például a Galápagos-szigetekről.
Az utca emberét persze az érdekli elsősorban, hogyan kerülhetett e tisztes intézmény bűnüggyel kapcsolatba. Tudni kell, hogy egy tiszteletbeli konzul is ugyanolyan útlevéllel rendelkezik, mint bármely más állampolgár, ám van konzuli igazolványa, amely arra hatalmazza fel, hogy hivatali funkciója ellátásának idejére mentesüljön a Magyar Köztársaság jogi és igazságszolgáltatási eljárásai alól. És itt került a homok a gépezetbe. Két tiszteletbeli konzul ugyanis ügyfele lett az osztrák rendőrség őrizetében lévő és kiadatásra váró Kulcsár Attilának. Nyilván ennek következtében a K & H brókercégének milliárdos sikkasztással gyanúsított volt munkatársa tavaly októberig olyan igazolással rendelkezett, miszerint ő a budapesti libériai tiszteletbeli konzulátus gépkocsivezetője, és használhatta a kirgiz tiszteletbeli konzul autóját is.
Vizsgálhatjuk, bocsánatos bűn-e elcsábulni egy csodabróker mesés hasznot ígérő szavára, de valószínűbb, hogy ezt a feladatot a magyar igazságszolgáltatás mellett vagy helyett azoknak az országoknak kell elvégezniük, amelyek bizalmukat helyzeték e két férfiúba. A tiszteletbeli konzulok szakmai munkáját ugyanis a küldők minősíthetik és ellenőrizhetik. Ez a megbízatás egyébként három esetben szűnik meg: lemondással, haláleset miatt vagy akkor, ha a konzul méltatlanná válik a címre. Nyíri Iván arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogadó ország által nyújtott kedvezmények minden esetben és csakis a funkciónak, a megbízatásnak szólnak, nem pedig a személynek. Persze a felülvizsgálat lázában nem volna szabad a gyermeket is kiönteni a fürdővízzel. A végeredmény ugyanis: az augusztus közepén nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi határozatból kiderül, hogy több kedvezményt is visszavontak a Magyarországon tevékenykedő tiszteletbeli konzuli képviseletektől, miután a nemzetközi egyezmény alapján felülvizsgálták az őket megillető jogosultságokat, és lehetőséget találtak a könnyítések korlátozására.
A külügyminiszter felfüggesztette azt az 1999-ben bevezetett gyakorlatot, hogy a tiszteletbeli konzulátusok kérésére a képviselet helyi alkalmazottai részére a Külügyminisztérium körbélyegzővel ellátott igazolványt állít ki. A külügyi szóvivő nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy Kovács László intézkedése összefüggésben van Kulcsár Attila ügyével.
A felülvizsgálat során a tárca számba vette a kiváltságok és mentességek körét is. Megállapították, hogy a tiszteletbeli konzuli képviseletek jogállását szabályozó 1963. évi bécsi egyezmény nem teszi nemzetközi jogi kötelezettséggé a képviselet, illetve a tiszteletbeli konzul által használt személygépkocsi vám- és adómentes behozatalát és megkülönböztetett rendszámmal való ellátását. Ennek megfelelően a képviseletek az üzemanyagban foglalt fogyasztási adó visszatérítésére sem jogosultak. A tárca erről diplomáciai körjegyzékben értesítette a tiszteletbeli konzuli képviseleteket, és egyúttal a jelenleg használt HC rendszámok lecserélésére a szeptember 1. és november 1. közötti időszakot jelölte meg. A tiszteletbeli konzulok ezután éppoly civil rendszámmal közlekednek majd, mint minden magyar állampolgár.
A felülvizsgálat azt is feltárta: nem áll fenn nemzetközi jogi kötelezettség a tiszteletbeli konzuli képviseletek helyi alkalmazottai számára igazolvány kibocsátására. Ezért a Külügyminisztérium ezt a gyakorlatot azonnali hatállyal megszüntette, és egyidejűleg felkérte a tiszteletbeli konzuli képviseleteket, hogy a korábban kiadott és érvénytelennek nyilvánított igazolványokat legkésőbb szeptember 15-ig szolgáltassák vissza a minisztériumnak.
Mivel a tárca – közleménye szerint – „időről időre áttekinti a külképviseleteket és a nemzetközi szervezeteket megillető jogosultságokat, kiváltságokat és mentességeket szabályozó nemzetközi szerződéseket, az azon alapuló tényleges gyakorlatot és az azok végrehajtására vonatkozó belső jogi szabályozást”, felröppent a hír, hogy a tiszteletbeli konzulok felülvizsgálata után (amelyet remélhetőleg nem követ hasonló nemzetközi „ellenfelülvizsgálat”) a lovagrendek kerülnek sorra. Mint kiderült, a szóbeszéd nem volt alaptalan, bár tévesnek bizonyult az az állítás, hogy a máltaiak lesznek a minisztériumi tisztogatás következő elszenvedői. Ám működik három olyan lovagrend Magyarországon, amelynek kiváltságai felkelthették a külügy érdeklődését: a Szent Lázár-, a Szent Szív- és a johannita rend.

Miközben a máltaiakat a világban szuverén rendként – mint a Vatikán területén lévő ország képviselőit – megilletik a diplomáciai kiváltságok, az említett három rend a nemzetközi szervezetek sorába tartozik. Ennek ellenére magyarországi képviseleteik, az Antall-kormány döntése óta, jogosultak használni a DT-s rendszámot. A nemzetközi gyakorlatban ugyanis nem szabályozzák e kiváltság odaítélését: országnak és nemzetközi szervezetnek egyaránt adható. A szokást ez idáig minden kormány átvette, sőt a legtöbb megállapodás éppen a Horn-kormány időszakára esik.
Most ezt a kiváltságot készül felülvizsgálni a Külügyminisztérium. Mint megtudtuk, a DT-s rendszám valóban nem járt volna kötelezően e három lovagrendnek, mivel a magyar kormánnyal kötött szerződésükben ez nem szerepel, ám nem is volt törvénytelen e kiváltságuk. A hírek szerint a tárca most visszavonni készül tőlük a kék diplomatarendszámokat, hogy helyükbe – az európai uniós gyakorlatra hivatkozva – piros IO-s (international organization) rendszámot adjon. Szakértőnk úgy vélekedett, nem jogellenes, ám szokatlan a külügynek ez a lépése, különösen azért, mert ez idáig a lovagrendek semmiféle visszaélést nem követtek el, s a mostani felülvizsgálat nem kapcsolható logikájában a Kulcsár-ügyhöz. A diplomáciai kedvezmények egyébként is személynek, nem pedig gépkocsinak járnak. A várható rendelkezés lovagrendenként öt-hat gépkocsit érint, amelyeket a szervezetek időnként arra használtak, hogy gyorsabb határátkeléshez segítsék az általuk működtetett segélyszervezetek kamionjait. Az érintettek reménykednek abban, hogy az új rendszámok is biztosítják számukra a hatékony munkát.
***
Tekintélyes hálózat
A tiszteletbeli konzuli intézményt a konzuli kapcsolatokról Bécsben 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kodifikálta, s ezt az 1987. évi 13. törvényrendelet tette ismét a magyar jog részévé. Tiszteletbeli konzuli hálózatunk az 1950-ben történt megszüntetést követően az 1988-ban kiadott külügyminiszteri rendelet eredményeként kezdett újjáalakulni. Napjainkig a Magyar Köztársaságnak Afrikától Észak-Amerikáig szinte az egész világot átfogó tiszteletbeli konzuli hálózata épült ki, így tekintélyes helyet foglal el a világban a legtöbb tiszteletbeli konzul által vezetett konzuli képviseletet fenntartó országok listáján.
Jelenleg 167 magyar tiszteletbeli konzul dolgozik a világ 82 országában. Ezek közül 34 országban nincs külképviseletünk. A jelenlegi létszám mintegy fele, 81 konzul tevékenykedik Európában. Ezt követi az amerikai kontinens 38 tiszteletbeli konzullal. Afrikában 21, Ausztráliában és Óceániában 5, Ázsiában 22 tiszteletbeli magyar konzul működik. A helyi magyarság elismert személyiségei nagyon sok helyen szívesen vállalták el a kinevezést, így tiszteletbeli konzuljaink számottevő része (jelenleg 63 a 167-ből) magyar állampolgár vagy magyar származású.