A bolond indián (2.)

Még a múlt század nyolcvanas éveiben történt (istenem, hát túléltük őket?), hogy egy San Franciscó-i antikváriumban gyanúsan jó állapotban lévő könyvre bukkantam. „Indián mesék” volt a címe. Csak otthon derült ki, hogy valójában regényről van szó, álljon akárhány történetből. A szerző az indiánok között nőtt fel, de maga is bevallja, hogy számos történetet ő talált ki.
Jaime de Angulótól megtanultam, hogy nem nehéz elfogadtatnia magát az embernek az indiánokkal. Csak hallgatni kell rájuk, nem kell túl sokat kérdezni; továbbá jó, ha őszinték vagyunk hozzájuk, és nem nézzük le őket. Gyakran szerepelnek állatneveken a visszatérő hősök, Róka Fiú, Antilop Anya, Medve Apa. Prérifarkas Nagyapa stb. Egyszer megkérdezte egy mesélőtől, honnan tudja a történeteit. Sehonnan, mondta a mesemondó. Így mesélték, nem én találtam ki. Ha embereket emlegetsz, mindig indiánokat értesz rajta, mondta de Angulo. Hát persze, mondta a mesélő. A fehérek csak jöttment sehonnaiak. Nem hiszik, hogy minden él. Ők maguk holtak. Nem hívhatom őket embereknek. Ravaszak, de nem tudnak semmit.
Annyit azért tudunk, hogy körülbelül kétezer indián nyelv van, ha némelyik csak nyomokban létezik is. Kétszáz észak-amerikai, három-négyszáz közép-amerikai és ezernégy-ezerötszáz dél-amerikai. Kedves honjaim közül máris figyelmeztettek, hogy rosszul írom a csirikaua indiánok nevét. Nem nagyon hiszek a magyar átírásos könyveknek. Például a kínai cs, dz, dzs, ty, sőt néha a k hangzót is egyaránt „cs”-ként írja át a „Keleti nevek magyar helyesírása”. Legyen hát csirikava a nevük, nem bánom. Gazdag nyelvük toldalékoló, néhol a finnre emlékeztetően hosszan. Például egy tizennégy szótagból álló igét szétbonthatunk az alany, a tárgy, az idő, a mód stb. szerint, szigorúan meghatározott sorrendben. (A finnek csupán nyelvrokonaink, ők már az iskolában is így tanítják.)
De elég az okoskodásból, lássuk a meséket, amelyeket már csak néhányan értenek meg eredeti nyelven manapság.

A bolondok és a fehérek
Sok fehér jött az egyik nagy fehér táborba.
A bolondok tüzeltek rájuk.
Aztán így szóltak egymáshoz:
Ne ingereljük őket. Csak rosszabb lesz.
A fehérek közibük jöttek.
Lekaszabolták őket.
Odaálltak a fehérek és az ő népük közé:
A nagybátyám! Hát mit tett ő neked, hogy lekaszaboltad?
Mondták a fehéreknek.
Azok kezdték halomra ölni őket.
Aztán az egyik bolond megszólalt:
Barátaim, inaljunk el! Senki se tudja feltartóztatni őket!
Mondta nekik.
És akkor néhányan elmenekültek közülük.

A bolondok
háborúba mennek
Volt egy nagy tábor.
Néhányan háborúba mentek.
A táborukhoz közel haladtak.
Egyikük felkapott egy hosszú ideje nem használt lóbéklyót.
A háborúba tartók körbevették.
Így szólt hozzájuk:
Barátaim, ezt a hadizsákmányt már nem kell megosztanunk senkivel.
Mondta nekik.
És ezzel megelégedetten hazamentek.

A bolondok menekülnek
A bolondok körben ültek.
Katonák jöttek lóháton közibük.
A bolondok futni kezdtek.
Az egész egy nagy rónáságon történt.
Itt-ott kis dombok emelkedtek.
Közöttük lapos sík vidék.
A bolondok továbbfutottak.
Mögöttük a katonák lóháton.
A bolondok csak futottak tovább.
A katonák lovai kifáradtak, a bolondok csak futottak.
A bolondok gyorsan futnak.

A bolondok
és a hiányzó batyu
A bolondok nem bölcs emberek ám.
Egyszer útra keltek.
Aztán megálltak.
Batyukat cipeltek magukkal.
Mindenhová letették őket.
Az egyikük egy lejtőre tette a csomagját.
Innen a batyu leesett, mert ez egy szikla volt.
Alul egy csermely volt.
Amikor tábort ütöttek, az, aki a lejtőre tette a batyuját, keresni kezdte.
De nem találta.
Tűvé tettek érte mindent, de senki sem kereste a csermelyben.
Egy meszkalero, aki velük élt (csakis meszkalero élhet a bolondokkal, csirikava nem, ez világos, ugye?), odament a lejtőhöz, és lenézett a csermelybe.
Ott van a batyutok a csermelyben, mondta.
Erre a bolondok felhozták onnan.

A bolondok és a ló
A bolondok nagy tábort ütöttek.
Az egyikük hozott egy lovat.
Nem tudtak vele mit kezdeni.
Kikötötték, ahol nem volt fű.
A ló nem evett.
Adtak neki pecsenyelevet.
A ló enni kezdett egy kis füvet, amit talált.
Nyilvánvaló, hogy a füvet szereti, mondták a bolondok.
Az egyikük eloldozta a lovat. De az orra köré egy kötelet vetett. Hátrafelé ült rá. Leesett.
Mások is felültek. Azok is leesetek.
Aztán egy meszkalero, aki köztük élt, rápattant a lóra.
Meglovagolta végig a domboldalon, aztán visszajött vele.
Barátok, mondták a bolondok, nyilvánvaló, hogy a lejtő kidörzsölte a ló fenekét.

A bolondok és a szöcske
Ezek bolondokról szóló történetek.
Sokan közülük úton voltak.
Az egyikük homlokára ugrott egy szöcske.
Lőjétek le, mondta.
És a homlokára mutatott.
Akkor egy másik bolond homlokon lőtte.
Azt hitte, csak a szöcskét ölöm meg, gondolta a másik.
Aztán hazamentek.

A bolondok
utánozzák a varjút
Sok bolond élt a lapályon táborozva.
A főnök így beszélt:
Barátaim, gyertek ide.
Mondta nekik.
Ők engedelmeskedtek.
Tartsunk tanácsot. Mindenki, aki férfi, jöjjön ide, kiáltotta a főnök.
Mind a férfiak összesereglettek.
A nap már leáldozott, de még mindig nem voltak elég sokan.
Barátaim, pirkadatkor, amikor szeretkeztek, utánozzátok a varjú hangját.
Mondta a főnök.
A bolondok visszamentek a sátraikba.
Eljött a virradat.
Egy idő múlva néhány varjú károgni kezdett.
Aztán az egész lapályon lévő táborból a varjú hangja szólt.

Folytathatnám, de minek. Afféle falucsúfolók ezek. Ismerjük a rátótiakat, akik keresztben akarták vinni a létrát az erdőn, agyonütötték az órát, puskával furulyáztak. Vagy itt vannak a dorozsmaiak, akik megfésülték a mákos tésztát, és amikor a toronyban fű nőtt, a falu bikáját húzták föl, hogy lelegelje. A lükeség nemzetközi. Én hiszek a bolondokban, annyi magabiztosság van bennük. Ha valaki bolond mer lenni, megtette az első lépést a bölcsesség irányába. Legyünk hálásak a bolondoknak.
Ahogy a navahók mondják: A gondolatok nyilak, ha útra bocsátod őket, nyomot hagynak. Ügyelj rá, nehogy te légy a saját áldozatod. Aki lőtt már ki nyilat sikertelenül, tudja, miről beszélnek.
Több a bolond, mint a gazember, különben miből élne meg az a rengeteg gazfickó? A bölcsek közmondásokat eszelnek ki, a bolondok meg ismételgetik őket. És mégis: csak a bolondoknak van mindig igazuk.