Úgy látszik, a Medgyessy-kormány ismét túllőtt a célon, ezúttal bürokráciacsökkentési programjával. Mert az rendjén van, hogy a minap meghirdetett tervek szerint korlátozzák az állami szerveknél a gépkocsik és a mobiltelefonok használatát, ám a költségvetési szférát érintő, átlagosan tízszázalékos létszámleépítés több okból is elfogadhatatlan.
1. Magyarországon arányaiban nem nagyobb a bürokraták száma, mint az EU-ban – ez a témával foglalkozó magyar, illetve brüsszeli szakértők egybehangzó véleménye. (Aki intézte már ügyes-bajos dolgát osztrák vagy olasz hatóságnál, az hozzáértők tanulmánya nélkül is egyetért ezzel a megállapítással.) 2. A Gál. J. Zoltán kormányszóvivő által bejelentett tízszázalékos, 50-60 ezer munkavállalót érintő leépítésről példátlan módon nem egyeztetett a kabinet az érdekképviseletekkel. 3. Ha a közszférából a nyugati nyelveken beszélő, több diplomával is rendelkező fiatalokat menesztik első körben – mint kiszivárgó információk alapján tervezik ezt például az APEH-nél –, akkor a pálya továbbra sem lesz vonzó, sőt fel is hígul. 4. Ha az idősebb, 40-50 év feletti tisztviselők kerülnek az utcára, úgy csak a munkanélküliség nő; közigazgatási gyakorlattal ugyanis nehéz termelőcégnél elhelyezkedni. Az állástalanság pedig gazdasági értelemben is negatív állapot, hiszen a megszüntetett munkaviszony kapcsán kieső adóbevételt, tétlenséget az égvilágon semmi nem pótolja. Nem beszélve arról, hogy a tízmilliókra rúgó végkielégítéseket ugyancsak az államnak kell állnia. 5. A magyarországi közigazgatásra – akár az államigazgatási, akár a helyi, önkormányzati szervek szintjén – az európai uniós direktívák átvétele kapcsán 2004-től óriási feladat vár. 6. A kormány nem mondta ki nyíltan: ezen felül tervez-e még elbocsátást a közszférában, vagy jövőre is szembe kell nézniük a minisztériumi, illetve a költségvetési szervek alkalmazottainak az újabb tömeges leépítésekkel.
Rendkívüli ellentmondások terhelik tehát a kormányprogram új, gyorsan és humánusan (sic!) mottó jegyében fogant, több tízezer hivatalnok életét megkeserítő fejezetét, amely szellemiségében az 1995-ös Bokros-csomagra emlékeztet. Ha esetleg valaki már elfelejtette volna: a Horn-kormány pénzügyminisztere az állami vállalatoknál korlátozta a bérnövekedést, majd elrendelte a közszférában – minő összecsengés – az átlagosan tízszázalékos leépítést. Jegyezzük meg azt is, hogy Bokros alatt nemzetgazdasági szinten több mint 12 százalékkal csökkentek a reálkeresetek. Az alacsony fizetések ördögi köréből azóta sem tudunk kilépni.
E vonatkozásban Bokros számlájára írandó még, hogy 1995 óta a gazdaság bajaiból való kilábalást a közszféra béreinek befagyasztásában, létszámának jelentős csökkentésében látják hatalomra kerülésük esetén a baloldali pártok. Sajnos így van ez most is.
Gyorsan és humánusan – ízlelgeti az ember a mottó szavait, amelynek jegyében 50-60 ezer ember elveszíti az állását. Saját környezetéből valószínűleg mindenki tud példát hozni arra, hogyan is rúgnak ki embereket gyorsan. Ám humánus megoldással multinacionális cégek vezéreitől, vezető bankároktól szoktak búcsút venni e kis hazában és nem a köz szolgáitól.
Gyorsan és humánusan – e mottó jegyében talán nem is a közigazgatásban, hanem másutt, esetleg magasabb szinten kellene korlátozni a költségeket és embereket utcára küldeni.
Talán nem nehéz kitalálni, kire, mire gondolunk.
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le