A sajtó egy része az utazása előtt arról cikkezett, hogy felelőtlen küldetésbe kezd az iraki úttal, hiszen a térségben még segélyszállítmányokat is megtámadnak, nemhogy minisztereket. Miért vállalta a kockázatot?
– Már a misszió elindulásakor jeleztem a kormánynak és a miniszterelnöknek, hogy kiutazom majd. A látogatásom elsősorban azért volt fontos, hogy a külszolgálaton lévő katonáknak közvetítsük az üzenetet: a honvédelmi miniszter ügyel arra, hogy milyen körülmények között és hogyan látják el a szolgálatukat. Fontosnak tartottam azt is, hogy azok az újságírók, akik vállalják az életveszélyt, nézzék meg, milyen egy hadműveleti területen magyar katonának lenni, és ne csak a politikusok által közvetített elképzeléseikre hagyatkozzanak.
– Ez azt jelenti, hogy a sajtó kiutaztatásával is valamilyen mértékben legitimálni kívánták az iraki missziót a társadalom előtt?
– A magyar társadalomban sokáig nagyon sok ellenérzés lesz még az iraki szerepvállalással kapcsolatosan. Ezerszer teszik fel még a kérdést, hogy mit keresnek a magyarok a térségben. Reményeink szerint a magyar társadalom kételkedőbb fele is megértőbb lehet majd, ha bemutatjuk, hogy az irakiaknak esélyt jelent a demokratikus újrakezdésre, hogy ötven nemzet katonái működnek együtt komoly katonai, logisztikai fellépéssel egy új rendszer kialakítása érdekében.
– Ön úgy látta a helyszínen, hogy jogos katonai fellépés részeként kockáztatják az életüket a magyar katonák?
– Én az ellentéteket láttam. Láttam a szétlőtt kaszárnyát, és mellette a magas tornyú téglagyárakat. Láttam a helikopterből a felénk integető embereket, és hallottam a puskák dörgését. Láttam Szaddám hatalmas palotáját belülről, és láttam a nyomort a városokban és a kihalt földeken. Ez azt jelenti számomra, hogy a jelenlegi katonai akciónak lehetnek, és talán vannak is nyertesei, akik felszabadulnak egy zsarnokság alól, és vannak vesztesei, akik elveszítik a lehetőségeiket. Szerintem a többség esélyt kap egy jobb életre, és csak a kisebbség szenved bizonyos sérelmeket. Ez a kisebbség mindent megtesz, hogy visszaszerezze azt, amit a saját jussának gondol, de ha esélyt adunk az önigazgatás megteremtéséhez, akkor hozzájárulhatunk Európa és az egész iszlám világ békéjéhez.
– Mit szóltak ahhoz a katonák, hogy javaslatot nyújtanak be a parlamentnek az iraki kontingens szolgálatának meghosszabbításáról? Mi történik, ha a sorozatos, napi harminc orvtámadás után száz katona azt mondja, köszönöm szépen, ebből nekem elegem van, nem maradok tovább?
– Azt szeretném, ha a misszió esetleges meghosszabbítása a Magyar Köztársaság jelenlétére vonatkozna, és nem személyes jelenlétre. A katonai vezetés szerint és más nemzetek tapasztalatai alapján a teljes kontingens nagyobb részét célszerű lenne felváltani új emberekkel, mert igen hasznos lehet, ha minél több katonánk szerezhet tapasztalatokat egy hadműveleti területen. Az itt szolgáló nemzeti hadseregek vezetői szerint nem is jó, ha hat hónapnál tovább szolgálnak Irakban a katonák, mert ez egyfajta fásultságot, morális gondokat okozhat, és megnehezíti az együttműködést. Ugyanakkor rendelkezünk kiképzett tartalékkal, akikkel pótolhatjuk azokat a hivatásosokat is, akik esetleg azt mondják, hogy holnaptól befejezik a külszolgálatot Irakban. Azt remélem, hogy februárra, a váltás időszakára legalább kétszáz kiképezett emberünk lesz erre a feladatra.
– Beszéltem katonákkal Al Hillahban, akik úgy tudják, hogy legfeljebb húsz-huszonöt ember menne végleg haza, a többiek maradnának. Mi van akkor, ha nem akarnak távozni a kontingens tagjai, inkább tovább szolgálnának?
– A jelenlegi kontingens vezénylése a megállapodások szerint hat hónapra szól. A parancsnokoknak kell eldönteni, hogy ki maradhat, ebbe személyesen semmiképpen nem akarok beleszólni.
– Vannak már kalkulációk a külszolgálat költségeiről?
– A katonák külszolgálati díja, amely 1800 és 2500 euró közötti összeg, az itthoni járulékok, a misszió személyi felszerelése és a szállítás költségeinek húsz százaléka bennünket terhel. Ez mintegy hárommilliárd forintba kerül. Amennyiben meghosszabbítjuk a missziót, akkor összesen hatmilliárd forint terheli a költségvetést az iraki szerepvállalásunk miatt.
– A helyszíni tárgyalásokon szóba került, hogy mit kapunk ezért cserébe?
– Tárgyaltunk a stabilizációs erők vezetőivel, és ismét elmondtuk, hogy számunkra fontos a korábbi iraki kapcsolataink megtartása, illetve részt kívánunk venni az újjáépítésben is. Az amerikaiak jelezték, hogy be akarnak vonni más országokat a folyamatba, de egyelőre konkrét ajánlatokról még nem lehetett szó.
– Damaszkuszban, ahol útközben megszálltunk, találkozott a nagykövettel. Miért volt fontos ez a megbeszélés?
– Szíria azért válhat fontos partnerünkké, mert az utánpótlás-szállításunk, a kapcsolattartás a csapatainkkal az országon keresztül történik. A tankolás miatt és egyéb okokból is kénytelenek vagyunk itt leszállni a gépeinkkel, és más útvonalon nem is tudjuk megközelíteni a magyar tábort. Nehezíti azonban a szabad mozgást a jelenleg érvényben lévő vízumkötelezettség, ráadásul az ottani hatóságok támogatására is nagy szükségünk van. Ezért kezdeményezni fogom a kormánynál, hogy próbáljunk megállapodást kötni a szír hatóságokkal, hogy segítsék a magyar szállítmányok közlekedését.
– Babilonban Adrzej Tyszkievitz lengyel hadosztályparancsnokkal és az utódjával is találkozott, akik rugalmasabb együttműködést kértek. Pontosan mit jelenthet ez a magyar katonák számára?
– A lengyel vezetés azt szeretné, ha a hadosztály területein kívüli, déli irányú szállításokban is részt vennénk főként Kuvait irányába. Ez nagyobb kockázatot jelent, de a jövő héten érkező 59 amerikai járművel ezt esetleg teljesíthetjük. Felmerült az is, hogy a zászlóaljunkat részekre bontsák egyes feladatokhoz, de ez, úgy gondolom, nem fér bele az együttműködésünk kereteibe, mert a nemzeti parancsnokságunk működésképtelenné válna. Ugyanakkor a tárgyalásokon kiderült, hogy a lengyelek szerepfelfogása ugyanaz, mint a mienk. Úgy tartják ők is, hogy nem harcolni, hanem logisztikai, békefenntartó feladatokkal jöttünk Irakba, és ez a helyiekkel való kapcsolattartásban is előnyöket jelent, így csökkenti a szerepvállalás kockázatát.
– Ehhez képest a lengyel parancsnoknak az érkezésünk után kényszerleszállást kellett végrehajtania egy támadás miatt.
– Egy olyan országban, ahol majdnem mindenkinek fegyvere van, amelyet a férfiasság jelképének tekintenek, sajnos ilyen események mindenhol előfordulhatnak. Ez annak ellenére igaz, hogy a mi felelősségi körünk a síiták területe, így egy befogadóbb körzetben tevékenykedünk.
– Nemrég több lövéssel támadtak meg egy magyar alakulatot is. Mi lehet az első lépése egy miniszternek, ha megsérül vagy meghal az első magyar katona?
– Személyesen is tapasztalhattuk, hogy sajnos nem zárható ki a tragédia. Amennyiben ez bekövetkezik, ki kell állni, és őszintén beszélni kell róla. Ezzel az úttal is ennek a nyitottságnak a feltételeit kívántam megteremteni. A társadalomnak pontosan tudnia kell, hogy a magyar katona hol és milyen körülmények között látja el feladatait. Nagyon büszke vagyok a magyar misszió tagjaira, mert a legjobbak között vagyunk a külszolgálatot teljesítők között. A legnagyobb örömet viszont az jelentené, ha a magyar társadalom is büszke lenne a magyar kontingens tagjaira, mert katonaként, szervezetként és emberileg is tökéletesen teljesítik a rájuk kiszabott feladatokat, és kiállnak minden megpróbáltatást.
***
Incidensek az iraki kontingens ellen
Július 31., 21 óra 10 perc: Aknavetőből gránátokat lőttek az Al Hillah-i tábor területére, személyi sérülés nem történt.
Szeptember 19.: A magyar konvoj első BTR 80/A harci járművét a tömeg kővel dobálta meg.
Szeptember 22., 21 óra 15 perc: Három aknavető gránátot lőttek ki a táborra. Három iraki kisgyermek megsebesült.
Szeptember 23.: A konvojt ismét kövekkel dobálta meg a tömeg Al Qasim településen.
Szeptember 25., 20 óra 30 perc: A tábor irányába több lövést adtak le gépkarabélyból, de a mongol őrző alakulat figyelmeztető lövései után elmenekültek a támadók.
Október 2.: Al Hindiyah területén a helyiek kővel dobálták meg a szállítókat.
Október 10., 4 óra 45 perc: A tábort elhagyó lengyel konvoj ellen hajtottak végre támadást RPG rakétával. A rakéta célt tévesztett, és a tábor betonfalát átütve lerombolt egy használaton kívüli épületet.
Október 23.: A Bagdadból hazatérő magyar konvojra gépkarabélyból több lövést adtak le, de a tűzpárbajt nem vállalták a támadók, és elmenekültek.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
