Miként a Litera írja, méltatói szerint Ágh István kivételes intellektuális érzékkel emelte a valóság ábrázolását bölcseleti és ismeretelméleti, valamint a költészet metafizikai tapasztalatának magasságába, és nem a tragikum és a pátosz, hanem az elégikusság hatja át szemléletmódját.
A Kossuth- és József Attila-díjas, valamint a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett költő, író, műfordító a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt, és miként a portálon található életrajzából kiderül, Felsőiszkázon született 1938. március 24-én, parasztcsaládban. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Tapolcán járt gimnáziumba, ezt követően a Budapesten az ELTE BTK magyar–könyvtár szakát végezte el. 1961–1962-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben könyvtáros volt. 1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője, 1975-ben pedig az Új Írás versrovat-vezetője. 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa volt irodalmi publicisztikára, majd 1997-től a Hitel munkatársa. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.
Első verseskönyve 1965-ben jelent meg. Azóta további 11 verseskötete, köztük az összegyűjtött versek (Boldog vérem, 1979) és a válogatott és új versek kötete (Mivé lettél, 1998) mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi művet tartalmazó munkája látott napvilágot. Versfordításai jelentek meg a Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), a Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek (többekkel, 1988) című kötetekben, továbbá számos antológiában bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből. A Magyar Művészeti Akadémiának 1992-től tagja.
