Megbocsátással a békéért

Dicsértessék a Jézus Krisztus! – hangzott fel a közép-európai katolikusok köszönése huszonöt éve, 1978. október 16-án a római Szent Péter téren. A hívek tömegét meglepte az olasz nyelvű üdvözlés, a hagyományos latin „Laudetur Iesus Christus!” helyett – a lengyel pápa már ebben is különbözött az elődeitől. Ötvennyolc éves volt akkor, egyházi körökben elismert szakember, Lengyelországban pedig köztiszteletnek örvendő egyházfő. Ma, huszonöt évvel később a világ egyik legismertebb embere, akit vallásos és ateista egyaránt nagyra tart. Az eltelt évek során olyan változásokat hajtott végre a katolikus egyházban, amellyel a Vatikán fel tudta venni a harcot a globalizálódó világ erkölcstelenségével, s távoli helyeken is megismerték az evangéliumot.
A pápa nyakába vette a világot, s utazni kezdett. Alapelve szerint a pápa nem uralkodó, hanem Isten szolgáinak szolgája, így nem is koronáztatta meg magát, nem lépett trónra. A szolga pedig híven teljesítette a hívek akaratát, s amellett, hogy örömmel fogadta látogatásukat a Vatikánban, ő is elutazott hozzájuk. Beiktatása óta 201 országot látogatott meg 101 külföldi útja során. Az ő hatásának tekinthető, hogy emelkedik a keresztény hívek száma Afrikában, dél-amerikai katolikusai manapság bizakodóbbak és erősebbek, mint valaha, és Európa öregedő és cinizmusra hajló népe körében is megállt a vallásosok számának csökkenése.
Persze nem csak támogatói vannak II. János Pál pápa tevékenységének. Régóta ismert kérlelhetetlen álláspontja az abortusz, az eutanázia, a fogamzásgátlás és a homoszexualitás tárgykörében. Szerinte ezeket a jelenségeket nem szabad támogatni, mert életet csak Isten vehet el, az ilyen élet- és születésszabályozással pedig félremagyarázza az emberiség Isten akaratát. Konzervatív álláspontján nem változtatott az évek során, amellyel kivívta több nagy tekintélyű szervezet nemtetszését. A globalizálódó világban értékeket képviselő egyház vezetője így idén nem is kaphatta meg a Nobel-békedíjat, minthogy a norvég döntőbírók nem akarták kitüntetni a katolikus egyházat.
II. János Pál békéért folytatott küzdelme is legendás, egyetlen korábbi egyházfő vagy jelenlegi politikus nem emelte fel szavát a háborúk ellen olyan hangsúlyosan, mint a szentatya. Az Irak elleni amerikai háború előestéjén az egész világ hallhatta a Vatikán véleményét, amellyel elutasította a washingtoni héják értelmetlen vérontását, s újfent a szeretet parancsát hangoztatta. Szavai azonban leperegtek az agresszorról, így a háborút sem kerülhette el a sokat szenvedett közel-keleti régió, ám a nagyvilág megbizonyosodhatott arról, a pápa komolyan gondolja Isten parancsainak betartását és betartatását.
1981-ben Mehmed Ali Agca rálőtt a Szent Péter téren. A merényletben akkor majdnem meghalt, s orvosai szerint soha nem tudott teljesen felépülni sérüléseiből. Jelenlegi súlyos betegsége is köthető az akkori merénylethez, ennek ellenére a pápa később elment a börtönébe, s megbocsátott a török fiatalembernek. A terrorizmus méregfogát megbocsátással húzta ki a pápa. Ezzel azonban sajnos nagyon egyedül van.