Ostalgie – egy szójáték révén frappánsan csak így hívják a németek az egyébként nyugati mintára készült, fogyasztható köntösbe csomagolt produkciókat, amelyekben a silányabbnál silányabb egykori szocialista árucikkek is újból bemutatkoznak: a Spreewald uborka, a Bambina csokoládé és a GDR turmixgép. A nyolcvanas években készült filmek bejátszását pedig nem akárki, hanem az egykori NDK kirakatsztárja, a 37 éves Katarina Witt ex-műkorcsolyacsillag konferálja fel – kék színű kisdobosnyakkendőben.
A kimutatások szerint a Német Demokratikus Köztársaságról szóló show-műsorok nézettsége meghaladja a 30 százalékot, amely rekordnak számít. S mi sem jelzi jobban, hogy üzletté vált a „népi demokráciára” emlékezés: a ZDF, a Sat 1 után szeptembertől már a kölni RTL is önálló produkcióval rukkolt ki DDR-s témakörben. Az egykori – egyébként évek óta nem kapható – szocialista termékek iránt pedig óriási kereslet mutatkozik. A német lapok beszámolói szerint néhány berlini üzemben újra elkezdték gyártani az NDK-s „élvilág” cikkeit.
Noha tizenhárom év telt el az NDK megszűnése óta, a múltdicsőítő emlékezés felettébb meghökkentő, miután Németország keleti szektora a legkeményebb diktatúrát élte át a negyven kommunista esztendő alatt. Éppen ezért politológusok, szociológusok, publicisták és társadalomkutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nosztalgiaműsorok épp a lényeget homályosítják el. Nevezetesen azt, mit is jelentett a Stasi, a politikai elnyomás, vagyis az, hogy a kommunista ideológia jegyében emberek ezreit börtönözték be. Arról nem is beszélve, hogy mekkora áruhiány keserítette meg az emberek hétköznapjait, s hogy hazánk volt a legszabadabb, „legnyugatibb” ország, ahová utazhattak.
Miközben tehát milliók szelektív emlékezete ápolja a DDR-s időket, egyre többen emelik fel hangjukat a műsorok vetítése ellen. Kommentátorok szerint félő az is, hogy a nosztalgiázás révén feltámadhat a pár éve nyugvópontra került ossi–wessi vita. Ha valaki esetleg nem emlékezne rá, Németország egyesítése után a nyugati oldalon élőket hívták „wessiknek”, míg a keleti szektor polgárait „ossiknak”. Utóbbiakban persze ez a Keletről jöttem címke folytonos kisebbségi érzést keltett – nem véletlenül.
A Help nevű segélyszervezet – amely a politikai erőszak áldozatainak valóságos intézményévé nőtte ki magát Németországban – a DDR-show való teljes törlését követeli. A Help szerint ugyanis az adás a diktatúrában lábbal tiport emberi jogok újbóli alábecsülését jelenti. Az érintett csatorna képviseletében Edgar Schnicke elutasította a vádakat. A kölni székhelyű RTL nyilatkozata szerint pusztán „egy nagy adag DDR-dokumentációt mutatnak be, amely az egykori hétköznapokat illusztrálja, nem pedig a politikai összefüggéseket”.
A jelek szerint más véleményen van Klaus Wowereit, Berlin főpolgármestere. A politikus a témában úgy nyilatkozott, hogy „óvatosan kell bánni az NDK-s korszakkal, a valóságot azonban be kell mutatni”.
*
Alkotmányellenes Katarina Witt öltözködése? Kemény támadásokat váltott ki a műkorcsolyázó-legenda, Katarina Witt, miután televíziós show-jában az egykori NDK kommunista ifjúsági szervezetének (Freie Deutsche Jugend), vagyis az ottani KISZ emblémájával ellátott blúzt viselt. A Der Spiegel legfrissebb számában azt írja, hogy a jelenleg is Chemnitzben élő kétszeres olimpiai bajnok sokak szerint illegális önkényuralmi jelképet népszerűsített a nyilvánosság előtt. Günter Nooke parlamenti képviselő a témában úgy nyilatkozott, hogy ha a blúz viselését nem ítélik el, akkor még az az idő is eljöhet, amikor az emberek Hitlerjugend-egyenruhában járnak az utcán.
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le