Szelektíven döntsd a tőkét!

Tamás Gáspár Miklós az utóbbi néhány évben alapvető szellemi átalakulásáról tudósította a világot, de abban nem változott, hogy fő ellenfeleinek a nemzeti és jobboldali nézeteket, politikusokat és gondolkodókat tekinti. Nem vitás azonban, hogy korábbi balliberális érvelését sokban marxista frazeológiával egészítette ki. Stílusából eredően mindig is kérkedően őszinte volt éppen vállalt eszmei hátterét illetően, így most, ha csak a felületet nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy ostort pattogtató módon szidja a tőkésosztályt, a kizsákmányolást, a proletariátus elnyomását.
A rejtély persze az, hogy eközben TGM változatlanul az általa szidott tőkéskörök kézben tartotta napilapok, rádió- és tévécsatornák kedvence, és mint orákulum léphet fel az uralkodó osztály bármely fórumán. Hab a tortán, hogy visszatérőn és többször még óriási pénzeket és havi ösztöndíjjal járó életműdíjat is kapott a nagy pénztőkéstől és spekulánstól, Soros Györgytől, aki globális hatalmat épített ki országokat átívelő alapítványai és ösztöndíjai révén. Mindeközben TGM egy globalizációellenes nemzetközi szervezet hazai alelnöke.
Ez tehát a rejtély, ami azonban most megoldódni látszik. TGM ugyanis az egyik kormánypárti napilap hét végi mellékletében, a legfrekventáltabb helyen két teljes oldalt kitöltő tőkésverést hajtott végre, de eközben nagyon tisztán került a napvilágra, hogy egyrészt milyen tőkéskörök ellen is harcol ő, másrészt mely tőkéskörök támadóit igyekszik a földbe döngölni. Mivel csapongó, sok témát és irányt kaotikusan felkapó és elejtő stílusa miatt nehéz tetten érni, kik ellen is harcol ő elsősorban – és kiket véd álcázva –, érdemes kiemelni, letisztítani fő csapásirányát. Íme: „A bűnbakkeresők rendszerint a banktőkét, a finánctőkét, a tőzsdét, a spekulációt, a »kamatrabszolgaságot« szokták kipécézni, no meg a nemzetközi (kozmopolita, globális, külföldi) tőkést mint az igazságtalanság fő forrását. Ennek a taktikának tiszteletet parancsoló fasiszta pedigréje van. A politikai családfa báján túl ebben az a szép, hogy – teljesen alaptalanul – az ipari, kereskedelmi, szórakoztatóipari stb. tőkét mentesíti a kizsákmányolás vélelmétől. Hiszen az iparban, ugye, dolgoznak, nem úgy, mint a vérszívó bankban.” Az idézetből kivehetően szerzőnk tehát úgy megy, mintha jönne, szinte semmit nem változtatott korábbi balliberális csapásirányán. Ugyanis ha nem is ilyen őszintén, de a balliberális eszmei tábor is a nemzetek feletti banktőke felé parancsol megálljt a kritikának, és e tábor lapjai, alapítványai, ösztöndíjai is döntően az internacionalista pénztőke által fenntartottak. Tény persze, hogy a szimpla balliberális akcentusban úgy általában a nemzeti szerveződés erőivel állnak szemben, és külön támadási célpontként a nemzeti tőkét, a hazai tőkéscsoportokat nem emelik ki. TGM nagy hangon és dobpergés közepette végrehajtott baloldali fordulata így nem is olyan radikális. Ugyanott van ő, ahol volt, de a marxi frazeológia felvételének leple alatt most a nemzeti erőkön belül keményebben tudja támadni a nemzetközi pénztőkével versengésben álló hazai tőkéscsoportokat.
Szóval: ügyes, az eredetiséget nem lehet elvitatni tőle, de hogy ő az eszmei táborok közötti nagy utazó lenne, a nagy kétkedő és a kétkedés eredményeként nagy fordulatokat végrehajtó gondolkodó, azt a fenti idézet világosan cáfolja. Balliberálisként, majd sétabottal teátrálisan pózoló konzervatívként, majd ismét liberálisként és most baloldali marxistaként ugyanaz maradt, a nemzetközi pénztőke kitartottja és apologétája.
Akár a (külföldi) banktőke ügynökeként és általuk az ipari tőkére uszított bértollnokként is írhatta volna ezt TGM, de a folytatás még tisztább: „A kapitalizmus elvi alapján álló antikapitalizmus az ún. pénztőkével és az állami megrendelések kedvezményezetteivel foglalkozik álságos propagandájában: a dolgozóit kizsákmányoló gyár-, bánya- és bolttulajdonos, a vevőit, megrendelőit, bérlőit, adósait, beszállítóit, ápoltjait, biztosítottait kiszipolyozó kartell, a bércsökkentő, munkaidő-hosszabbító, szakszervezet-üldöző, üzembezáró, tőkemenekítő, biztonsági berendezéseken takarékoskodó, tb-járulékfizetést elkerülő, adófizetéstől fölmentett, munkaritmus-gyorsító, normaelemelő, mérnököket szakképzetlen szalagmunkára szorító tőkés eltűnt a nyilvánosság elől.” A következő sorokért pedig feltehetőleg a nemzetközi bankárszövetség és a multinacionális cégvezérek társasága is életműdíjat szavaz meg szerzőnknek: „A »raffendes« és »schaffendes Kapital«, a kozmopolita karvalytőke és az alkotó-teremtő nemzeti tőke közötti fiktív különbség propagandisztikus sulykolása, vagy nálunk az állítólag erényes »kis- és középvállalkozó« meg a démoni pénzmágnás »ideologikus« szembeállítása tudományos értelemben csacskaság, politikailag pedig súlyosan megtévesztő és életveszélyes.”
Nos, ezért írhat Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságba, a Magyar Hírlapba, a Népszavába, az ÉS-be és társlapjaikba bármikor, és kaphat életműdíjat, nagy pénzeket a világ egyik első számú pénztőkésétől és spekulánsától, Soros Györgytől. De hogy tűrik ezt el a becsületesen globalizációellenes társai az ATTAC-ban? És itt egy érdekes kérdéshez jutottunk. A TGM által újabban útitársnak választott antiglobalisták – már nevükből eredően is – a tőkének és a tőkéscsoportoknak azt a vonalát választották fő ellenségként, amelyet újdonsült alelnökük oly lelkesen véd, a fenti idézetekből kivehetően. Persze az is lehet, hogy TGM kaotikus és sokfelé futó írásai (a stílus maga leplező taktika lenne?) eddig jól elrejtették az általa ténylegesen támadott nemzetivállalkozó-ellenes irányultságot, és nem figyeltek fel arra, hogy ő épp azokat igyekszik fehérre mosni, akik ellen az antiglobalisták az egész világon harcolnak. Emeljük hát ki nekik is: Tamás Gáspár Miklós marxi frazeológiája jórészt csak álcának tűnik, és míg Seattle-ben, Sydneyben, Prágában és máshol a világhatalmi pénzoligarchia csoportjai és az általuk tulajdonolt multinacionális cégek ellen harcolnak a globalizációt ellenző erők, addig a hazai alelnökükké avanzsált TGM a globális pénztőke embereként írja cikkeit a Népszabadságban és mindenhol, lép fel a globális pénztőke által ellenőrzött kereskedelmi televíziókban és rádiókban.
Ha TGM-nek a jövőben kiteszik a szűrét az eddig általa lóvá tett antiglobalisták, és új néven indít mozgalmat a tőke ellen, valahogy így szól majd a harci kiáltásuk: „Szelektíven döntsd a tőkét! Arccal a nemzeti tőke ellen! Le a banktőkét támadó fasiszta agitátorokkal!” Szinte biztos vagyok abban, hogy ugyanazok állnak majd mellé, akik mindig is a szabad demokrata háttérértelmiséget jelentették.

A szerző jogász