Tisztelt Szerkesztőség!

Telek Béla (Jászberény): Október 5. az állatok világnapja volt. Magam is állatbarát vagyok a normalitás határain belül. Az állatok tartása felelősséggel jár. Elítélem az állatkínzást. Mégis szerényen megkérdezem: az embereket ki védi meg? Többek közt az állatoktól. Főként a felelőtlenül tenyésztett és mesterségesen elvadított ebektől. Nem hiszem, hogy állatbarát az, aki borjúméretű ebet tart egy 6. emeleti lakásban. Természetesen az utcára viszi póráz és szájkosár nélkül sétálni, piszkítva a közterületet. (Párizsban ezt keményen büntetik.) Budapesten a Csengery utcában, de a körúton a Nyugati pályaudvarig sántaiskolát (gyermekkori ugrálós játék) táncolva kerülgetjük a kutyagumit. Tonnaszám újratermelődik naponta. Az utóbbi évek kutyák okozta tragédiái nem az állatok szeretetéről, még kevésbé az ember szeretetéről beszélnek. Éppen a nevezetes napon (október 5.) olvastam a Magyar Nemzet kishíreiben: Átharapta egy játszó kisgyermek torkát a szlovákiai Szobráncon egy póráz és szájkosár nélkül (!) sétáltatott pitbull. A gyermek elvérzett. Nem kellene többet törődni inkább az emberekkel? Úgy, hogy közben az állatokat is védjük minden túlzás nélkül. Szeressük az állatokat, de mindenekelőtt egymást!

Nádasi Péter (Budapest): A 3-as metró egyik állomásán, várva a metrót, gondolatban együtt érezve a súlyos financiális és műszaki gondokkal küzdő BKV-val, tűnődve az általam nem ismert orvoslás lehetőségein, befutott a szerelvény. Hirtelen azt hittem, rossz helyen járok, megjött a vándorcirkusz, netán a Vidám Parkba kerültem. A szerelvény, amely mint tudjuk, az anyagi gondokkal küzdő cég és a költségvetési dotációból eredően mindannyiunk tulajdona, irgalmatlanul és gusztustalanul összefestve érkezett. Kívülről! Nem egy-két helyen, az egész szerelvény. Szeretném megkérdezni a gyakran látott első embert vagy a jó kommunikációs képességekkel megáldott elöljáróját: tessék mondani, ki tette ezt? Komolyan mondom, nem értem, hogyan fordulhat ez elő. Ezek után fura dolog segélyért kiabálni. Mire kell? Festékre a graffitihez vagy annak lemosására? Mindkettőre felesleges. Az utasok helyett egyedül a graffitisek bizakodhatnak: hátha lesz új metróvonal, lehet készülődni, lehet gyakorolni. Vigyázni kellene, ahogy hajdanán mondták, a nép vagyonára.

Nagy Katalin (Budapest): Dugóváros címmel Vincze S. Tamás írt néhány soros levelet a lap Tisztelt Szerkesztőség! rovatába (Magyar Nemzet, október 10.), amelyben kifogásolja a mindennapos dugókat és az utak rossz állapotát. Én nem vagyok ugyan autós, de az utak rossz állapotában egyetértek vele, sőt nemcsak az utak, de a járdák is igen rossz állapotban vannak; aszfalthiányosak, kátyúsak, az új aszfaltozások széleinél – szinte kivétel nélkül, hol vannak a munkát átvevő ellenőrök? – besüppednek. Vincze S. Tamásnak a figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy a dugók – én úgy tapasztalom gyalogosként – az autósok hibájából alakulnak ki. Ha nem hajtanának bele a sárgába, sokszor a pirosba a lámpák váltásakor (soha, sehol, senki), akkor sehol nem alakulnának ki dugók (persze a mellékutcákra ez lehet, hogy nem vonatkozik), és zavartalanul haladhatnának az autók.