Tony Curtis és a –14,5 milliárd

Szűk másfél esztendő alatt pártpolitikai berendezkedés áldozata lett az egykori sikerágazat, a turizmus is. A folyamat 2002 nyarán kezdődött. Ekkor sebtében lefejezték a szaktárca témával foglalkozó egységét, annak fő szervét, a legfrissebb hírek szerint felszámolásra ítélt Magyar Turizmus Rt.-t, majd a regionális idegenforgalmi bizottságok élére nyelveken nem beszélő, a szakmához egyáltalán nem értő pártkatonákat, vagyis szocialista és szabad demokrata polgármestereket, parlamenti képviselőket neveztek ki. Ezek után a hatalom megcsapolta a térségi pályázatokat befogadó regionális marketingközpontok költségvetési keretét is.
De a legnagyobb sokkot most kapja az idegenforgalom. Az ágazattól ugyanis összességében 34 milliárdot von el a kormány több formában. Így a turizmusból élő háromszázezer emberre, a területen tevékenykedő hazai kis- és közepes vállalkozásokra nem sok jó vár.
Több okból is szorítanunk kell tehát a turizmusért. 1. Dilettánsok ülnek döntéshozói székekben, akik Tony Curtis ismertségével orvosolnák a helyzetet. 2. A kormány által megteremtett klíma, vagyis az adó- és áfaterhek növekedése, továbbá a költségvetésben szereplő, elenyészően csekély dotáció 2004-ben akár padlóra is küldheti a magyar GDP tíz százalékát előállító idegenforgalmat. 3. Összehangolt támadás indult az idegenforgalom ellen.
Kicsit részletesebben. Miközben a kimutatások szerint az idén csaknem tíz százalékkal esett vissza a külföldről érkező látogatók száma, továbbá a vendégéjszakák aránya is zuhant a múlt évi értékhez képest, a területért felelős Gazdasági és Közlekedési Minisztérium úgy érvel, hogy a belföldi forgalom megmentette az idei turistaszezont. Nos, a fejlett nyugati országokban a külföldi és a belföldi vendégek valóban fele-fele arányban vannak jelen a kereskedelmi szálláshelyeken, ám a magyar turista jövedelmi viszonyait nem lehet összehasonlítani az idelátogató nyugati vendégkörrel. Ha tehát kiolvasható is a statisztikából a belföldi forgalom elenyésző növekedése, az semmi esetre sem pótolja a kieső bevételt. Komolyabb gond: jelentősen, 7, illetve 15 százalékkal visszaesett az osztrák és a német turisták aránya. Mi erre a válasz? Az, hogy a dánok, a franciák és a luxemburgiak (sic!) valamivel többen időztek az országban. Hogy tehát szakszerűtlen a témával foglalkozó apparátus, azt a kimutatás további számai jelzik: a Németországból érkezettek még így is másfél milliónyian voltak, míg az említett nemzeteket néhány tízezren képviselték. Ha tetszik, ha nem, tudomásul kellene végre venni: a németekből élünk.
A problémát tetézi: a költségvetés tervezete szerint jövőre a turisztikai célelőirányzat összege csupán 14,2 milliárd forint, amely 14,5 milliárddal kevesebb a 2002-esnél. Bajra baj: az említett jövő évi 14,2 milliárdból már az idén elköltöttek 9,5 milliárdot, vagyis 2004-ben mindössze 4,7 milliárd marad az idegenforgalmi fejlesztésekre. Jut persze pénz a Tony Curtis-filmekre. A haza leendő (?) arcával egy 30 másodperces, egy 2-3 perces és egy 8-10 perces reklámfilmet szeretnének forgatni.
S hogy az ágazatban ténykedők utolsó illúziója is elszálljon, a nyár óta rendre jelennek meg az itteni színvonalat pocskondiázó riportok. Elég csak az RTL Klub vagy a Mai Nap balatoni tudósításaira gondolni. Szorítsunk a turizmusért, hogy az ágazat és szereplői túléljék valahogyan ezt a kormányzati ciklust. Mert most a megtépázott magyar idegenforgalom költségvetéséhez csak Tony Curtis tud jó képet vágni.