Zsidó emigránsok a Sion-hegy alatt

„És álmot láta: Imé, egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon” – írja le a Károli-biblia Jákob álmát. A héber szövegben a fel- és lefelé járó angyalokat az olim, illetve a jordim szavakkal illetik. A jelenkori Izraelben ezeknek a szavaknak inkább politikai jelentése van.

Izrael létezésének alapja az az eszme, amely szerint a világ szétszóródott zsidóságát a Szentföldre kell visszacsábítani. Az újonnan betelepülőkre az olim szót használják, azaz olyanok, akik feljöttek. Mármint a szent őshazába, amely lelki szempontból is nagy emelkedést jelent, másrészről viszont fontos megjegyezni, hogy a Sion-hegy, amelyre Jeruzsálem épült, büszkén emelkedik a környékbeli mélyföldek fölé. Az állam 1948-as megalapítása óta nem is szívesen ismerte el az emigránsok létezését. Meghatározásuk is furcsa: kivándorló az a zsidó, aki elhagyja Izraelt, és négy év alatt nem látogat legalább egy alkalommal Izraelbe. A fent leírt „megengedő” meghatározás segít abban, hogy sok távozó máig hivatalosan izraeliként legyen számon tartva.
A pozitív hangulatú olim ellenében azonban a jordim szó kifejezetten dehonesztáló jelző. Voltak ugyanis olyanok, akik nem találták meg a számításukat az állandó háborúskodás közepette élő közösségekben. Őket nevezték jordimnak, akik elhagyták a Szentföldet, azaz lementek a hegyről. A kivándorlók száma az első években, mikor a zsidó otthon megteremtését célzó kísérlet megkezdődött, elenyésző volt. A hatvanas-hetvenes években azonban már magasra szökött a távozók száma, s ez a jelenség máig tart. A New York Times 1975-ben közölte az izraeli statisztikai iroda kimutatását, ami szerint abban az évben 20 ezer izraeli távozott az országból. Öt évvel később ugyanaz a lap már félmillió jordimról írt, amely „nemzeti vészhelyzetet” idézett elő. A „bűnbak” kivándorlók nagyon megkapták a magukét. A hetvenes években Jichak Rabin miniszterelnök egy szóval jellemezte a távozókat: mocskok.
Mára azonban változott az emigránsok megítélése. Egy távozóra azt mondják: Okos vagy, hogy elmész. Izraelt elérte az amerikai típusú individualizmus. Az Európai Unió országaiba, a nagy lehetőségeket rejtő leendő tagállamokba vagy Amerikába utazó emigránsok általában úgy vélekednek, Izrael nagyon fontos a szívüknek, de nem térnek vissza. Ennek megfelelően a statisztikában benne vannak, mint otthon élő zsidók, ám a sok befektetést az izraeli gazdaságba már új hazájukból intézik.