A maláj dilemma

P O R T R É

Huszonkét évet töltött Malajzia miniszterelnöki székében Mahathir Mohamed, ezalatt az egykori elmaradott gyarmat komoly ázsiai gazdasági erővé nőtte ki magát. Az országban ráadásul rend is van, a többségi maláj népesség békében megfér a kínai és az indiai származású kisebbséggel. A most leköszönt kormányfő, Mahathir Mohamed azonban csak hazájában kapja meg a neki kijáró elismerést, Nyugaton sokkal inkább botrányt keltő kijelentéseiről emlékeznek meg.
Való igaz, a veterán politikus nem tett lakatot a szájára, ha a nyugatiakról vagy Izraelről alkotott véleményt. Emlékezetes néhány nappal ezelőtti kijelentése, miszerint a világot a zsidók irányítják, akik másokat küldenek maguk helyett harcolni és meghalni. Ennek megfelelően végig ellenezte az Afganisztán és Irak elleni amerikai háborúkat, amelyek szerinte a harmadik világ és az iszlám vallás elleni támadások. Az angolszász nyugatiakról pedig ez év júliusában azt mondta, hogy „a háború, a fajtalankodás és a népirtás szószólói”. De 1997-es tevékenységével sem lopta be magát a nyugatiak szívébe. Malajzia ugyanis szomszédaival ellentétben el tudta magától hárítani az akkori gazdasági válság hatásait, mivel nem volt hajlandó végrehajtani a Nemzetközi Valutaalap utasításait. A válság kialakításáért a világot a kezükben tartó, lélektelen pénzembereket vádolta, elsősorban Soros Györgyöt, akit egyszerűen „baromnak” titulált. Mikor a pénzügyi világszervezet munkatársai dolguk végezetlenül tértek viszsza otthonaikba, sokak vélekedtek úgy, hogy Mahathir elszámította magát. Ám nem így történt, hiszen Malajzia különösebb gond nélkül átvészelte a rossz időket.
Mahathir érdeme az, hogy nem nyugati segítséggel teremtette meg a maláj csodát, hanem az ország népének kemény munkájával. Híres könyvében, a Maláj dilemmában úgy vélte, hazájának felvirágoztatása csak úgy lehetséges, ha a malájok felhagynak hagyományos lustaságukkal, s megteremtik maguknak a szükséges feltételeket a sikerhez. Tudta továbbá, hogy nem lehet Malajzia a kontinens legújabb kistigrise, ha a társadalom megosztott. Ezért, bár a kínai származású malajziaiak irányították a gazdaságot, ki tudta békíteni az etnikai csoportokat a jövedelmek ugrásszerű emelkedésének biztosításával. Egyes vélekedések szerint azonban mégsem ez volt legnagyobb tette Dr. M.-nek, ahogy világszerte ismerik a hetvenhét éves politikust. Új fővárost építtetett, hogy Kuala Lumpur megmaradjon a gazdaság és a pénz metropolisának, a kormány azonban hozzá méltó helyen ülésezhessen. Putradzsaját egy mekkai építész tervezte, a városban felépítették a lélegzetelállító Putra mecsetet – iszlám központ egy szekuláris társadalomban. Az új főváros szimbólum. Puritán, de modern, ahogy a nagy tekintélyű Mahathir szeretné látni az iszlám vallást. Ezt ugyan egyelőre nem lehet mondani, ám Malajzia példa lehet mind Ázsia, mind az iszlám államok számára.