Valaha az „arab afgánok”, azaz a szent cél érdekében Afganisztánba érkezett arab harcosok Washington pénzéből szereztek fegyvereket. Híresek voltak kitartásukról, bátorságukról, ráadásul az ideológiai háttér miatt soha nem fordítottak volna köpönyeget. Talán ez lett az amerikaiak veszte is, hiszen bár súlyos dollármilliók kerültek a csoport számlájára Washingtonból, a lelküket nem adták el Oszama bin Laden emberei. Támadásuk a Szovjetunió után Amerika ellen irányult. 2001-ben pedig lesújtottak.
Miután ledőltek a Világkereskedelmi Központ ikertornyai, a nemzetközi elemzők új világrendről, háborús készültségről beszéltek – azóta pedig nem lehet Amerikát békés, alvó oroszlánnak tekinteni. A kialakult terrorhisztériával azonban senki sem számolt. Valójában világháborút él meg az ezredforduló társadalma. Az Al-Kaida és a vele szimpatizáló hasonló szervezetek ugyanis a világ bármely pontján felbukkanhatnak, és védekezni ellenük nem lehet elég hatékonyan.
Egybehangzó vélemények szerint az Al-Kaida a világ 40–50 államában van jelen. Alvó sejteket vagy nagyon is dolgos tagokat rejtve el mit sem sejtő országokban, ahol a beépített emberek adományokat gyűjtenek a csoport számára, és várják a csatlakozni kívánó szimpatizánsokat – szükség esetén pedig akcióba lépnek. Európa legnagyobb központjai jelenlegi ismereteink szerint London, Hamburg, Milánó és Madrid. A fő telephely – ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni az Al-Kaida esetében – értelemszerűen az őshazában, Közép-Ázsiában van, amely az Afganisztán elleni támadásban meggyengült ugyan, ám nem mondható el, hogy bármilyen szempontból veszélytelenebb ellenség volna most az Al-Kaida, mint korábban. Jelenléte „bizonyított” Jemenben, Szomáliában és Afganisztánban, letette névjegyét a csecsenföldi harcok során, a mombasai robbantásoknál és legutóbb Szaúd-Arábiában, ahol tizenheten haltak meg egy lakónegyed levegőbe röpítésekor. A terrortérképeken vastagon aláhúzzák a szakértők Indonézia nevét is, ahol sokan rokonszenveznek az Al-Kaida elveivel, ráadásul az államhatalom sem eléggé erős ahhoz, hogy féken tartsa a szélsőségre hajlamosakat.
Fogas kérdés, hogyan is épül fel az Al-Kaida. Vajon hasonlít a híres olaszországi maffiacsoportokhoz, ahol a legfelső vezetés dönt minden kérdésben, s a tagok szó nélkül végrehajtják a parancsot, vagy inkább egymáshoz lazán – vagy akár egyáltalán nem – kötődő önálló szervezeti egységek működését nevezzük összefoglaló névvel Al-Kaidának? Valószínűleg ez utóbbi vélekedés a helytálló. Az említett csoportok talán egyáltalán nem tartják a kapcsolatot egymással, nem is tudnak a többi szervezet működéséről részleteket, ám hasonló célokért hasonló eszközökkel küzdenek. Ezek szerint Oszama bin Ladent egyáltalán nem követik olyan fanatikus odaadással a harcostársai, amint azt a nyugati hírforrások elképzelik. Ám az biztos, hogy a szeptember 11-i események nagy hatással voltak a szélsőségesekre, akik így – látván, hogy nincsenek egyedül harcukban – fokozták tevékenységüket, s új dzsihádot hirdettek. További szellemi támaszt jelenthet ezeknek az embereknek az a tény, hogy Oszama bin Laden, a leghíresebb és „legeredményesebb” terrorista máig bujkál, Amerikának pedig esélye sincs elfogni a nagy szakállú terrorvezért.
Korántsem mondhatjuk, hogy az Al-Kaida nevű szervezet csak amerikai kitaláció. Oszama bin Laden és segítői régóta ismertek a hírszerző szolgálatok számára, ráadásul az is bizonyos, hogy más csoportok is csatlakoztak az Al-Kaidához. Ilyen az egyiptomi Dzsihád nevű szervezet, amely valaha Anvar Szadat elnököt meggyilkolta. Vezetője, Ajman al-Zavahiri jelenleg Oszama bin Laden után a második legkeresettebb terrorista. Kapcsolatot feltételeznek az Al-Kaida és egyes kasmíri mozlim felkelők között, akik India ellen vívják évtizedes harcukat. Ugyancsak ide tartozik a Fülöp-szigetek Abu Szajjaf nevű csoportja, az algériai Fegyveres Iszlám Gárda (GIA) és annak radikálisabb kistestvére, a GSPC, valamint az üzbegisztáni és az ujgur iszlám mozgalom. A volt szovjet tagköztársaságok fegyveres csoportjait egyébként gondolkodás nélkül az Al-Kaidához sorolják a szakértők.
Hasonlóan vélekednek az indonéziai Dzsemáa Iszlámíja (JI) szervezetről is, amelyet a szigetvilág legerősebb terrorcsoportjának tartanak. Ők követtek el merényletet Bali szigetén, ahol több mint kétszázan haltak meg. Samudra imám, aki a robbantások egyik fő gyanúsítottja, állítólag e szörnyű tette mellett részt vett az elmúlt évek keresztényellenes pogromjainak előkészítésében is. A 2000-ben lezajlott, több száz halálos áldozatot követelő villongások a Laskar Dzsihád nevű szervezethez is kötődnek. A csoport háborút folytat az országban élő keresztények és a krisztusi tanok ellen, ám nincs szóba jöhető államirányító elképzelése. Egyes vélemények szerint az indonéziai vallási forrongások összefüggenek a JI, rajta keresztül pedig az Al-Kaida tevékenységével, igaz, nem Oszama bin Laden, hanem helyi vezetők irányítása alatt. A JI azonban messze előre néz, s nem szeretne megmaradni egyedül Indonéziában. Célja a délkelet-ázsiai térség kormányainak megdöntése, hogy egyetlen hatalmas iszlám államot alkossanak a régió országai: Malajzia, Indonézia, Szingapúr és a Fülöp-szigetek déli része, Mindanao szigete (ahol az Abu Szajjaf harcol az iszlám államért). Rajtuk kívül több terrorista szervezet is működik Indonéziában, amelyek hasonló célokért küzdenek. Az Iszlám Védelmi Front (FPI) nem akar mozlim államgigászt, csak Indonéziát akarja iszlamizálni, a vallási törvénykezést bevezetni, mivel úgy véli, a lakosság és a politikusok eltértek a valódi gyökerektől. Ez a vélemény tükrözi a Szaúd-Arábiában uralmon levő vahabita felfogást is. Mivel Oszama bin Laden és a tizenkilenc amerikai gépeltérítő közül tizenöten valószínűsíthetően szaúdi származásúak voltak, bizonyos elemzők kapcsolatot feltételeznek az Al-Kaida és az FPI között, ezt azonban nem lehet bizonyítani. Érdemes még megemlíteni a Darul Islam nevű szervezetet is, amely már az 1930-as években is aktív volt, akkor a holland gyarmatosítók ellen küzdött. Céljai azóta sem változtak: iszlám államot akar faragni Indonéziából, ám – már csak tekintélyes kora miatt is – nehéz lenne feltételezni, hogy az Al-Kaida fiókszervezete.
A nemzetközi terrorizmus láthatóan egyik kontinenst sem kímélte. A szeptember 11-én kezdődött s máig változatlan intenzitással folytatódó terrorizmusellenes küzdelem azonban sehol nem aratott győzelmet. Bár az afganisztáni tálibok támogatták az Al-Kaidát, s az ő hatalmukat megdöntötték az amerikai fegyverek, a szakállasok nem távoztak az országból, emlékük pedig a helyi viszonyokat látva egyre inkább megszépül a lakosság körében. Irakot ugyanakkor úgy támadta meg az Egyesült Államok vezette hadigépezet, hogy semmiféle bizonyítékot nem tudott szolgáltatni Szaddám Huszein terrorista kapcsolataira. A veszélyes csoportok – bár eddig is működtek – egyre nagyobb publicitást kapnak, s egyfajta terrorista világállam benyomását kelthetik a televíziónézőben. Ilyen elképzelés ugyan valószínűleg csak egyes elvakult politikusok fejében született meg, a háború viszont eldőlni látszik: nem lehet ugyanis fegyveres úton legyőzni a terrorizmust. Ha az Egyesült Államok elfogná is Oszama bin Ladent, lefejezni nem tudná a szerteágazó hálózatot.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
