A feltámasztott múlt

Magyarország északkeleti csücskében lévő Bereg – vagy ahogyan sokan az Ukrajnába szakadt részt máig nem felejtve nevezik: Csonka-Bereg – különös kincseket tartogat az oda vetődő utazó számára: az Árpád-kor végét és a XIV–XV. századi történelmet idéző bűbájos templomokat, az évtizedek óta csak nyomokban fellelhető hagyományos paraszti élet építészeti és tárgyi emlékeit őrzi. Különösen kegyetlen volt ezen a vidéken a 2001-es árvíz pusztítása, miként határozott volt a polgári kormány szándéka is, hogy e pusztítás nyomait mihamarabb begyógyítsa. A nagy egyházak és a különféle jószolgálati szervezetek segítségét is bevonva milliárdos program indult, hogy az egyházi és népi építészet kincseit mihamarabb helyreállítsák. A Katolikus Karitász a 2001-es nagy árvíz idején azonnal hozzákezdett a beregi károsultak megsegítéséhez. Elsősorban Gulács, Jánd és Vámosatya térségében dolgoztak, s a napokban tartott templomszentelés a segélyprogram zárása volt. A jószolgálati tevékenység összhangban állt a polgári kormány erőfeszítéseivel, aminek nyomán több mint hatvan templomot sikerült az évszázad árvize után részben vagy egészében helyreállítani. A gulácsi templom, amit Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi római katolikus megyés püspök szentelt fel, Boldog Kalkuttai Teréz anya nevét viseli. A minapi meghatóan szép ünnepségen részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége, Dalma asszony, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete is, aki egy Teréz anyát ábrázoló képet és egy hetven centiméteres, Erdélyből hozott keresztet adományozott az új templomnak. Bosák Nándor a gulácsi templomszentelésen arra emlékeztetett: Isten segítségével az emberi összefogás a bajt is jóra fordíthatja; ennek példája a harminc lelket befogadó új templomocska s mindaz, ami a beregi műemlékek helyreállításával a nehéz sorsú térségben történik.
A katolikus püspök szavait igazolja a jórészt református közösséggel bíró Tákos is, ahol a megye egyik gyöngyszeme, a XVIII. századi fakazettás mennyezetű templomocska áll. A falu fiatal lelkésze éppen a 2001-es nagy árvízkor tartotta esküvőjét – nem másutt, mint a tákosi templomban, ahová akkor már leginkább csak csónakkal lehetett eljutni. Nagy Gábor azonban mégsem halasztotta el esküvőjét, mert úgy gondolta, az Úr a bajban is ott lakik, a lelkésznek pedig soha máskor nem fontosabb a templomában lenni, mint éppen a bajban. Nagy Gábornak igaza lett: a templom csodával határos módon túlélte, hogy padlóját elborította a víz. A helyreállítással sem kellett sokáig várni, hiszen az akkoriban Katona Kálmán által vezetett Magyar Villamos Művek Rt.-től kapott 20 millió forint segítségével rekordidő alatt sikerült megerősíteni a talapzatot, s restaurálni a víz által megrongált, nagybecsű műemlék padsorokat.
De a segítségnyújtás és az összefogás eredményének kiváló példája az ugyancsak református Tiszaszalka is, ahol idén nyáron vehették birtokba új templomukat a falucska lakói. A Bereg reformátusságát megmozgató nagyszabású ünnepségen ott volt Orbán Viktor is, akit a hívek abban igyekeztek megerősíteni: a kicsinyke Tisza-parti községnek, csakúgy, mint az árvíz sújtotta táj többi településének, elemi szükséglete teljesül azzal, ha visszakapja lelki élete legfontosabb színhelyét, a templomát.
A picinyke Beregdaróc református templomának felújítása is befejeződött – tudtuk meg Sebestyén Józseftől, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsosától. A község egyébként már a XIV. században egyházas hely volt, első templomát a XIII. század második felében építették. A jelenlegi templom egy 1436-os oklevél szerint már a XV. században állt torony nélküli kőtemplomként, amelynek külön haranglába és sírboltja is volt. Az egyhajós, ma már homlokzat előtti toronnyal rendelkező épület a XIX. század első felében nyerte el mai formáját, kapta meg dísztelen, táblás famennyezetét, szentélyének két faoszlopon nyugvó karzatát. Az árvíz átáztatta a falakat, kitágította a fal hajszálrepedéseit, megrongálta a lábazatot, tönkretette a kül- és beltéri vakolást és a kerítést. Ennek már nyoma sincs: közel 12 millió forintos állami-egyházi közös finanszírozással a szép kis templomot teljesen helyreállították.
A beregsurányi templom már nem ennyire szerencsés, ott még csak az épület diagnosztikai feltárása történt meg, a teljes felújítás egyelőre várat magára. Ez a kőtemplom is állt már a XIV. században. Eredetileg síkmennyezetes hajóval, rövid, sokszögű záródású szentéllyel rendelkezett, amit keresztboltozat fedett. Az eredeti gótikus épülethez a XIX. század végén csatolták a zsindelytetős fatornyot, amelyben most is szól az 1709-ből való harang.
Márokpapi kora gótikus templomát Szűz Mária tiszteletére emelték, s már az 1332–35. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. A templomocskának különös értéket ad, hogy alaprajzi kialakítása eredeti állapotában megmaradt, hajójában és szentélyében pedig XIII–XIV. századi falképtöredékek vannak. Külső homlokzata a XVII. századot idézi: reneszánsz stílusú növényi motívumos kifestés található rajta. Ez utóbbi feltárásához Orbán Viktor miniszterelnöki kerete jelentett forrást: az onnan kapott tízmillió forintból sikerült ugyanis a freskók restaurálását megkezdeni. Bakó Lajos lelkésztől tudjuk, hogy a külső falon látható szívvirág, indalevél és tulipán a reformáció első évtizedeiben jellemezte a magyar templomornamentikát. A templom helyreállítása mintegy negyvenmillió forintba került, a finanszírozásban a kormány és az egyház egyaránt részt vett. A homlokzati falképek restaurálása mellett helyreállították a zsindelytetőt, kiszárították a falakat, illetve újravakolták a templomot.
A tákosihoz hasonló fakazettás menynyezettel ékeskedő csarodai templom ugyancsak az ismert beregi műemlékek közé tartozik. Építése a Káta nemzetségbeli Csernavodai Gábor nevéhez fűződik. A XIII. századi kegyúri monostor alapozása terméskőből van, falait pedig az Árpád-korra jellemző téglából építették. A különlegesen nagybecsű templomocskát szerencsére nem érte el a 2001-es nagy árvíz, így csak a felszivárgó nedvesség okozta károkat kellett orvosolni. Ennek ellenére a felújítás során megerősítették az épület szerkezetét, restaurálták a falképeket. Egyházi és állami forrásokból mintegy 22 millió forintot fordítottak a műemlékre.
A beregi táj népi építészeti remekei közül is kiemelkedik egy tákosi és egy gelénesi lakóház, illetve magtár. A tákosi portát a XVIII. század végén építették, ez a falu legrégebbi és legszebb háza. A tulajdonos Baráth család hagyományai szerint a ház egyidős a falu templomával. Vakolatdíszei a paraszti eklektika jegyeit mutatják, a tornác kilátszó fagerendája és a homlokzat egyszerűsége viszont arra utal, hogy valóban korábban épülhetett meg egyszerűbb formában, és a ritka szépségű vakolati elemek csak később kerültek rá. Mivel az árvíz megrongálta a ház alaptestét, a födém megerősítésére és a nyílászárók cseréjére összesen 18,5 millió forintot fordítottak. A beregi síkságon fekvő, eredetileg kétutcás jobbágyfalu, Gelénes is rendelkezik egy impozáns nagygazdaházzal. A hagyományos háromosztatú lakóépület 1885-ben épült, s eredetileg fazsindely fedésű volt. A kiugró tornácos ház teljes alapterülete alatt dongaboltozatos pince van, amely tíz évvel a ház előtt épült. Felújítására 15 millió forintot fordítottak, s ebből futotta a magtár gyönyörű zsindelyfedésének rendbetételére is.
Az említetteken kívül még mintegy háromtucatnyi egyházi és népi építészeti remekmű felújítását fejezték be eddig részben vagy egészében, így a Bereg lassan elfelejteni látszik az árvíz pusztításait.