Antall Józsefről szóló könyv: hitelesen

Egy közeli jó barátról írt könyv szükségképpen elfogult – gondolhatnának első megközelítésre. Ha viszont olyasvalaki írja, aki nemcsak közelről ismerte a XX. század talán legnagyobb magyar politikusát, de közvetlen szereplője is volt a történelemformáló eseményeknek, komoly esély nyílik arra a fajta objektivitásra, amit Tar Pálnak sikerült elérnie In memoriam Antall József – Tanú és szereplő című könyvében. Nem kell félnünk a patetikus jelzőktől, valóban családias, bensőséges volt a hangulat kedd este a Fókusz Könyváruházban. Nemcsak az a beszélgetés tette azzá, amelyet Kodolányi Gyula író és a volt washingtoni és vatikáni nagykövet folytatott, hanem az a miliő is, amit a résztvevők, emlékezők teremtettek. Jeszenszky Gézától Pálinkás Józsefig sok egykori kormánytag, barát megjelent az eseményen, így a szemlélőnek könnyen lehetett az a benyomása, hogy annak a fajta diskurzusnak lehet a tanúja, amelyet nem most kezdtek el, s a bemutató után sem ér véget. Tar Pál memoárját Kodolányi úgy jellemezte: nagy értéke a kötetnek, hogy bírál, de sosem becsmérel, forrásértékét pedig az adja, hogy több mint négy évtizedes barátság áll mögötte. Egyetlen könyv sem mutatta be eddig ennyire hitelesen a tíz éve elhunyt miniszterelnök személyiségét. A több évtizedes, a budapesti Piarista Gimnáziumban indult barátság töretlen volt ugyan, ám az életsorsok kényszerűen eltértek a kommunista diktatúra beköszöntével. Tar Pálnak előbb a kitelepítés, fizikai munka (zsákhordás stb.) jutott osztályrészéül, majd, mivel az 1956-os kisgazda székház nemzetőr parancsnoka volt, el kellett hagynia az országot. Az emigráció Antall József és Göncz Árpád tudtával és egyetértésével történt. Franciaországban viszont nem kellett megküzdenie kirekesztő osztályszármazási szempontokkal, így az Institut d’Etudes Politiques elvégzése után Európa egyik legnagyobb bankjában, a Banque Nationale de Paris kötelékében futott be komoly karriert, mint nagybefektetésekkel foglalkozó szakember. Ezek a távolabbi múlt szikár tényei, ami viszont a közelmúltat illeti, a rendszerváltó történetben is szerepet játszott. Tar Pál úgy fogalmazott tréfásan a Kairosz Kiadó estjén: a diplomata az a becsületes ember, aki a hazájáért képes még hazudni is. Hozzáfűzhetjük: a volt washingtoni követnek viszont nem volt szüksége ilyen kényszerű erényre hazája érdekében, sem akkor, sem a könyv megírásakor. Azt már Kodolányi Gyula tette hozzá: Tar Pál a szó valódi, s nem levitézlett állampárti értelmében diplomata, hiszen az emigráció éveiben Amerikában és a fejlett Távol-Keleten egyaránt képviselte bankját. Antall József is hatalmas diplomáciai érzékkel rendelkezett: bebizonyította, hogy egy kis országnak is lehet nagy nemzetközi tekintélyű vezetője – egyezett meg a résztvevők véleménye. Olyan kormányfő volt azonban, akivel korántsem a korrekt diplomácia szabályok szerint jártak el politikai ellenfelei. Hogy mi lehetett ennek az oka? Tar Pál elegánsan fogalmaz, ám minden tapintat mellett is kiviláglik a valóság: személyisége, óriási tárgyi tudása egész egyszerűen irritáló volt a kádári nómenklatúra igénytelen intelligenciaszintjén megragadt posztkommunista álelit számára – emlékezzünk Kádárra, aki, amikor még aránylag ura volt magának, akkor sem tudott normálisan beszélni. Erre jön egy ember, aki teljes mondatokban beszél, magyar és idegen nyelven egyaránt, s olyan nemzetközi presztízse van, amiről az előző rendszer politikusai nem is álmodhattak – mondta Kodolányi Gyula.
Hogyan alakulhatott ki a gőgös, tekintélyelvű politikus képe a társadalom jelentős részében – érkezett a kérdés a hallgatóság soraiból. A volt nagykövet úgy válaszolt: ez a mai napig beszédtéma azok közt, akik közelről ismerték Antallt, hiszen senki sem érti, miként manipulálhatták ily módon a közvéleményt. Mindenki elképesztőnek tartja az igazságnak ezt a meghamisítását, hiszen a néhai miniszterelnök közvetlen, társasági ember volt, aki remek történetekkel tudott vadidegen embereket is megnyerni. Tar szerint készakarva terjesztették róla a hazug képet, mert politikai érdekeiknek útjában állt.
Befolyásolták-e az alantas támadások Antall Józsefet, s bántották-e az igaztalan vádak? – volt a mi kérdésünk. Nem befolyásolták, nem térítették le útjáról, ám hallatlanul rosszul estek neki a mindennapos rágalmak – válaszolta Tar Pál. Nem tudta megvalósítani azt, ami Giscard d’Estaig-nek sikerült. A volt francia köztársasági elnök ugyanis egy ízben elmesélte neki, hogy volt egy többéves időszak, amikor nem vett francia újságot a kezébe. Kodolányi Gyula – mint mondta – hiába próbálta rábeszélni barátját, hogy ne mérgezze magát a mindennapi újságolvasással, a kormányfő hajthatatlan maradt, s minden reggel elolvasta az összes napilapot. Akik viszont örömmel olvasták annak idején az Antallra szórt rágalmakat, bizonyára mérsékeltebb jókedvvel tapasztalják majd, mi történik az EU-csatlakozás után. Tar Pál ugyanis azt írja egy helyütt a könyvében: akik most fittyet hánynak az unió szellemére, hamarosan tapasztalni fogják a saját bőrükön, hogy az EU sáncain belül a társadalom és az állampolgár könnyebben tud majd védekezni a kormányzati túlkapásokkal szemben.