– A sajtóban számos változat jelent meg ön és Kulcsár Attila kapcsolatáról. Mióta ismeri a brókerbotrány főszereplőjét?
– Nem régóta. Az események előtt körülbelül két-három héttel egy vacsorán mutatták be, mint a K&H Bank ügyvezető igazgatóját. Pár szót beszéltem vele, de közelebbi ismeretséget nem kötöttünk. Június 16. után, Szász Károly megverését követően pár nappal beszéltem vele először telefonon.
– Ő jelentkezett?
– Igen, és találkozót kért.
– Ez hol történt?
– Helyileg?
– Igen.
– Az InterContinental szállóban.
– És miképpen zajlott le ez a beszélgetés? Kulcsár Attila odahívja a maffiaellenes központ fejét, ön pedig megy. Kissé furcsa…
– Voltaképpen a Pannonplast-ügy iratairól beszélt. Az ügy ekkor már a sajtóban elég nagy hullámokat vert fel, és igen sok cikk jelent meg a részvényvásárlás szabálytalan lebonyolításáról. Azt vetette fel, hogy a Pannonplast részvénycseréjével kapcsolatos iratokat valamilyen veszély fenyegeti, fennáll a lehetősége, hogy megsemmisítik, esetleg eltüntetnek belőlük, vagy kozmetikázzák azokat.
– Ezeket az iratokat akarta önnek átadni?
– Nem. A dokumentumok a K&H Bankban, illetve a K&H Equities Rt. székházában voltak.
– Akkor mit akart elérni a beszélgetéssel?
– Legfeljebb csak utólag lehet erre következtetni. Kulcsár azt szerette volna, hogy az iratok semleges kezek közé kerüljenek.
– Ekkor még nem volt szó az Equitiesnél történtekről?
– Nem.
– Nem is célzott rá? Hiszen Kulcsár az Equitiesen keresztül hangolta össze a Pannonplast-részvény-vásárlást.
– Nem, nem. Az Equities Rt.-ről szó sem esett, és abban az időben még azt sem tudtam, hogy annak Kulcsár a vezetője.
– Ezt követően megint találkoztak?
– Igen, ismét a Pannonplast-ügy kapcsán. Tény, hogy ekkor már – éppen a PSZÁF feljelentése alapján – az ORFK-n büntetőeljárás folyt az ügyben. Nyilvánvaló volt, hogy az iratokra az eljárás teljes körű lefolytatásához a rendőrségnek szüksége van. A dokumentumok megóvása érdekében vállaltam közvetítői szerepet.
– Miben állt ez a szerepkör?
– Tájékoztattam a rendőrség illetékes vezetőjét az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán, hogy információim szerint a Pannonplast-ügy iratait veszély fenyegeti.
– Ezért a mozzanatért vádolják most önt bűnpártolással?
– Az MTI közleménye szerint igen. Ugyanakkor nem tudom megmondani, mert sem hivatalos értesítést, sem vádiratot nem kaptam. A távirati irodától tudtam meg, hogy a Budapesti Katonai Ügyészség vádat emelt ellenem.
– Azért az egyedülálló, hogy ha valaki a rendőrség munkáját segíti, azt bűnpártolással vádolják.
– Pályafutásom alatt nem emlékszem hasonló esetre. Mindenesetre tény, ha mint tisztnek vagy köztisztviselőnek olyan információ jut a tudomásomra – teljesen függetlenül a brókerbotránytól és Kulcsár Attilától –, hogy egy büntetőügy megítéléséhez szükséges iratokat valamilyen veszély fenyeget, akkor úgy gondolom, kötelességem az illetékes hatóságot erről tájékoztatni. Ebben az esetben ez a szervezet a rendőrség volt.
– Ezt követően tett feljelentést a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) Kulcsár Attila, vagyis a brókerbotrány ügyében. Ehhez csatolták azokat a telefonlehallgatási jegyzőkönyveket, amelyekben az NBH szerint Kulcsár – vélhetően – bűntársaival folytatott beszélgetéseit rögzítették.
– Így van. A köztem és Kulcsár közt folyt beszélgetések egy homályos, többféleképpen értelmezhető kapcsolatot takarnak, amelyek tartalmát mindenképpen tisztázni kellett volna.
– Ön tudta, hogy lehallgatják a bróker telefonját?
– Nem, de nyilvánvalóan sejtettem. A nemzetbiztonsági szolgálatok helyében én is ezt tettem volna.
– Lényegében azt vetették az ön szemére, hogy a maffiaellenes központ vezetője nem végezhet operatív tevékenységet, vagyis nem avatkozhat be egy eljárás menetébe.
– Igen, de ekkor még nem volt semmiféle büntetőeljárás, Kulcsár nem volt gyanúsított. Másrészt nagyon lényegesnek tartom, hogy június 25-ig nem volt tudomásom arról, hogy Kulcsár bűncselekményt követett el. Ezen a napon volt egy találkozóm vele – ismét az InterContinentalban –, ahol teljesen függetlenül a Pannonplast részvénycsere-ügyétől, elmondta, hogy a K&H Bankban nagy összegű sikkasztás történt, a befektetők pénzét szabálytalanul kezelték.
– Mondhatjuk, hogy önmagára nézve tett terhelő vallomást?
– Magára nézve is, igen.
– És még kire?
– Alapvetően magára nézve.
– Mi volt ennek az oka? Miért tesz Kulcsár Attila önnek beismerő vallomást?
– Úgy gondolom, akkor már tudta, hogy a hullámok összecsaptak a feje fölött. A PSZÁF által elindított folyamatban a belga revizorok – akik a bank belső ellenőrzését végezték – felfedezték a nagy összegű hiányt, és fényt derítettek azokra a hamisításokra, amelyek végül is a hiány keletkezéséhez vezettek.
– Mit várhatott Kulcsár ettől a beszélgetéstől?
– Ezt nem tudom. Elképzelhető, hogy valamiféle védelemre vagy együttműködésre gondolt. Volt olyan kérdése, hogy mi a véleményem, köthet-e vádalkut ebben az ügyben. Elmondtam, hogy nem tartom valószínűnek. Ilyen komoly bűncselekménynél nehéz súlyosabb bűncselekményt felfednie „cserébe”, márpedig ez a vádalku kötésének a feltétele. Egyébként közöltem vele, hogy a vádalku kérdése az ügyészség hatáskörébe tartozik. Megkérdeztem, hogy van-e ügyvédje. Közölte: Bánáti Jánost már megbízta büntetőjogi védelmének ellátásával.
– Ezen a találkozón már elhangzott, hogy Kulcsár bűncselekményt követett el?
– Igen.
– Akkor miért nem tett azonnal feljelentést?
– Még ezen a napon – tehát 25-én – telefonon bejelentkeztem Tóth András nemzetbiztonsági államtitkárhoz és Lamperth Mónika belügyminiszterhez. Egyébként Kulcsárral is közöltem, hogy ezt jelentenem kell a feletteseimnek, tehát nem árultam zsákbamacskát, őt sem vezettem félre. Másnap délben találkoztam Tóth Andrással, és beszámoltam a tudomásomra jutott információkról.
– Hogy reagált az államtitkár?
– Gyakorlatilag sehogy, nem volt kérdése vagy hozzáfűznivalója, amelyet bizonyos mértékig elgondolkodtatónak tartok. Azt kérdezte, hogy a miniszter asszonynak jelentek-e. Mondtam, hogy igen. Ez másnap meg is történt.
– Tóth András vagy Lamperth Mónika kíváncsi volt arra, hogy ennek az ügynek milyen politikai vonatkozásai, kötődései vannak?
– Nem. Ez még a botrány elején volt. Nekem Kulcsár is csak annyit mondott: az ügynek olyan következményei lehetnek, amelyek magas politikai, közéleti személyiségeket érintenek. Közölte azt is, hogy nem lesz akkora a kárérték, mint korábban a Postabanknál, viszont a társadalmi-politikai vonatkozásai ennek az ügynek sokkal szélesebb körűek.
– Ekkor távozott Kulcsár külföldre.
– Igen. Az ügy jelentőségére, valamint arra tekintettel, hogy engem a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjeként vezényeltek a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ főigazgatói posztjára, úgy gondoltam, mindenképpen szükséges további információkat szerezni a büntetőeljárás megindítása előtt. Kulcsárral kialakult egy kapcsolatom, ezért információszerzési lehetőségem volt. Ahhoz, hogy éljek a természetes hírszerzési lehetőséggel, szükségem volt Kiss Péter kancelláriaminiszter egyetértésére, ezért tájékoztattam őt, hiszen ő irányítja a nemzetbiztonsági államtitkárt, illetve rajta keresztül a nemzetbiztonsági szolgálatokat.
– Kiss Péter rábólintott a kérésére?
– Igen.
– Ezt követték az ausztriai eszmecserék. Ezekre pontosan hol került sor?
– Hadd mondjak csak annyit, hogy nem Bécsben. Úgy kellett megszervezni a találkozókat, hogy konspirált körülmények között, nyugodtan lehessen beszélgetni. Ennek végrehajtása nem volt komoly szakmai kihívás.
– Ezek a találkozók mennyiben voltak mások, mint a korábbiak?
– Ezek viszonylag rövidek voltak.
– Az mit jelent? Egy-két órásak?
– Nem, sokkal rövidebbek. Kulcsár közölte: azt tanácsolták neki, hogy vigye el az egész balhét, vállaljon mindent magára és tegyen ennek megfelelő vallomást. Az én feladatom az volt, hogy meggyőzzem, változtasson ezen. Hiszen még egy laikus sem tudja elképzelni, hogy ilyen méretű sikkasztást Magyarország egyik legnagyobb bankjában segítség nélkül el lehet követni.
– Ezután adta a bróker a portfolio.hu-nak azt az interjút, amelyben visszavonta azt a korábbi állítását, hogy egyedül ő a bűncselekmény-sorozat felelőse?
– Elképzelhetőnek tartom.
– Ezt még hány ausztriai találkozó követte?
– Kettő. A találkozók során igyekeztem a későbbi büntetőeljárás szempontjából fontos információkat szerezni.
– Milyen eredménnyel járt?
– A második ausztriai beszélgetésnek volt konkrétabb eredménye, ekkor Kulcsár egy 14 pontból álló feljegyzést adott át nekem. Ez a bankon belüli kapcsolatokról, a pénzintézeten belüli személyek részvételéről szólt. A feljegyzésről a sajtóban különböző információk bukkantak fel. Szeretném egyértelművé tenni, hogy ezt Kulcsár Attila készítette. Megjelent több lapban, hogy a dokumentum nem hiteles, hiszen Kulcsár nem írta alá. Aki bűnügyi hírszerzéssel foglalkozik, tudja, hogy ez egy úgynevezett operatív információ, közjegyzővel nem hitelesíthettem. Nyilvánvaló, hogy ezek tisztázása, megerősítése vagy cáfolata a későbbi nyomozás feladata.
– Ezt a feljegyzést átadta Kiss Péternek?
– Pontosan.
– A nemzetbiztonsági államtitkárral ezt követően már nem találkozott, csak a kancelláriaminiszterrel?
– Igen, ennek megvolt az oka, melyet most nem részleteznék.
– Mi történt a harmadik ausztriai, Kulcsár Attilával folytatott egyeztetésén?
– Semmi lényeges. Arra voltam kíváncsi, hogy a belga menedzsment tagjai, vagy más külföldi személyek részt vettek-e ebben a bűncselekményben, akár közvetlenül a sikkasztásban, akár a pénz tisztára mosásában. Erre Kulcsár nem tudott vagy nem akart válaszolni.
– Mi volt a benyomása, Kulcsár el akart tűnni, vagy haza akart jönni?
– Erről csak annyit mondott, hogy azért ment külföldre, mert Magyarországon fenyegetve érzi magát.
– Mit gondol, Kulcsár irányította a bűncselekmény-sorozatot, vagy őt is mozgatták?
– Szerintem alapvetően ő tartotta kézben a szálakat, amelyben persze segítettek neki. A pénzszerzés lehetőségét természetesen sokan kihasználták, és a brókerre bízták vagyonukat.
– Térjünk át az ön kálváriájára. Honnan tudta meg, hogy ön ellen is eljárás folyik?
– A katonai ügyészség vezetője telefonon felhívott, és beidézett a gyanúsítottkénti kihallgatásra.
– Ott mi történt?
– Azt a gyanút közölték velem, hogy Kulcsár tudvalevőleg bűncselekményt követett el, és én különböző tanácsokkal láttam el. Elmondtam, amit itt most önnek, vagyis, hogy valójában mi történt.
– Érzett az ügyében bármiféle politikai nyomást?
– Nézze, nem akarok ebbe belemenni, de bizonyos következetlenséget mindenképpen tapasztaltam, amit szakmailag nagyon nehezen lehetne megmagyarázni. Ezeket a tényeket még át kell gondolnom és elemeznem, bár már sok mozaikot összeraktam. Van még néhány általam ismeretlen összefüggés az ügyben. Azt azonban leszögezem: elég sok időt töltöttem a szakmában ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket idővel felismerjem.
– Mit gondol, ha lezárul az eljárás, ön visszakerül a koordinációs központ élére? Önt is az Orbán-kormány idején nevezték ki…
– Erről nyilván a politikusoknak kell dönteniük. Az biztos, hogy semmi olyat nem követtem el, ami szakmai szempontból megkérdőjelezhetné a maffiaellenes központban folytatott további munkámat.
origo.hu
2026 a gyermekes családok éve lesz
