Virág elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta. Tényleg nem az. Baumgartner Zsolt gyors- és gépkocsivezető a minapi hírek szerint ezentúl egy talicska pénzt fog kapni – az adófizetők pénzéből –, hogy elautózgathasson a Forma–1-es rollerversenyen. Mert az ő ottléte (Gyurcsány Ferenc gondolkodó szerint) emeli a nemzeti hovatartozásunkat.
Nekem eddig nem volt különösebb elmarasztaló véleményem Zsoltról (Gyurcsányról igen), de szerintem nem attól leszünk még magyarosabbak, hogy nevezett odamegy az agyonmatricázott, pezsgőlocsolgató emberek közé, és huszonnyolcadikként beérkezik a célba, esetleg még úgy sem, mert durrdefektet kap, esetleg félreérti a kanyart és egyenesen megy tovább. Ha demagógnak hangzik is, én több klottnadrágot, tornacipőt és atlétatrikót vásárolnék a Zsoltnak kiutalt dollármilliókból. Az én keblem nem fog avégett dagadni, hogy hej, magyar ember is indul a Forma–1-ben, de feltörtünk.
Csúnya döntés volt ez, bárki hozta is (tudom, ki), repedjen rá a fürdőszobatükör. A dolgot valószínűleg nem lehet Alkotmánybíróság elé vinni, a hágai Nemzetközi Törvényszék sem veszi napirendjére, de azt javasolnám, hogy mi, kétkezi emberek rágódjunk el rajta kissé. Egy kitalált műgyereknek milliárdok, a nemzet sportjára meg alig? Döbbenet.
Hát csak ennyit akartam ideírni, ezt is csak önöknek, a Gyurcsányokhoz úgysem jut el a szó, könnyebb az ökröt megtanítani énekelni, mint nekik megmutatni a turistajelzést. Meg sem próbálom.
Sajnálom a körbe-körbe száguldozó emberre költött őrületes pénzt, és sajnálom, hogy emiatt nem jut a kőbányai kissrácnak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
