Francia kendőháború

Vajon a mozlim fejkendő viselése a vallásszabadság témakörébe vagy az emberi szabadságjogok közé tartozik? Ezt kell Franciaországban minél előbb eldönteni, hiszen szinte „polgárháborús” helyzet alakult ki az iszlám vallás e jellegzetes ruhadarabjának iskolai viselése körül. A döntés pedig – mint oly sokszor – Jacques Chirac francia elnök kezében van.

December 17-én, jövő szerdán jön el az igazság pillanata. Addigra Jacques Chirac konzultál kollégáival, köztük Jean-Pierre Raffarin miniszterelnökkel, vallási és politikai vezetőkkel, illetve Bernard Stasival, aki a kínos ügygyel foglalkozó bizottság vezetője volt. Utóbbi egyébként már kiadta csoportja véleményét, amelyben az áll, hogy az állami iskolákban nem illendő, sőt, talán törvénysértő a vallási meggyőződést hangsúlyozó jelek, ruhadarabok viselete. Eszerint tiltólistára kerülne az említett mozlim kendő, a zsidók fejfedője, a kipa és a túlzottan nagy méretű keresztek is. Ilyen lehet például az iskolai terem falára felakasztott feszület is, amely a Stasi-jelentés szerint nem személyes meggyőződést jelez, hanem kvázi hittérítési funkciót lát el.
A franciaországi egyházak képviselői egy emberként háborodtak fel a tervezett intézkedéseken. Az ő nézetük szerint a vallási megosztottságot nem oldaná fel a megszorítás, ellenben nagyon felszítaná a kedélyeket. Bernard Stasi mindenesetre elméleti síkon közelítette meg a problémát, így jutott a végső megállapításra. Szerinte az egyház és az állam szétválasztása a demokrácia és különösen Franciaország egyik legnagyobb vívmánya, amely lehetőséget nyújt minden szellemi irányzat és felekezet képviselőjének, hogy saját vallását a többiek kizárásával gyakorolja. A felháborodott hangokra pedig azt válaszolta, nem érti az – elsősorban a fejkendő miatt aggódó – ellenzőket, hiszen a szekuláris államrend épp a vallási sokszínűséget erősíti, így a mozlimok számára lehetőséget nyújt a teljes életre.
Az egyházak ezt teljesen másképp gondolják. Felekezettől függetlenül tiltakoznak az ellen, hogy a vallási szimbólumaikat hittérítésnek fogják fel, s rosszul értelmezett szekularizáció nevében megtiltsák a meggyőződésük szerinti életet a gyermekeknek. A mozlim lányok ugyanis hitük tanítása alapján viselik a fejkendőt, ugyanígy a zsidó fiúk sem léphetnek ki az utcára kipa nélkül. Ha megtiltják a két ruhadarab viseletét, mindkét esetben vallási törvények ellen vét a gyermek – vélik a francia egyházak. Ugyancsak rájár a rúd – a keresztényeken kívül – a két említett vallásra a tervezett intézkedések alapján. A jelentés ugyancsak csökkentené az egyházi ünnepek számát az iskolákban, így a zsidó Jom Kippurt és a mozlim Íd al-Kabírt száműznék az állami tanintézetekből.
A program lényege azonban nem a köztársaság elveinek minél pontosabb betartása, hanem a vallási és etnikai kisebbségek integrálása a francia társadalomba. Kétélű fegyver azonban a vallási jelképek letiltása. Egy vallási szakértő szerint nagy a veszélye annak, hogy így a mozlim vagy zsidó gyermekek beíratkoznak a vallási iskolákba, azaz tovább erősödik majd az elkülönülés. Franciaország ráadásul fontos célpontja a bevándorlóknak, amelyet elsősorban a volt gyarmatbirodalom szegény és főleg iszlám tagországai táplálnak. Jelenleg mintegy ötmilliós mozlim és hatszázezres zsidó kolónia él Franciaországban.