Gázolás a maratoni futóversenyen

Az áldozat édesapja szerint a rendőri biztosítás hibájából és szervezési mulasztások miatt elgázoltak egy résztvevőt a novemberi Bécs–Budapest szupermaratonon. A tizenkét éves kislány súlyos sérüléseket szenvedett, az apa pedig úgy látja, a szervezők megpróbálták eltussolni a történteket. A szervezők mindezt máshogy látják. Közölték: többször érdeklődtek, felajánlották a segítségüket, de azt az apa elutasította.

Nyílt levelet küldött a Bécs–Budapest szupermaraton szervezőbizottságának vezetőjéhez a verseny 538-as rajtszámú résztvevője. Garancsi István kislányával együtt vett részt a sporteseményen, amikor a Soprontól Győrig tartó száztizenhat kilométeres szakaszon, kilencven kilométer megtétele után a kerékpárral versenyző kislányt elgázolta egy személygépkocsi egy olyan kereszteződésben, amelyet a rendőrök biztosítottak. A mecséri elágazásnál történt balesetben (ahol a mezőny alsóbbrendű útvonalon haladva keresztezett egy főutat) az áldozat súlyos, hat-nyolc hétig tartó felépüléssel járó sérülést szenvedett. Az édesapa szerint az ütközés után a szervezők semmit sem tettek annak érdekében, hogy a baleset körülményei tisztázódjanak, így nem segítettek a helyszín és a tanúk feltérképezésében és az esemény kapcsán nem történt feljelentés sem. A maratonon különben több mint félezer futó, valamint túrakerékpárosok és görkorcsolyázók indultak. Intézmények dolgozói és közismert személyek vállaltak hosszabb-rövidebb távot, köztük a győri rendőrcsapat és a megyei rendőrfőkapitány is.
Az apánál akkor telt be a pohár, amikor a verseny után udvarias levelet kapott a szervezőktől, amelyben megköszönték, hogy hozzájárult a rendezvény sikeréhez és arról érdeklődtek, hogyan érezte magát a sporteseményen. A levél mellé csatolt kérdőívben többek közt arról kérdezték véleményét, hogyan volt megelégedve az útvonal-biztosítással és a rendőrség tevékenységével. A szervezőbizottságnak küldött válaszában Garancsi István kifejtette: a levelet megalázónak és felháborítónak tartja, ugyanis a baleset óta a szervezők még telefonon sem érdeklődtek a kislánya állapota iránt, semmilyen emberi gesztust nem tettek a következmények enyhítésére. Az apa szerint a sporttörvény értelmében a rendőrséggel egyetemben a szervezőbizottság is felelős. „Az egyik fő oka annak, hogy ilyen versenyekre vittem és a jövőben is vinni szeretném a gyermekeimet, éppen az, hogy megtanulják, megtapasztalják a sport szeretetét, és ezzel együtt a sportolók összetartását, egymás iránt tanúsított odafigyelését” – írta. „Ezek után miként magyarázzam meg nekik, hogy amit a sportról eddig hittem és nekik is tanítottam, az nem más, mint súlyos naivitás?”
Az apa úgy véli, a szervezők a kínos incidens után hírzárlatot rendeltek el, így a megyei napilap tudósítása „Szupermaraton: rendőrök a célban” címmel jelent meg akkor, amikor nyilvánvalóan rendőri mulasztás is történt. „Ha lenne min viccelődni, feltehetnénk a kérdést: csak nem a futó rendőröket biztosították a társaik az elágazás helyett?” – írta. Szerinte az emberélet jóval fontosabb a sikernél.
Nagy Sándor, a szervezőbizottság elnöke megérti az apa feszült idegállapotát és válaszlevelében együttérzését fejezte ki. Úgy véli, a lehetőségeik adta keretek között kellő mértékben foglalkoztak a balesettel a verseny alatt: személyesen ment a helyszínre, ahol az apától, a mentőorvostól és a rendőrség képviselőjétől tájékozódott az esetről. Úgy tudja, a baleset kivizsgálását, a helyszínelést és a tanúk felkutatását a rendőrök elvégezték. A baleset napján többször érdeklődtek a kislány állapotáról és felajánlották segítségüket, amit sajnálatos módon az apa elutasított. A rendezvény nem lezárt útvonalon zajlott, ezért a verseny résztvevői számára kötelező volt a KRESZ szabályainak betartása. Az eddigi megállapítások szerint a rendőrség biztosította a balesetben érintett kereszteződést, azonban egy osztrák autós a rendőri jelzéseket figyelmen kívül hagyva, behajtott a kereszteződésbe. Véleménye szerint az apa figyelmetlensége (nem kellő körültekintéssel kísérte át gyermekét a veszélyes szakaszon) is hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez.
Az elnök arról is értesült, hogy az apa a Bécs–Sopron szakaszon, még osztrák részen is balesetet okozott, amelynek következtében megrongálódott egy osztrák rendszámú személygépkocsi. Mivel a vétkes szembeszegült a rendőri intézkedéssel, ezért az ügyben jogi eljárás indult. A szervezőbizottság nyitott a problémák tisztázására, így nem zárkóznak el a személyes találkozótól.
Garancsi István (aki nem emlékszik rá, hogy beszélt lánya balesetének helyszínén a főszervezővel) az ausztriai esetről lapunk kérdésére elmondta: nem ő, hanem a gyerek esett neki egy járműnek, amelyben véleménye szerint jelentős kár nem keletkezett. A rendőrnek átadta mindkettőjük személyi adatait, megmutatta a sérülést a gépkocsin, ezért nem érti, miért állítják, hogy ellenszegült az intézkedésnek. A helyszínen különben jegyzőkönyvet nem vettek fel, így nem volt mit aláírnia. A kislány elgázolása kapcsán vállalja a szülői felelősséget és egész életét végig fogja kísérni a lelkiismeret-furdalás, de fontosnak tartja megjegyezni: mindketten rajtszámmal ellátott versenyzők voltak, ezért főként a vetélkedésre figyeltek, nem egymásra. Egy sportrendezvényen különben a résztvevők biztonságára elsősorban a szervezőknek kell figyelniük – véli. Fenntartja állítását, hogy el akarták tussolni az ügyet. „Ha valóban én vagyok a hibás, akkor engem is fel kellett volna jelenteniük” – állítja.
Garancsi István büntetőfeljelentést tett az ügyészségen az elkövetett mulasztások miatt és nyílt levelet küldött az összes országos napilapnak. Nem adja fel – azt állítja, van elég ideje, energiája és kitartása az ügy végigvitelére, annak érdekében, hogy ami a gyermekével történt, az soha ne történhessen meg újra senkivel.