Hogyan legyél humoralista (12.)

FÜLELT A CSEND, EGYET ÜTÖTT
Felkereshetnéd ifjúságod – idéztem a 10. részben József Attilát. Idéznem kell Rilkét is – nagyon témánkba vág –, egy kis részletet azokból a levelekből, amelyet egy ifjú költőhöz írt. (…) És még ha börtönben ülne is, ha érzékszerveihez a cellafalon át a világ semmiféle zaja sem hatolhatna el – nem volna-e akkor is ott a gyermekkora, ez a drága, királyi gazdagság, emlékeinek e kincseskamrája. Fordítsa ebbe az irányba figyelmét. Próbálja meg e távoli múlt elsülylyedt csodáinak kiemelését; személyisége így megszilárdul, magánya kitágul, és derengő otthonná válik, messze morajlik tőle a mások lármája.

A VALÓSÁG TELJESEN ANYAGTALAN
– erre mondta Rilke: rettenetes, hogy a tényektől sohase tudhatjuk meg a valóságot. Ti. a tények befalazzák a valóságot – teszi hozzá egy interjújában 1979-ben Pilinszky, el is hangozhatott már 1981 végén a rádióban… Meglehet a további Rilke-megfejelése miatt: a művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz. A hazugság falának áttörése, ugye… (Tőkés László).

RILKÉRE GONDOLOK
(Pilinszky segítségével.) Századunkban nagyobb versíró képességet nem ismerek. Ezt úgy merném definiálni – tanít bennünket, a mostani (nála fiatalabb „költőket”), hogy ő – Rilke – ott kezdi a verset, ahol mások abbahagyják. Mégis van benne valami artisztikus még. Ezek Auschwitz előtti versek.

JÓZSEF ATTILA IS „ELŐTTI”, MÉGIS
– a már idézett versrészlet így folytatódik: (nyirkos cementfalak között / képzelhetsz egy kis szabadságot) – gondoltam. S hát amint fölállok, / a csillagok, a Göncölök / úgy fénylenek fönt, mint a rácsok / a hallgatag cella fölött.

– MÉGIS, JANCSI (PILINSZKY), HOGY LEHET A „SEMMIVEL” FOGLALKOZNI?
– Nézd, ez a semmi (…) egy Bekerített semmi azért, tehát megelőzi egy nagyon is nagy fölkészülés – válaszol riporterének, és tanít tovább bennünket, ahogy őt – is – Rilke. A nagy fölkészülés… ami végül is befut a semmibe. Ugye, Rodinnek a gondolkodója az így gondolkodik… (a tv-ben egyszer mutatta is), így viszont nem gondolkodik senki. Mindenki nyitott szájjal, kiürült arccal, hülye szemekkel és bambán gondolkodik – mondja ezt arról a Rodinről – illetve szobráról –, akit (amit) Rilke csodálatos tanulmányában az egekbe vitt.

FÜLELT A CSEND…
FELKERESHETNÉD IFJÚSÁGOD
– S ha egy nap belátjuk, hogy foglalkozásunk szegényes, hivatásunk megmerevedett, és nem függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk továbbra is gyermekként, mint valami idegenekre, saját világunk mélységéből, saját magányunk tág teréből – „okítja” tovább ifjú költőtársát Rilke, amely maga is munka, rang és hivatás? Miért akarnók a gyermek bölcs meg nem értését védekezéssel és megvetéssel cserélni fel, mikor a meg nem értés kívülállást jelent. (…)

GONDOLJON, KEDVES URAM
– arra a világra, amelyet magában hordoz, és nevezze ezt a gondolatot, aminek akarja; lehet ez emlékezés saját gyermekségére vagy saját jövője utáni vágy – csak legyen figyelmes azzal szemben, ami Önben keletkezik, s tartsa többre mindannál, amit maga körül észrevesz.

KOSZTOLÁNYI – AKIRE TALÁN A LEGNAGYOBB HATÁSSAL VOLT RILKE
Boldogság című novellájában kinyomozza emberi létünk egyik alapvető érzését, szinte az életkedv nukleuszát, ősforrását – Ottlik próbál belőlünk faragni humoralistát… Az író (Kosztolányi, Esti Kornél) Stockholm felé? talán a halál felé? ki tudja, mi felé utazva, egy soha nem látott idegen kisváros hóesésében váratlanul felismeri egyik ilyen kisgyerek-korabeli érzését, és boldogság fogja el. (…) Változtat-e bármit is az életén? Nem. De tény, és marad a tény, hogy ismerte valaha (…) a puszta létezésnek tiszta, teljes intenzitását, noha csupán egy kisgyerek hétköznapi, akármilyen negyedórájának (nem is okvetlenül derűs) (…) akár kesernyés (…), de v a l a m i l y e n hangulatába beágyazva – amit boldogságnak lehet nevezni. (…) Amit ismert valaha, megvan sértetlenül. (…) Ezzel kezdődik a világ. Ezt nem szabad veszni hagyni soha. (…) Ehhez kell hogy tartsa magát minden dolgában, egész életében, mindenen át: másképp nem tudja megőrizni sértetlenül. Ez Esti Kornél nehéz, szigorú erkölcse. És a halál felé, a semmi felé utazva attól fogja el a váratlan boldogság, hogy bebizonyosodik, meg tudta őrizni.