Hogyan legyél humoralista (14.)

AZ UTCAI TV-JÁTÉKAIMRÓL VALAMIT…
– anélkül, hogy magamat előtérbe helyezném, követendő példaképpé sminkelném… (A „követendő” a biztonsági szerveknek sem felszólítás, csupán megjegyzés.) Jó pár évvel ezelőtt kezembe került Pécsett egy antikváriumban egy szerzői kiadás, Havasi János Kele, a „léleklátó” könyve. Mivel a tavaly karácsonyi velem készült interjú A gondolatolvasó címen jelent meg, gondoltam – megint – egyet és (újra)olvasás nélkül – hiszen az utcai „kandi kamerás” játékaimhoz kapóra jön –, felelevenítenék egy-két Kele-sztorit, mert… utólagosan belemagyarázva (ha olvastam volna még a tv-játékaim megszületése előtt) biztosan (még) jobban sikerültek volna. (Az bennem az óriási, hogy szerény vagyok… és nincs mire.)
De! Igen! Kelére, a léleklátóra!
Egy gügyögéssé váló riport jelent meg a Magyarság 1936. szeptember 27-i számában (másfél évvel a megszületésem előtt) Izsáky Margit tollából. Címe: A léleklátóval a budapesti utca forgatagában. (…) Ott állok az asztal mögött Kele Jánossal, akivel léleklátó körútra indultunk. Lássuk, mit beszél a pesti utca, mit beszélnek az utca sodrában az emberek. Mikor ebbeli profán szándékomat bejelentettem neki, kicsit megmosolygott, aztán beletörődve vállat vont. Játék ez, mégpedig hiábavaló gyermekjáték – mondotta –, kinek mi haszna belőle. De hát súlyos problémák helyett játsszunk most az egyszer a mélybe világító röntgensugárral. (…)
Odaviszem Kelét (egy kávéházban H. J.) két asszony asztalához, ahol a gyerekek felszabadult szóbőséggel számolnak be anyáiknak a délelőtt iskolai eseményeiről. Kele nézi őket, aztán rámutat az egyik asszonyra: – Nincs férjnél, ugye, már régen nincs férjnél. Kár, hogy annyira összekuszálja az életét. (…) Tulajdonképpen már a gyerekszobában kezdődött a baj. Rosszul nevelték, persze hiányzott az édesanya. (…) A nő kezében fennakad a puderespamacs és halotthalvány lesz a rúzs alatt. (Nem volt szívem kihagyni ezt a bulvár-fordulatot, stílmodort.) Kele most ránéz a mellette ülő hölgyre, mosoly terebélyesedik el az arcán (ez sem semmi – mondhatnám, de Kele már mondja:) – Milyen más asszony, egyszerű, őszinte, olyan, mint egy tál jóízű, tápláló rakott káposzta. Megbízható életfajta. (Sic!)
Megyünk az utcán. A sarkon újságárus, cvikkeres, kopott öreg bácsi tárgyal vele. Kele kis ideig nézi, lassan mondja: „Az újságárus pesti vagány, nem sok jót nézek ki belőle, hanem az öreg rendes ember, vidéki iparos lehetett, de most már kiöregedett. Odamegyek a bácsihoz, ugyan kérem, nem lakott véletlenül Szolnokon, minthogyha egyszer ott a postahivatalban találkoztunk volna, kérdem ravaszul. (Ez a „ravaszul”…) A bácsi elmosolyodik: sose voltam Szolnokon, Böszörményben voltam suszter. De már a magamfajta öreg suszter örülhet, ha a leányánál csendben eléldegél.
A hirdetőoszlop előtt fiatal suhanc áll. (…) Kele a maga mulatságos módján kicsit szimatol (…), aztán egyenesen nekimegy a fiúnak: – Hát te kecskeméti fiú, találtál-e már helyet? A gyerek lekapja a sapkáját, szó nélkül belenyúl a zsebébe, és tisztelettudóan megmutatja kis jegyzőkönyvét az idegen úrnak. (…) És ott fekszik a kezemen a bejelentőlap: Ifj. Patak Gábor, született Kecskeméten… nekem a szó szoros értelmében leesik az állam. Kele nevet, legyint, hiszen játszani akart – mondja nekem –, hát most játszottunk. Hogy ízlik az újfajta szórakozás? (Nekem nagyon!)

A BULVÁR ÉLET(ÁBRÁZOLÁS) UTÁN
– egy kis irodalom. Kovács Imre Attila jóvoltából, aki nemcsak Szegeden a tanárképzőn, Ungváron is az állami egyetem filológiai karán – már adjunktusként – speckollt szervezett diákjainak, közös gondolkodásra, kreativitásra nevelve őket. Megadok most még, ha kifér, egy – ugyan rólam írt – szövegét, de ez őt jellemzi inkább (fémjelzi), nem engem, és talán többünknek szól, akik humoristák (?) moralisták (?) vagy esetleg egyszerre mindkettő szeretnénk lenni. Kicsoda is vagy tehát (te, ő, én, mi)?
1. Közéleti hangoltságú tekerőlant (nyenyere). 2. Agynyelvész. 3. Meghatározhatatlan természetű viszketés. 4. Egy nemzetbiztonsági okokból lefüggönyözött világítótorony őre. 5. Lakberendező, potyautas, létszámfölötti. 6. A hazatért és beilleszkedni próbáló Robinson. 7. Magánnyomozó és nyilvános remete. 8. Rendelkezési állományban tartott különmegbízott. 9. Légvárostromgép. 10. Eredetileg egy dinnyezöld, enyhén varacskos, a mocsárt mindenségnek gondoló boldog béka (a múzsa csókjáig…). 11. A (b)alvilág királya, a pechvogelek védőszentje, jól öltözött úszómester. 12. Az utolsó magyar kalóz (de ha visszakapjuk a tengereinket!…). 13. Mákvirág. 14. Rousseau: ironikus és szentimentális, meghökkentően egylényegű módon. A Mikulás és a Krampusz szerelemgyereke. 15. Balkéz-virtúoz és mosolyra nyílt seb. (Nagyon fontos fájdalom.)
Ezekre csak azt válaszolhatom, hogy ezek a tavasznak a hámozatlankrumpli-paprikásai. Maradt még egy találós kérdés. Mi az: ha feldobom, fehér, leesik, sárga? – Tojás. – Igen.
Olyan nyugodtan kikecmereg az élet, hogy el se hiszed. Kedélynyaláb, padlózsír… Nem kell mindig mindent azonnal érteni. Tábornokok éjjeliőrök voltak, Hamvas Béla raktáros. (Ez már döfi?)