Hogyan úszkáltak hajdan a hírcápák?

Snájdig, kifogástalanul öltözött középkorú úriember, ápolt bajuszkával, előtte tiszta ívpapír, tintatartó, asztalán sárga fényű lámpa és némi visszafogott rendetlenség. Derűs mosollyal hallgatózik a Bell-féle csodakészülék kagylójába: így festett a századfordulón egy hírcápa? Akkor kellett volna élni – sóhajt fel az ember, miközben a számítógép monitorjától örökösen piros szemeit dörgöli két MTI-hír között, ha éppen nem csörög mellette a telefon. Aztán az írásokból kiderül, bármilyen meglepő is, az újságírás és az újságírók helyzete az eltelt száz évben szemernyit sem változott.