Reneszánsza van a politikai humornak annak ellenére, hogy a hatalommal szimpatizáló televíziókból kiszorult az irónia. Aki keres, megtalálja a kínálatot: az egy esztendővel ezelőtt elindított www.tubi.hu honlapra eddig tizenhatmilliószor kattintottak, és egy terrabyte-os, vagyis ezerhatszáz CD-nyi adatforgalmat bonyolítottak le rajta. Két és fél ezer kép, több száz újságcikk, video- és hangfájlok képezik a rendkívül népszerű konzervatív honlap kínálatát. Az üzemeltető számolatlanul kapja a villanyleveleket a világ minden részéből, és naponta átlag tíz–húsz képmontázssal bővíti a kínálatot.
A politikai humor szervezett jelenléte a világhálón a két évvel ezelőtti választási kampány idején kezdődött, amikor az SZDSZ honlapján megjelent egy felhívás plakátpályázatra, és a liberálisokkal szimpatizáló netezők gyártani kezdték az akkori kormányt kifigurázó fotómontázsokat. A két forduló közötti sms-láz és kampánylevél-mánia után a szocialistákhoz kötődő szegfu.hu oldalon különös játék jelent meg: a játékosnak az égből aláhulló pénzkötegeket egy kosarat tartó Orbán Viktor-figurával kellett kifognia, és ha hibázott, téglák potyogtak a fejére. Amikor az újságok cikkezni kezdtek az ötletről, a játékot gyorsan eltüntették a honlapról. Utána az MSZP nőtagozatának weboldalán jelent meg egy sokatmondó csasztuska, benne az alábbi örökbecsűvel: „Nem kell félni, lesz majd lóvé, / Akkor, ha a Medgyessy marad a góré!” Ez a versike sem élt sokáig a virtuális térben.
A konzervatív érzelmű karikírozók a választások után az Index hírportál politikai fórumán gyülekeztek, az Index kommunistái, egyesüljetek! című topikban, amit témacímnek fordíthatnánk. A fiatalok a maguk szórakoztatására, illusztráció gyanánt készítették el a fotómontázsokat, amelyekkel egy-egy aktuális vagy múltbeli politikai eseményre reagáltak. A virtuális közösség egyre gyarapodott, a beírások száma ma már csaknem ötvenezer, így egy idő után szinte lehetetlen volt visszakeresni egy-egy jobban sikerült alkotást. Az egyre gyakoribb off-line-találkozókon (amikor a világhálós közösség tagjai a valóságban is találkoztak egy vendéglőben) felmerült, hogy külön weboldalt kellene nyitni a grafikáknak. Az ingyenes tárhelyen létrehozott oldalt hamar kinőtték, a ma már három-négy gigabyte-nyi, folyamatosan növekvő adathalmazt baráti szerveren tárolják. Akkor még nem sejtették, hogy ekkora őrület lesz belőle: az oldalt havonta átlag másfél milliószor keresik fel. Ma már a Hócipő, a Demokrata, a Nemzetőr és más újságok közlik rendszeresen munkáikat, de tévéműsorok és más honlapok illusztrálására is felhasználják a képeket úgy, hogy senki sem fizet a másodközlésért. Bár az alkotók korábban nem tervezték a nyomtatott vagy az elektronikus médiában való megjelenést, örülnek a fejleménynek, mert így azok is láthatják munkáikat, akiknek nincs internet-hozzáférésük. Az igazi áttörést az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány igen-nem kampányára feleselő plakátjaik hozták meg: a szellemes karikatúrákat a baloldali sajtóban is elismerték.
A csapat magja öt főből áll, de a honlapon mindenki grafikáját szívesen fogadják, ha nem sért etnikai csoportot, és a humora sem alpári. Némileg meglepő, hogy a szerzők egyike sem grafikus: mérnök, informatikus és szellemi szabadfoglalkozású erősíti a csapatot, a montázsok alapanyagául szolgáló képeket a világhálóról vadásszák le átdolgozásra. Mindenki másodállásban, elsősorban önmaga szórakoztatására „dolgozik”, így aztán előfordul, hogy néha pár órával az adott esemény után elkészül a képi poén, máskor meg csak napok múltán tér vissza rá valamelyik „alkotó”. Elsősorban a belpolitikára és a belpolitikai vonatkozású hírekre koncentrálnak, főként a baloldali politikusokat figurázzák ki – egyikük, a képeket Komondor néven jegyző szerző szerint azért, mert kormánypárti humor nem létezik. Ez nem jelenti azt, hogy a konzervatív oldal nem hibázik, de most nem jobboldaliak vezetik az országot, ennek ellenére a kormánypártiak minden második mondata Orbánnal és a Fidesszel kezdődik. Ráadásul a mostani ellenzékkel éppen eleget foglalkoznak olyan humoristák, akik méltatlanul mellőzik a baloldalt, ha kifigurázásról van szó. Néha azért az ellenzéki politikusok sem ússzák meg: legutóbb Várhegyi Attila kapott könyvborítót az immár száz kép fölött tartó Ócsított Könyvtár sorozatban Dicsőség a baloldali sajtónak – értékek, amelyeket jobboldali újságírók sosem mutattak fel címmel.
A lap a világhálóra jellemző módon működik: néha a múltból kerül elő egy-egy téma, és képek özönét generálja, de általában annál népszerűbb egy poén, minél frissebb.
A honlapot naponta frissítő Tubi a világ minden tájáról kap bátorító leveleket Kanadától Csíkszeredáig. Egyik olvasója így fogalmazott: „Mikor elkeseredem, mindig megnézek valamit a tubi.hu-n. Ilyenkor helyrebillenek.” Mások szerint „elég sokkoló így egyszerre látni az elmúlt időszak eseményeit”. Nemritkán a másik oldalról is kap dicséretet, de arra is volt példa, hogy gyalázkodó levelet küldtek a virtuális szemétládába. A legtöbben azt sérelmezték, hogy mit keres a honlapon a kokárda. „Milyen alapon veszed a bátorságot magadnak, kedves barátom, hogy ezt a szennyáradatot, amit a magyar társadalomra fröcskölsz, a kokárdával próbálod eladni!” – tette fel a kérdést egyikük. Érdekes tapasztalat, hogy a montázsok szereplői részéről sohasem kapnak sem negatív, sem pozitív kritikát.
A grafikák készítői szerint az elsöprő siker annak köszönhető, hogy a sok kép, vicces videó és hangmontázs egy helyre gyűjtve ütősebb, mint amikor időben és térben szétszórva látjuk őket. Most már a fél ország gyűjt nekik alapanyagot: az esztergomi prímás avatóünnepségén a Himnuszt énekelni nem tudó miniszterelnök filmje az ő weboldaluk segítségével terjedt el az országban, annak köszönhetően, hogy az azt digitalizáló videós eljuttatta hozzájuk. Ma már sok dokumentumértékű anyagot is találunk a honlapon, így például az elhíresült Juszt-interjút, amelyet a műsorvezető a titkos jelentés birtokában készített Szász Károllyal.
Elfogadottságukra jellemző, hogy a világháló fenegyerekeinek oldalain, az úgynevezett warez-szervereken is megtalálhatók a képeik. Népszerűsítésükben sok ezer önkéntes segédkezik, akár önkéntelenül is, hiszen általában azért töltik le a képeket, hogy villanylevélben továbbküldjék őket barátoknak, ismerősöknek. A legnagyobb elismerést az jelenti a szerzőknek (és gyakran van részük hasonló élményben), amikor baloldali ismerősöktől kapják vissza saját képeiket „jó poén” megjegyzéssel.
origo.hu
Hatalmas a részvételi kedv a Voks 2025 szavazáson, még három napig lehet véleményt mondani
