Sokszor hangoztatta véleményét, hogy Izraelt nem lehet két államra osztani, hanem a jövő demokratikus országában kell majd megtalálnia a két népnek a békét. El tudja képzelni, hogy az ország vérzivataros történelme ellenére a palesztinok és a zsidók együtt tudnak majd élni egyetlen államban?
– Magyarországon rengeteg alkalommal, 1944-ben vagy 1956-ban is egymás ellen fordultak a magyarok, mégis egy államban élnek máig. Bár az igaz, hogy itt egy nemzet háborúzott, Izraelben pedig két szembenálló nép, a polgárháború gyakorlatilag ugyanaz. Ilyen helyzetben nem lehet felemlegetni a kölcsönös sérelmeket, hanem előre kell tekinteni, a béke felé. A politika ebben nagyon fontos szerepet játszik, ám nem az egyetlen összetevője a konfliktusnak. Az a szó, hogy béke, egyébként kicsit értelmetlen ilyen szövegkörnyezetben. Mindenki békét akar. Emlékezhetünk, Adolf Hitler is folyamatosan a békét emlegette, mint ahogy George W. Bush is. Látni kell, hogy nem a békét kell elérni, hanem a gondokat kell megoldani. Az magával fogja hordozni a békét is. Az említett nézeteltéréseket azonban nem lehet szétválasztással elsimítani. Hatalmas probléma nálunk például a menekültkérdés, s a történelem során bebizonyosodott, hogy a lakosság elűzésén mindig rajtaveszt az ember. Az emberek nálunk sem akarnak mást, mint elfogadható életszínvonalon élni, s ha ez sikerül, miért ne alkothatnának együtt egy közös államot? Ezért nem is érdemes a „béke” szót túlzottan sűrűn használni. A béke jó dolog, ám semmit nem ér az életfeltételek biztosítása nélkül.
– Izrael önmagát tartja a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának. Miben demokratikusabb a zsidó állam a környező arab országoknál?
– Nevetséges a megnevezés. Izrael egyértelműen rasszista állam, amely apartheidpolitikát folytat, így semmi nem jogosítja fel arra, hogy magát demokratikusnak nevezze. Az ország lakosságának negyven százaléka nem szavazhat, nem beszélve a falról, amelyet most építenek a két nép közé. A világon sokféle elképzelés él a demokráciáról. 1993-ban Oroszországban Borisz Jelcin tankokkal lövette a parlamentet, majd magát kikiáltotta egyeduralkodónak. A nagyvilág számára ez az esemény a demokrácia győzelme volt. Viktor Pelevin, egy csodálatos orosz író szerint a demokrácia nem a démosz, azaz nép szóból eredeztethető, hanem azt jelenti: demoverzió, más szóval ez csak próbálkozás, a valódi rendszer csak ezután következik. Izrael is egyelőre csak demoverzió.
– Írt egy könyvet Rasszista Izrael címmel, amely januárban kerül a boltokba magyar nyelven. Az ebben foglaltak valószínűleg nem lesznek túlzottan szimpatikusak az izraeli zsidóság számára. Máshogy fogalmazva: népszerű ember ön Izraelben?
– Nos, a magam visszafogott módján, bizonyos fokig népszerű vagyok. Néhány évvel ezelőtt még az izraeliek ugyan meghallgattak, de utána elküldtek maguktól. Mára ez megváltozott, figyelnek rám, talán mert felismerték, hogy az én elméleteim hordozzák a megoldás kulcsát. Ha rossz szomszédi viszony alakul ki, két utat választhatnak a felek: fegyvereket vásárolnak, vagy az igazságot tartják szem előtt. Izrael az első megoldást választotta, s falakat épít védelmére, amellyel újra elköveti történelme hibáit. Ennek az említett védműnek, mint minden más ilyen falnak, hamarosan le kell omlania. Most is látjuk, mi történik. Van egy államunk, amely egyáltalán nem demokratikus a kezdetek, 1948 óta. Ráadásul a „zsidó állam” folyamatos gondok forrása. Nélküle nemcsak a palesztin ügyet felejthetnénk el, hanem az sem történhetne meg, hogy izraeli politikusok Washingtont kérik, szállja meg Szíriát, semmisítse meg Iránt, vagy foglalja el Szaúd-Arábiát. A legfőbb gond véleményem szerint az az agresszív hozzáállás, amely Izraelre nagyon jellemző.
– Miért nem találunk olyan zsidó vezetőt a diaszpórában, aki elítélné Izrael egy-egy lépését?
– Mi zsidók már csak ilyenek vagyunk, egymást segítjük, ha tehetjük. A jelenség azonban nem véletlen, hiszen a nem Izraelben élő zsidók megtehetik azt, hogyha nem tetszik nekik a zsidó állam politikája, egyszerűen nem számítja magát tovább hittestvérei közé. Egy legutóbbi kimutatás szerint az Amerikában élő zsidó származásúak 13 százaléka „megszűnt” zsidónak lenni az elmúlt években, magát az amerikaiak közé sorolja. Akik maradnak, azok támogatják Izrael politikáját, ugyanis igen erősen elkötelezettek. Bár azok vannak többen, akik magyar zsidóként magyarok, franciaként franciák lettek, ám helyettük azok beszélnek, akik Izrael pártját fogják, bármi történjék is. Izraelben ez sokkal bonyolultabb, hiszen ott nem könnyű „megszüntetni” a zsidóságot. Sok izraeli értelmiségi megkérdezte, miért szerepel az azonosító iratainkon, hogy „zsidó”, nem lehetne-e például „izraeli”, amely nem osztaná két részre a társadalmat? A kormány ebbe soha nem egyezett bele, mert az embereket zsidókként akarják megőrizni, s nem izraeliekként.
– A Háárec napilap közölt egy kimutatást, amely szerint Izrael, Ciszjordánia és a Gázai övezet területén már több nem zsidó él, mint zsidó. Ez a demográfiai fegyver közelebb vihet az ön által említett egyállam-megoldáshoz?
– Igen könnyen, mivel én nem látok semmiféle olyan értéket, amely miatt fenn kellene tartani a zsidó jelleget az államban. Aki zsidó módon akar élni, hát tegye, ám ez egy törpe kisebbség még Izraelben is. Lassan meg kell értenünk, ez az egész törekvés kicsit idejétmúlt, lényegtelen. A fiatalok körében például egyáltalán nem népszerű a zsidó vallás. Ha pedig a vallásról beszél az ember Izraelben, hirtelen megjelennek az egymással hadakozó csoportok. Ha felekezeti alapon álló országot teremtenénk, kiderülne, hogy polgárai egyszerűen nem hajlandóak beszélni egymással.
– Mi a véleménye a különböző béketervekről, az útitervről vagy a genfi kezdeményezésről? Közelebb hozzák-e a békét, a megegyezést?
– A fő probléma az, hogy Izrael nem akar békét, s hogy találhatnánk megoldást, ha az egyik fél ebben ellenérdekelt? Izraelnek nem érdeke az igazságon alapuló rendezés. Nem kívánják visszaadni az elvett javakat, nem adnának egyenlő jogokat az összes polgárnak. Ezek nélkül pedig nem képzelhető el normális rendezés. Hogy új alapokra helyezzük a kapcsolatokat, a palesztinoknak vissza kell kapniuk azt, amit korábban tőlük elvettek. Ha ez megtörtént, ismét elő lehet venni a megbékélés forgatókönyvét, ám enélkül ez nem lehetséges.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
