Finoman szólva is meglehetősen vegyes a kép, hiszen a jövőre csatlakozó országok legtöbbje a búcsúzó esztendőben botrányoktól volt hangos, ez pedig a legkevésbé sem tett jót az adott jelölt állam reputációjának. Legutóbb Litvániában csaptak magasra az elégedetlenség hangjai: az ellenzék egyenesen a jelenlegi államfő, Rolandas Paksas eltávolítását követeli. Az alvilági kapcsolatokkal gyanúsított politikusnak egyebek mellett elnöki esküje megszegését, korrupciós ügyleteket és államtitkok kiszivárogtatását vetik a szemére. Az ország alkotmánybírósága tegnap alkotmánysértéssel vádolta meg Paksast, és úgy ítélkezett, hogy az államfő jogtalanul adta meg a litván állampolgárságot Jurijus Borisovas orosz származású üzletembernek, a korrupciós botrány főszereplőjének. Az ítélet ellen nem lehet fellebbezni.
Litvánia egyébként az idén a 41. helyet foglalta el a Transparency International korrupciós listáján, és így szorosan követi a tavalyi évhez képest hét helyet visszacsúszó Magyarországot. Ebben az évben – a sokáig az uniós felkészülés mintadiákjának tartott – Magyarország is többször az európai figyelem középpontjába került. Főként az úgynevezett brókerbotrány keltett visszhangot, amelynek hullámai – a Der Spiegel című német hírmagazin megfogalmazása szerint – „elérnek a szociáldemokrata Medgyessy Péter kormányáig”.
Skandalumokból kijutott egyébként szinte az összes jövőre csatlakozó államnak, Lengyelországtól (Rywin-ügy) egészen Romániáig. Délkeleti szomszédunknál a kormányfő, Adrian Nastase egyenesen az EU-ügyekért felelős miniszternek, Hildegard Puwaknak volt kénytelen ajtót mutatni. Az integrációért felelős tárca egykori vezetőjét egyebek mellett azzal vádolták, hogy családjának cégei minisztersége alatt jutottak EU-pályázati pénzekhez. A dolog több volt mint kínos, ezért Nastase miniszterelnök kénytelen volt rövid úton megválni miniszterétől.
Megfigyelők egyébként aggasztónak tartják, hogy kevéssel az uniós csatlakozás előtt a kelet- és közép-európai országok legtöbbjében a politikai kultúra erodálódott. Mint a már említett Der Spiegel elemzésében rámutatott, leginkább azon országokban, így Lengyelországban, Romániában és Magyarországon, „ahol a pálfordulást végrehajtó marxisták kormányoznak, az államgépezet ugyanúgy működik, mint a régi időkben”. Ezekben az országokban ismét a kommunista pártok hódították meg a hatalmat, „programjaikat korszerűsítették, és szociáldemokratáknak adják ki magukat. A csúcspolitikusok, például Leszek Miller lengyel kormányfő és Medgyessy Péter, pragmatikusoknak számítanak” – vélekedik a cikk írója.
Megfigyelők szerint több mint egy évtizeddel a kommunizmus öszszeomlása után a kelet- és közép-európai országok legtöbbje a „megvesztegetés és mutyizás mocsarába” süllyedt. A korrupció az élet szinte minden területét átszövi: az orvosi ellátástól kezdve a legfelső politikai körökig. Mindezek ellenére sokan az EU-csatlakozástól várják a gyógyírt, azt, hogy évekkel a politikai rendszerváltozás után végre az erkölcsi is bekövetkezik.
Nosztalgia?
Nem hisz Közép-Európa eszméjének nosztalgiára alapozott újjászületésében Medgyessy Péter; a miniszterelnök erről a L’Express című francia hetilap mellékletében megjelent interjú során beszélt. A magazin ugyanerről megkérdezte Vladimír Spidla cseh miniszterelnököt és Wolfgang Schüssel osztrák kancellárt is. Spidla nem látott semmi okot arra, hogy a közép-európai országok identitásukat ne kapcsolják össze másokéval, függetlenül a történelmi összefüggésektől. Schüssel pedig kijelentette, hogy a tíz európai uniós tagjelölt ország jövő májusi EU-csatlakozása után a térségben a Benelux államokhoz vagy Skandináviához hasonló regionális entitás jöhetne létre, bár Ausztria inkább új alapokra és partneri viszonyra szeretné építeni a jövőt, semmint az egykori Osztrák–Magyar Monarchia iránti nosztalgiára. (MTI)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
