Látogatás a Cicavízióban

Amikor ott jártam, Mazsola a zöld disznóról álmodott. A zöld disznó, aki persze szintén Mazsola volt, virágos réten hempergett, és gazságokat művelt. Mazsola félt álmában, de Manóka betakarta őt. A folytatásból is láttam valamit. Akkor is a zöld disznóról volt szó, de ez a jó zöld disznó volt, olyan, amilyen Mazsola is szeretne lenni.

Kevesen tudják az érdekeltek közül, hogy Mazsola tulajdonképpen maga is zöld disznó, de ez a képernyőn, a Cicavízióban nem látszik. Ami látszik: az, hogy Mazsola igen eredeti kismalac, nyűgös is, kedves is, hol felbosszantja Manókát, hol megsajnáltatja magát vele. Mazsola egyébként – sorozat a televízióban. Az „életben”, ha lehet, még kedvesebb, mint a képernyőn, ahol nem zöldnek látszik, hanem világosbarnának, s mi, nézők, mindent elhiszünk neki, amit tesz és mond. Mazsola bábfiguráját Bródy Vera tervezte, szövegét Bálint Ágnes írja, és Havas Gertrúd tölti meg a bábut élettel, a mozgás és a hang harmóniájával, játékos kedvvel, meleg humorral. Manóka: Kiss István, nem kisebb ügyességgel, de más egyéniséggel. Ő az okos, nyugodt felnőtt: mindig helyes, szép dolgokra tanítja a kismalacot. Mazsola ilyenkor felhúzza az orrát, és azt mondja: oui…

Morzsa kutya rendez

A Cicavízió stúdiójában szorgalmasan dolgoznak. Egy-egy ilyen forgatási napon általában négy Mazsola-jelenetet vesznek fel. Király Erzsi vezető operatőr mellett négy operatőr dolgozik az egymás mellé épített díszletek között. A tv-bábjáték paravánja előtt nincs függöny. Semmi sem takarja el az élő színészt, aki munka közben önmagát figyeli a szemben álló tv-készüléken – a monitoron.
A játékot Morzsa kutya rendezi. Morzsa kutyát mindenki ismeri a Futrinka utcában. Ott vigyáz nagy eréllyel a rendre. Itt is komoly és megfontolt, pontos és lelkiismeretes munkát végez a rendező, Simándy József, a kiváló bábművész. A Mazsola-sorozatban Morzsa kutya csak láthatatlan főszereplő.
Közben Manóka kukoricát morzsol, Mazsola pedig ahelyett, hogy segítene, nagy élvezettel kóstolgatja a finom csemegét.
– Kitűnően eszel – mondja Morzsa kutya Havas Gertrúdnak, majd később: – Takard be a fejedet – mármint Mazsola a saját fejét, amikor szegyenében a takaró alá bújik.
A színész és a bábu a játék lázában közös fogalommá olvad össze. Ez annyira természetes, hogy senkinek sem tűnik fel, amikor Havas Gertrúd Mazsola hangján szólal meg a pillanatnyi technikai kényszerszünetben: – Elromlott a kamera, oui…

A félfülű egér

Ha már itt vagyunk a Cicavízióban, nem állhatjuk meg, hogy meg ne kérdezzük: – Mi újság a Futrinka utcában?
A Futrinka utca lakói „kivonultak” a szombat esti Cicavízióból, átadták helyüket Mazsolának és Manókának, de tovább szerepelnek a „nagy” Futrinka-műsorokban. Legközelebb most, karácsonykor láthatjuk őket.
Ez a karácsonyi műsor már elkészült, a következőre csak jó néhány hét múlva kerülhet sor. Az előkészületeket még nem láttuk, de azért hoztunk magunkkal egy érdekes csomagot a Cicavízióból – Bálint Ágnes íróasztaláról –: a Futrinka utcai postát.
A Futrinka utcai posta nem csak leveleket őriz. Garmadával érkeznek ide rajzok, fényképek és más ajándékok, például csinos kis babaruha Böbének, csokoládé és egy félfülű egér Cica-Mica részére, a következő sorok kíséretében:
„Mivel Cica-Mica nem szeret dolgozni, nincs pénze ennivalóra, így aztán gondoltuk, hogy ezzel a kisegérrel jóllakhat. Igaz, az egyik füle elveszett, de ha megtaláljuk, majd azt is elküldjük. Jó étvágyat kívánunk! Utóirat: Kedves Böbe és Cica-Mica, nekem is van egy kiscicám, de az szeret egerészni, és olyan kövér! Le is rajzoltam nektek. Erre sok egér van, és ha Cica-Mica akar dolgozni, biztos találna olyan házat, ahol munkáját megbecsülnék.”
Az egér és a levél még abból az alkalomból érkezett, amikor egyszer Cica-Mica megkérdezte a gyerekeket: vajon honnan van az embereknek pénzük? Cica-Mica ugyanis nem akart dolgozni, inkább az undok egércsaládhoz ment ebédelni, de nem ízlett neki az étel. A kérdésre a Futrinka utcába 5–600 levél érkezett. A levélírók egyhangúlag azt tanácsolták Cica-Micának, menjen el dolgozni, mert az emberek általában úgy keresnek pénzt. Többen határozottabb, pontosabb választ is adtak: „CicaMica, te dolgozhatsz egy tejüzemben is. Böbe baba, lehetnél postás” – hangzott az egyik tanács. Utána az ígéret: „És ha nyerek a lottón, küldök belőle nektek is.”
„Menj el a buszra kalauznak” – ajánlotta egy másik levélíró. – „Menj el sportpályát építeni.” – „Ne félj, nem fog lekopni a körmöd” – így a harmadik. Az öt és fél éves Ágika nyomtatott nagybetűkkel, kisebb helyesírási hibákkal így figyelmeztet: „Kedves Cica-Mica, ne menjél a pékségbe dagasztani, mert szőrös a lábad, és belehullik a tésztába! A tsz-be menjél a fejőgéphez!”

Te is szereted a bejglit?

Tanácsok, hozzászólások, kérések – ez a Futrinka utca postája, amely őszinte sikerről, nagy népszerűségről tanúskodik. Böbe baba névnapjára például rengeteg jókívánságot kapott. „Karácsonyra Nagymami megcsinál Téged nekem” – közli jókívánságai után boldogan Zsuzsika. Majd gondosan odaírja: „Cica-Micát is sokszor csókolom.”
Egy levélben három űrhajó rajzát találjuk. Cica-Mica, Böbe és Morzsa ül a kabinokban. A szöveg: „Remélem, hogy így fogtok járni a gyerekekhez.”
A kérések: „Ha lehet, többször játszszatok a televízióban. Küldjetek egy képet és egy bábut.” A levélírók természetesen önmagukat is bemutatják. „Te is szereted a bejglit? Én igen.” Vagy: „Itt küldünk fényképet, rajta vagyunk mind a ketten. Mi a Bakonyban lakunk. Erre mifelénk sok az erdő, nagyok a hegyek. Itt is járnak a rókák. Nálunk nem a kerítést lopják el – a Futrinka utcában ugyanis ez történt –, hanem a tyúkokat.”
A leveleket feltétlen bizalom hatja át. „Képzeljétek – most vették ki a mandulámat, és amiért nem sírtam, jól viseltem magam, kaptam egy fényképezőgépet. Ha majd elmegyünk Pestre, le foglak fényképezni benneteket.”
Sok hasonló levél hever még előttem. Nemcsak Böbe babát, Cica-Micát, a Futrinka utcát dicsérik, hanem önmagukról is vallanak, a mai gyerekekről, a televízió legifjabb közönségének érdeklődési köréről, nyíltságáról, gazdag képzeletvilágáról. Valamennyit nem idézhetem. Összecsomagolom hát a postát, és küldöm köszönettel vissza a Futrinka utcába.

Vilcsek Anna