Leg, leg, leg… 2003

Ilyentájt mindenki listákat és eseménynaptárakat tákol a sajtóban: igyekeznek áttekinthető krónikává passzírozni egy egész kusza esztendőt, s ehhez fölöttébb fontoskodó képet vágnak. A magam részéről nem esnék a képmutató objektivitás hibájába. Inkább önök elé tárnám mindazt, ki mindenkinek a teljesítménye volt számomra emlékezetes, rekordgyanús vagy különleges 2003-ban a hazai közéletben – a teljesség igénye nélkül.
Az év miniszterelnöke kétségkívül Medgyessy Péter. Nemcsak azért, mert a bankbotrányok felgöngyölítésében feltűnő ötlettelenséget mutató nyomozó hatóságok jóvoltából idén nem akadt vetélytársa e poszton, hanem azért is, mert következetes, vasmarkú megszorító munkásságát – stílszerűen – a manualitásukról híres thai masszőrök kezei között piheni ki.
Az év szépirodalmi felfedezettje vitán felül Bolgár György (bár a költői oroszlánkörmöket mutató Berecz János igencsak megszorította). Bolgár a Vágy című önvallomásával rögtön két kategóriában is felülmúlhatatlannak bizonyult: a politikai pornográfiában, illetve a pornográf politológiában. Neki köszönhetjük az örökbecsű felismerést: mindennek ellent tudunk állni – a kísértést kivéve.
Az év pénzmosója Gyuszi, a taxis. (Futottak még: Kulcsár Attila, illetve a magyar rendőrség és titkosszolgálat, bottal, az előbbi nyomát ütögetve. Medgyessy Pétert diszkvalifikáltam a küzdelemből, mert e tárgyévben ebben a versenyszámban nem volt értékelhető teljesítménye.)
Az év ideológusa Gyurcsány Ferenc. Javaslom „A kádkő és a Mária-kultusz hatása a Forma–1-es árnyékállam üdülőprivatizációs gyakorlatára, különös tekintettel a harmadik (nemzeti közép) út szélén található szociáldemokrata kifejezésekre” című alapkönyvének kötelezővé tételét minden ifjúsági klubban és sportiskolában.
Az év tényfeltárása az, amikor G. Péter, a szabad demokraták faliújság-felelőse, aki összekeverve két G betűs színésznőt, határszéli kastélyszállókban bujdosva kereste a G-pontot, a szombathelyi benzinkútnál Mars szeletet vásárolt, s erről másnap a körmét rágó közvélemény leplezetlenül értesülhetett.
Az év tévéelnöke Ragáts Imre, aki – félreértve a „lemerülök és kibekkelem” kétes hitelű urbánus legendájának üzenetét – haladéktalanul fél évre szóló régi búvárfilmet rendelt a nevelt lányától. Az alámerülés sikerült, a kibekkelés nem.
Az év túlélője Magyar Bálint, akinek latin-amerikai repülőjegyét egy olyan cég fizette, amely érdekelt volt az oktatási tárca tenderében. A miniszter környezetében e nyilvánvaló korrupciós ügyben minden érintett repült, kivéve őt, aki csak első osztályon.
Az év leghitelesebb politikusa Lendvai Ildikó, aki a gázáremelés közönségsikerét tapasztalva talán már fontolgatja, hogy a 36 százalékos csatornadíj-emelés lassúdad kommunikációját is magára vállalja.
Az év riportere Forró Tamás – főleg az év második felében nyújtott kiemelkedő televíziós teljesítménye miatt.
Az év fejvadásza a Népszava és a fenomenális Németh Péter. Kíváncsian várom, hogy az igazság megismeréséért folytatott heroikus küzdelmükben végül a fej vagy az írás mellett döntenek-e.
Az év műsora a közszolgálati műsoridőt sztahanovista módon, túlórában, naponta kétszer emésztő Szuper riporter kerestetik. A 2004-es év talánya, hogy a káderhiánnyal küzdő produkció a temérdek extrahiperszuper híresség mellett képes lesz-e végre egyszerű, a dolgukat tudó, jelző nélküli riportereket is felsorakoztatni.
Az év aktatologatója Tornóczky Anita. Ékes példája annak, miként tud egy szociálisan hátrányos, ám szociálisan érzékeny tehetség szorgos munkájával a papa mozijának legnagyobb beszállítójává válni.
Az év lakásügyi biztosa Csabai Lászlóné. A másodállásban Nyíregyházán polgármesterkedő politikus asszony személyesen mutatott példát abban, miként lehet gyorsan és hatékonyan élni a jóléti kormány lakáshitel-kedvezményeivel, mielőtt még megbízatása (és az átmeneti jólét) hirtelen véget érne. Amennyiben legközelebb kenyérügyi kormánybiztosnak neveznék ki és pékséget vásárolna, kezdjük otthon a kamrában felhalmozni a lisztet.
Az év píárakciója az európai uniós népszavazási kampány. Hatására az ausztriai magyar cukrászdák sora elérte Bécsújhely határát.
Az év levele az eredeti forgatókönyv kategóriában a Teller–Zeley szerzőpárosé; postázta Eötvös Pál, Magyarország legkedveltebb főszerkesztője.
Az év legnagyobb hadvezére Juhász Ferenc. Csak úgy.
Az év gyűlöletbeszélője – messze maga mögé utasítva a népes üldözőbolyt – Tamás Gáspár Miklós, a bírák bírája. (Ifjabb Hegedűs Loránt másik tárgyév.) Az év gyűlölettörvénye a lex Szász.
Az év (ex)szóvivője Máté Dániel. (Gál J.-rajongók kíméljenek.) Úgy tudta a figyelmünket elterelni a pénzügyi kormányzat küszöbön- álló intézkedéseiről, hogy sokkal vérszegényebb rémhíreket adott közre, mint a végül valódinak bizonyult hírek voltak.
Az év Árkus-díjas televíziós szatirikusa Kerényi Imre, aki a Hír Tévén megmondja a szerintét. Fábry Sándoron kívül egyedül ő védelmezi a tökéletesen szabad hazai sajtóban azt a Marton Frigyes által lefektetett, s jobboldali kormányok idején naponta hangoztatott tételt, hogy a politikai humor mindig ellenzéki.
Az év gasztronómiai eseménye a söjtöri kormányülés. A kabinet igazán européer hozzáállását mutatja, hogy szegénységpárti kormány létére nem részesítette negatív diszkriminációban a Mágnáskert éttermet csupán azért, mert a Rózsadombon, és nem abban az isten háta mögötti zalai porfészekben üzemel. (Nem tartozik szorosan az év krónikájához, de meg nem erősített hírek szerint parlamenti ad hoc bizottság megalakítását fontolgatják, amely azt vizsgálná: hogyan telik Kovács Lászlónak a külügyminiszteri javadalmazásából naponta kétszer két pár virslire és a drágább árfekvésű barna kenyérre.)
Az év manökenje Lamperth Mónika. Hogy hol varrat, azt tessék talán megkérdezni a frissen nyílt székesfehérvári Európai Információs Ponton. (Illetékes: Lamperth Judit.)
Az év gombnyomója Szili Katalin. Ő dolgozta ki a gyakorlati parlamenti módszertanát annak, miként lehet gyorsan és hatékonyan felvenni a harcot a zsákmányszerző szocialista nómenklatúra ellen a krisztusi szeretet jegyében.
Az év esélyegyenlőségi élharcosa Lévai Katalin, aki nemcsak a női esélyeket növelte meg azáltal, hogy kormányhivatalt gründolt magának, ám egyúttal – a katolikus cigányok vatikáni zarándokútja kapcsán – némi módosítással a gyakorlatba plántálta Sándor György klasszikus példázatát. A humoralista annak idején azt adta egy tornatanár szájába, aki a kényszerű futásra kötelezett diákokhoz intézett lelkesítő szózatot: „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Én biciklivel megyek.” Ugyanez Lévai miniszter asszony részéről a buszra ültetett romákhoz: „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Én repülővel megyek.”
Az év poénja Bokros Lajos 130 pontja.
Az év pénzügyminisztere László Csaba, aki Angliában és Amerikában reggelizgetve igyekezett legyűrni az akut forintválságot.
Az év híradós bejelentése Máté Krisztináé, aki rezzenéstelen arccal, első kézből származó értesülésként közölte, hogy a kormányfő idén mégse Kubába megy telelni.
Hosszan lehetne még sorolni a legeket. Törekvő kormányunk mindent megtesz a mind képtelenebb rekordok érdekében. A kérdés már csak az: meddig lehet még a felsőfokot fokozni?