Mítoszok helyett?

Meglehetős kíváncsisággal vettem kezembe a Mítoszok helyett – 1956 című, a napokban megjelent könyvet, a forradalom irodalmának új opusát, de keserűen kell megállapítanom az olvasásával járó csalódást. Azt vártam ugyanis, hogy a tárgyalt témákban (Dudás József a forradalomban, Tóth Ilona, Mansfeld Péter stb.) végre eljutok az igazság magjához. Rá kellett azonban döbennem, hogy a kötet a korabeli perek, bírósági anyagok leírását tartalmazza, ezt veszi alapul, magyarán: ezt tekinti arkhimédészi pontjának. (Viszont ha a kiindulási tétel hamis, a következmény is hamis lesz.) Magam is olvastam 1990–91-ben a szóban forgó peranyagokat, de – a várakozással ellentétben – a most megjelent kötetben nem bukkantam rá arra, hogy mi bennük a valóság, és mi a csúsztatás.
Az elmúlt tíz-egynéhány év alatt kutatóként többször találkoztam az erre a célra kijelölt helyiségekben a szerzővel, Eörsi Lászlóval. A közelmúlt magyar történelmének kutatójáról – naiv emberként – mindig feltételezem, hogy csak a tényekre összpontosít, azokat veszi figyelembe. A könyv bevezetőjében Eörsi is elhiteti velem, hogy ezt az utat járja. Tudniillik azt írja: „A pártállamban – mint közismert – a politikai vezetők és udvaroncaik végletesen meghamisították a forradalom célkitűzéseit, történetét; kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az egész forradalmat a Köztársaság téri lincseléssel azonosították.” Ezek után joggal vártam, hogy a szerző megszólaltatja azokat a szereplőket is, akik résztvevői voltak az eseményeknek – néhány éve még módja volt rá –, és így hiteles képet kapunk a tényekről. Egy tudományos kutatótól – azt hiszem – ez elvárható. Természetes ugyanis, hogy forráskritika nélkül a különböző mozzanatokat nem lehet elfogadni.
A szerző megjegyzései és lábjegyzetei sem minden esetben tudományosan megalapozattak és az eseményekre vonatkoznak, hanem – ki kell mondani – politikai szempontok szerint íródtak!
Az a véleményem, hogy egy tudományos igényű mű ne a jobb- vagy a baloldal szemszögéből vizsgálódjon. A fejezetek olvasása közben az az érzésem támadt, hogy a könyv egy párt elvárásainak megfelelően készült, ami értékét és hitelét nagyon lerontja, egyszóval minősíti. Egy Eörsi Lászlótól – a kutatótól – mást, alaposabb munkát várunk, hiszen minden képessége megvan hozzá. Ugyanakkor a szerzőnek el kellene döntenie, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt-e vagy ellenforradalom.
Papp Laci ökölvívó, háromszoros olimpiai bajnok mondása volt: ,,Ministránsgyerekekből nem lesznek jó ökölvívók.” Az ötvenhatos magyar forradalomnak nem a politikusok voltak a főszereplői, hanem a pesti srácok. Véleményem szerint: aki a diktatúra áldozata lett, és életével fizetett a szabadságért, az a megtisztulás folyamatának is részévé vált, és igenis megilleti – szükségünk van rá –, hogy olykor legenda és mítosz vegye körül. Ez még nem mond ellent a tényeknek.
(Eörsi László: Mítoszok helyett – 1956. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2003. Ára: 2500 forint)