Nyulat a kalapból

Az Európai Tanács (ET) szavazási rendjének eldöntése a most folyó kormányközi konferencia csúcstalálkozójának legfontosabb kérdése. Spanyolország és Lengyelország ragaszkodik a Nizzában elfogadott elvekhez, melyek e két országnak közel azonos súlyt adnak az ET-ben, mint a kétszer akkora lakosságú Németországnak.
Többen azzal vádolják Lengyelországot, hogy csak a saját érdekeit tartja szem előtt, amikor a nizzai szavazási rendszerhez ragaszkodik. Wlodzimierz Cimoszewicz külügyminiszter azonban ezt vitatja. Kijelentette: „Az új szavazási rendszer drámaian csökkenti a csatlakozó országok befolyását, és erősíti a négy legnagyobb és legerőteljesebb ország pozícióját. Lehet, hogy az új szavazási rendszer hatékonyabb, de veszélyt jelent az európai integráció számára, mert a legnagyobb országok túlzott dominanciájához vezet.” Mindehhez még hozzátette, felelőtlenség lenne aláírni egy, a nizzai rendszertől eltérő egyezményt, mert a lengyel nemzetgyűlés azt úgy- sem ratifikálná.
Németország és Franciaország viszont ragaszkodik az új szavazási rendszerhez, mert – megítélésük szerint – a 25 tagországot magában foglaló unió másképpen nem lesz kormányozható. A németek és a franciák egyébként készek együttműködésük további elmélyítésére, létrehozva a már régóta emlegetett kétsebességű Európát, ha az alkotmány kérdésében végül is nem sikerülne megegyezésre jutni.
A minősített többségi szavazáson túl azonban más kérdésekben is megosztottak a leendő tagországok. Tony Blair például adózási, védelmi és külpolitikai kérdésekben akarja fenntartani az egyes országok jogát ahhoz, hogy önállóan dönthessenek, mert – mint a CNN-nek nyilatkozta – „Európa mégiscsak nemzetállamokból áll”.
Az ír miniszterelnök az el nem kötelezett (semleges) országokat igyekszik egy csapattá formálni annak érdekében, hogy az Európai Tanácsban hatásosan tudják képviselni szempontjaikat. Bertie Ahern megkereste a másik öt országban lévő partnereit, hogy egyeztessék álláspontjaikat. Az eredeti alkotmány kölcsönös védelmi klauzulája ugyanis azt mondja ki, hogy ha egy uniós országot megtámadnak, a többieknek a segítségére kell sietniük. A legutóbbi módosítás, amivel az olasz elnökség kedden előállt, már azt tartalmazza, hogy „a védelmi klauzula nem érinti egyes országok egyedi védelmi politikáját”.
Romano Prodi közben arra figyelmeztette a kormányfőket, kerüljék el, hogy az alkotmány végső vitája szégyenletes lóvásári alkuvá degradálódjon. Sokak szerint a megoldás kulcsa Aznar spanyol miniszterelnök kezében van, mert ha ő beadja a derekát, akkor Lengyelország egyedül tarthatatlan helyzetbe kerül. A befolyásos European Voice a csúcstalálkozót háromesélyesnek minősítette. Az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi azonban bizakodó, és kijelentette, van a zsebében egy megoldás, amelyet csak az utolsó pillanatban húz ki majd onnan. Ha Berlusconinak tényleg sikerül valamilyen kompromisszumot elérnie, kétségtelenül őt tekinthetjük az unió legtehetségesebb bűvészének.