Peterle a jövő embere?

E G Y H É T E U R Ó P Á B A N

Peterléről írni régi adósságom. Most, hogy az európai politikusok a karácsony békéjéhez és nyugalmához maguk is aktívan hozzájárulva szabadságra mentek, eljött az ideje annak, hogy bemutassam Aljoz Peterlét, akiről az olvasó még sokat fog hallani.
Mondhatnánk, hogy pályafutását egyszerű miniszterelnökként kezdte Szlovéniában, legalábbis ekkor figyelt fel rá először az európai politikai közvélemény, de ami személyét egzotikussá teszi, az maga az életút, ahogy az egykori kecskepásztor a konvent elnökségének tagja lett.
Aljoz Peterle 1948-ban, szegény vidéki családban született, ahol már tízévesen be kellett kapcsolódnia a család mindennapi megélhetéséért folytatott küzdelmébe. Feladatai közé tartozott, hogy egy távoli kútról naponta vizet hozzon és gondját viselje a család egyetlen vagyonkájának, a mindennapi tejellátást biztosító kecskének. E kecske társaságában töltött idő alatt tanult meg szájharmonikázni, mely képességével alkalmanként a konvent elnökségét is felvidította. Naponta nyolcvan kilométert vonatozott, hogy elvégezze a középiskolát, végül a ljubljanai egyetemen szerzett diplomát földrajzból és történelemből. Az egyetem után kutató lett a szlovén várostervező intézetben.
Politikai tevékenységét egy underground magazin szerkesztésével kezdte, majd 1989-ben megalapította a Szlovén Keresztényszociális Mozgalmat. 1990 májusában ő lett Szlovénia első szabadon választott miniszterelnöke. Kétéves tevékenysége alatt alakult át a valamikori Jugoszlávia legnyugatibb tartománya független országgá és egyben demokratikus politikai rendszert felmutató piacgazdasággá, mégpedig valamennyi közép-európai ország közül a legsikeresebben. Szlovénia privatizáció címén nem is árusította ki vállalatait és piacait, így a többi közép-európai országtól eltérően nyert az átalakuláson.
Peterle sem volt azonban próféta a saját hazájában. A korábbi korszak szellemiségét híven őrző helyi sajtó gyakran mutatta be tudatlan, politikai képességekkel és tudással alig rendelkező politikusnak. Peterle brüsszeli sikerei után e minősítésüket alighanem kénytelenek lesznek felülvizsgálni.
Peterle 2002-ben a csatlakozó országok képviselőjeként bekerült az európai alkotmányt kidolgozó politikusok belső körébe, a konvent elnökségébe. Energiájával, dinamizmusával és nem utolsósorban széles körű nyelvtudásával számottevő tekintélyre tett szert a konvent vezetőségében olyannyira, hogy az olyan ismert nyugati politikusok, mint Valéry Giscar d’Estaing, Jean-Luc Dehaene vagy Giuliano Amato után talán ő kapta a legnagyobb figyelmet a brüsszeli sajtó részéről.
Peterlét kétségkívül igen figyelemre méltó egyéni tulajdonságai mellett az is segíti, hogy Szlovéniából származik. Szlovénia ugyanis, akárcsak Luxemburg vagy Írország, ideális ahhoz, hogy vezető politikusokat adjon az Európai Uniónak. Szlovéniának nincsenek középhatalmi ambíciói, mint Lengyelországnak, nincsenek vitái szomszédaival, mint Magyarországnak, és nincsenek Benes-dekrétumai sem, mint a Csehországnak. Gazdasági fejlettség szempontjából pedig már induláskor megközelíti az uniós átlagot.
Írástudók Brüsszelben úgy vélik, hogy a jövő júniusi európai parlamenti választások után – a jelenlegi ír származású Pat Coxot követve – ő lehet az Európai Parlament elnöke. Aljoz Peterle története azért figyelemre méltó a számunkra, mert felvillantja mindazt, ami számít, ha egy kis ország politikusa hatással akar lenni az európai nagypolitikára.