Rumsfeld, a régi ismerős

A Szaddám Huszein rezsimjének megdöntésére indított háború ellenzői a támadás igazságtalanságáról szólva már korábban emlékeztettek, a casus belliként feltüntetett pusztító fegyverekkel egykor épp az Egyesült Államok szerelte fel Irakot. A jelenlegi amerikai védelmi miniszter anno még arról is biztosította az iraki vezetést, hogy kapcsolataik javítását nem vetheti vissza a vegyi fegyverek Irán ellen történt bevetését elítélő washingtoni kormányhatározat.

Szaddám Huszein 1979-es hatalomra kerülése után alig egy évvel háborút indított az országánál háromszor nagyobb Irán ellen. A nyolcévnyi háborúskodás tulajdonképpen jól jött a politikai irányításra már akkor is erősen törekvő washingtoni vezetésnek, hiszen Khomeini hatalomra jutásával elveszítették Teherán barátságát.
Az Egyesült Államok és Irak diplomáciai kapcsolatai az 1967-es hatnapos háború óta gyakorlatilag a padlón voltak, Reagan elnök adminisztrációja 1983-ban mégis úgy döntött, hogy a közel-keleti országba küldi egyik magas rangú tisztségviselőjét. Noha a diplomata mára védelmi miniszter lett, a Fehér Házban furcsa mód mostanság mégis illetlenségnek számít arról beszélni, hogy Bagdadban egykor egymásnak adták a kilincset az amerikai–iraki kapcsolatok fejlesztését szorgalmazó diplomaták, többek között Donald Rumsfeld is. Ma már tudjuk, Szaddám Huszein rezsimjének egykor csak látszólagosnak tűnő támogatása valójában azt jelentette, hogy Washington térségbeli ambícióinak kedvéért különféle harci eszközöket szállított Iraknak. Az is nyilvánvaló, hogy a Közel-Keletre került anyagok egy részét biológiai hadviselésre is fel lehetett használni.
Botrányt csak az okozott, amikor kiderült, Washington Iránnak is adott el fegyvereket annak ellenére, hogy a héják attól tartottak, Irán győzelme esetén megbomlana az egyensúly, és Teherán síita iszlám forradalmával túl nagy befolyásra tenne szert a térségben. Ez utóbbi miatt a „nagy testvér” abban volt érdekelt, hogy mind a két fél minél többet veszítsen. Bagdad és Teherán kegyetlen urainak legyengítése azonban igen nagy falatnak bizonyult. Henry Kissinger ekkor fogalmazott úgy, hogy Amerikának az lenne a legjobb, ha mindkét oldal veszítene. Washington ezen játszmáinak egyértelmű főszereplője Donald Rumsfeld volt. A bagdadi parolázásokról beszámoló dokumentumok egy részét a közelmúltban feloldották a titkosság alól, Rumsfeld és Aziz tárgyalásainak részletei azonban így sem ismertek.
A The Washington Post azonban emlékeztet rá, hogy Donald Rumsfeld tavaly – miután első bagdadi útjának részletei napvilágra kerültek – azt mondta, 1983. decemberi útján óva intette Szaddám Huszeint a vegyi fegyverek bevetésétől. Ennek azonban még a nyilvánosságra került dokumentumok is ellent mondanak, hiszen ezekben szó sincs arról, hogy a fegyvereket bevető Vegyi Ali nyomán Észak-Amerikában mostanában csak Vegyi Ruminak becézett Rumsfeld ilyesmit említett volna.