időjárás 15°C Vencel 2022. szeptember 28.
logo

Szeged egyetlen Nobel-díjasa

–
2003.12.19. 00:00

Stockholmban 1937. december 10-én és az azt követő napokban Szent-Györgyi Albertet ünnepelte lelkes tapsviharral a közönség. A honi és főleg a szegedi közönség a rádióközvetítésen keresztül élte át a feledhetetlen pillanatokat. Lelkünk húrjainak pendülésére alaphangul – míg Szent-Györgyi Albert a svéd királytól a Nobel-díját átvette – a zenekar a Rákóczi-indulót játszotta.
Szent-Györgyi Albert Szeged Nobel-díjasa. Egyetlen más magyar városnak sincs – sem mai határainkon belül, sem azokon kívül – saját Nobel-díjas híressége. Szent-Györgyi az egyetlen Nobel-díjas, aki Magyarországon érte el sikerét, teljesítve ezzel a tudományos elismerés követelményeit, és itthon is várta be a világraszóló kitüntetést. Szegeden fedezte föl a világhírt hozó C-vitamint, és Szegeden érte a máig legrangosabbnak tekintett tudományos elismerés híre is. Szeged már akkor a tudós nagyságához méltó gesztussal, egy újszegedi villa megvásárlásával és odaadományozásával kívánta maradásra bírni. A maihoz hasonló aránytévesztések, helyi és országos csip-csup panamák miatt azonban csak húzódott az ügy, de Szent-Györgyi – a csábító ajánlatok ellenére – hű maradt választott városához, Szegedhez.
A Nobel-díj pénzösszegéből vásárolta meg a ma is álló patinás házat, a mai Szent-Györgyi villát, melyben 1940-től ’45-ig lakott. Szent-Györgyi – egyebek között – sértődékeny sem volt. Égbekiáltó gyalázat azonban, ahogyan ma élő rokonainak magyarázkodniuk kell a gyakori kérdésre: „Mit követett el ez az ember Szeged ellen, hogy így agyonhallgatják?”
Siralmas, ahogyan kicsúszik a város és a szegedi egyetem hatóköréből e tudománytörténeti kincs. Szánalmas, ahogyan a legtudósabb szögedi emlékével bánunk, egykori házával és szellemi hagyatékával. Szeged egyik, hacsak nem a legjelentősebb látványossága, a konferenciaturisták szegedi szentélye lehetne fölújított és személyes tárgyaival berendezett hajdani háza és árnyas kertje.
Hagyatékának összegyűjtését még szegedi tartózkodása idején, 1938-ban Daday András kezdeményezte. A dr. Zallár Andor által hazahozott és rendezett Szent-Györgyi hagyaték az egyetem pincéjében porosodik (jobb esetben csak porosodik), és csak méltó elhelyezésére vár. Dr. Végh Mihály, a Szent-Györgyi Emlékház Alapítvány elnöke, bár szomorúan számol be az együttműködés, a városvezetés segítő szándékának immár hagyományos hiányáról, terveivel és alapítványi körével töretlenül rendelkezésre áll.
A város és az egyetem együttes működtetésében kialakítandó állandó kiállításhoz a város adhatná a házat, az egyetem a fölbecsülhetetlen értékű hagyatékot. A működtetésre jó együttműködési lehetőséget kínálhat a szegedi egyetem orvostörténeti tanszékének kialakítása, két-három egyetemi állás létrehozásával. Ezen indítványomat, a Szegeden máig nem létező orvostörténeti tanszék kialakítását – leghíresebb orvos elődjének emlékét is fölkarolandó – Benedek György professzor, orvoskari dékán, sőt egyetemünk új rektora, Szabó Gábor is támogatja.
A Szent-Györgyi-villát megtartanunk – az elődök csorbáit is kiköszörülve – elemi kötelességünk lenne, az erkölcsi tartozáson túl Szeged városának alapvető turisztikai, így gazdasági érdeke is. De mondhatnám divatosan akként is: ez európaiságunkhoz tartozik. Ez év októberében a jelenlegi – a nyár óta új – tulajdonos megkezdte a villa átalakítását, melyet indítványom nyomán a későbbiekben a villa helyi védettségűvé nyilvánítása korlátoz majd. Városunk álbaloldali vezetése kísérletet sem tett Szent-Györgyi emlékének méltó megőrzésére. A hűtlen város talán még törleszthet adósságából hűséges szellemóriása emlékezetének, de úgy tűnik, ez még ellenzékben is a nemzeti oldalra marad. A Hüvös László és jómagam által indítványozott – Szeged díszlobogózását célzó – városi határozatba kértem ezen őszön Szent-Györgyi Nobel-díjas ünnepnapját is bevenni. Nem sikerült. Szeged jelen vezetőségének a város paprikás világhírénél fontosabb a chicagói munkáslázadást (május elsejét) ünnepelni teljes díszben.
Most, Nobel-díjának átvétele és stockholmi ünneplése napjainak (dec. 10–13.) évfordulóján kérem, ha díszes ünnepséggel nem is, de legalább lelkünk melegével őrizzük meg a magyar dicsőség régi lángját e sötétedő, de fogyó holdas, Luca-leső fagyos napokban és éjeken.

Dr. Szabó László
önkormányzati képviselő (Szeged),
a Szent-Györgyi Orvostudományi Egyetem egykori diákja

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.