Tisztelt Szerkesztőség!

Juhász és a botrányos ingatlanügyek
A honvédelmi miniszter akkora vagyonnal rendelkezik, amekkora parlamenti nyilatkozataiból nem következik
Úgy látjuk, kis hazánk múltbeli és jelen honvédelmi miniszterei nagy gondot fordítanak arra, hogy családjukkal együtt minden igényt kielégítő s minden kényelmet nyújtó, lehetőleg a budai hegyvidéken fekvő villáikban luxuskörülmények közt éljenek.
Az idősebb és középkorosztály tagjai még bizonyára emlékeznek Czinege Lajosra, aki karcagi kazánkovácsból avanzsált honvédelmi miniszterré azután, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett az ’56-os forradalom leverésében. E pozíciót több mint 20 éven keresztül birtokolta, s mindjárt az elején hozzálátott a Rózsadombon, hatalmas parkban fekvő villájának építéséhez. Akkoriban – a Kádár-rendszer elején – még mások voltak a törvények, szabályok. A miniszterek, s egyéb magas rangú állami vezetők ingyenesen, tanácsi kiutalással kaptak általában szerény, 3-4 szobás lakásokat. Ezen dolgokról a nagyközönség általában nem is tudott, legfeljebb a tanácsok lakásügyi osztályai előtt évekig hiába várakozók suttogták maguk között.
Czinege miniszter e megoldást nem találta kielégítőnek, ezért állami pénzből belekezdett rózsadombi otthona építésébe, ahol az építkezés oroszlánrészét a hadseregnél éppen szolgálati idejüket töltő kiskatonák végezték. Az ő révükön szivárogtak ki a titkok az építkezésről, amelyet aztán a rendszerváltás idején Bokor Imre frappáns írásában tárt az olvasók elé Kiskirályok mundérban címmel. E könyvben nemcsak Czinege Lajos, de több magas rangú katonatiszt visszaéléseit is leleplezte.
Ezek után jött a rendszerváltás: az egykori pártállami hatalmasságok addigi politikai befolyásukat sürgősen igyekeztek gazdaságira átváltani. Ez rendszerint sikerült is nekik, mivelhogy közel voltak a tűzhöz. (Lásd: spontán privatizáció.) A 90-es években aztán egyre-másra épültek szebbnél szebb helyeken a szebbnél szebb luxusvillák. Csak néhányat említünk a boldog tulajdonosok közül: Horn Gyula, Szekeres Imre, Pál László, s a sort hosszan lehetne folytatni.
Új szoclib kormányunk tagjai közül először Magyar Bálint oktatási miniszter lepett meg bennünket, amikor több tíz milliós kölcsön jó időben történt felhasználásával ő is új luxusvillába költözött.
Az utóbbi időben viszont sajnálatosan életbe lépett az a törvény, miszerint a kormánytagok és parlamenti képviselők kötelesek évente vagyonnyilatkozatot tenni, s igazolni, hogy miből vettek meg például egy igen drága ingatlant. Az izgága ellenzék néha kínos perceket okoz kérdezősködéseivel az illetőknek, de aztán – csodák csodája – rendre megoldódnak a problémák.
Legutóbb az antiszemitizmus bunkójával hadonászó Juhász Ferenc jelenlegi honvédelmi miniszter vásárolt már nyár elején egy igen drága, 95 milliós budai ingatlant. A villa átépítése – önkormányzati engedély nélkül – már nyár óta folyik, a hírek szerint minden kényelemmel, fürdőmedencével, szaunával, vendéglakosztállyal felszerelt kis paradicsom lesz ott. Dehát kell is ez a szerény gyarapodás, mivel Juhász Ferenc a közelmúltban lett apává, s köztudott, hogy egy néhány hónapos kisbaba nem lehet meg szauna és fitneszhelyiség nélkül. Az ellenzéki oldal faggatásaira kiderült, hogy a miniszter úrnak hivatalos jövedelméből nem állhatott rendelkezésére ekkora összeg: dehát sebaj, a feleség és az após magánvagyona fedezte a különböztetet. S történik mindez a mi időnkben, amikor az ország nagy része szegényedik, a fiatal pályakezdőknek – bármilyen kegyetlenül is hangozzék ez – csak akkor van lehetőségük önálló otthonba költözni, ha az idős nagymama vagy nagypapa meghal, s az örökség reájuk száll. A hatalmassá duzzadt örökösödési illetéket pedig majd kiizzadja valahogy a család. Szerintem a nemrég kinevezett esélyegyenlőségi miniszter asszonynak nem ártana egyéb elfoglaltságai mellett ezekkel az ügyekkel is foglalkozni. Vagy talán azért nem ér rá, mert már ő is új villája építését tervezi?
Simon Istvánné, Budapest
***
Wallenberg és Sztálin díszpolgársága
Olvasom a lapban (nov. 17.), hogy Budapest főváros vezetői posztumusz díszpolgári kitüntetéssel emlékeztek meg Raoul Wallenberg svéd diplomatáról, aki 1944-ben zsidó embereket mentett meg az elhurcolástól. Emlékezetes, hogy Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre, ahol igen feszült belpolitikai helyzet volt és az itt állomásozó, megszálló német hatóságok egyre türelmetlenebbül követelték a fővárosban életben maradt sok tízezer zsidó deportálását. Abban az időben már befejezett akció volt a teljes vidéki zsidó lakosság deportálása. A szigorúan őrzött és titkolt haláltáborok létezéséről két szökevény szlovák zsidó hiteles adatokat szolgáltatott, és erről a nemzetközi közvélemény felháborodással értesült. A németek ugyanis nem közölték a magyar hatóságokkal sem, hogy megsemmisítés lesz a deportáltak sorsa, sőt élelmiszer-ellátást követeltek a kiszállított emberek után akkor is, amikor azok már nem voltak életben.
A felháborodás nyomán több nyugati vezető fordult a magyar kormányhoz azzal, hogy a további deportálást szüntessék meg. Június 29-én V. Gusztáv svéd király személyes és szívélyes táviratban kérte Horthy Miklós kormányzót, többek között e szavakkal: „… az emberiesség nevében kérem közbelépését azok javára, akik e szerencsétlenek közül még megmenthetők. Ezt az Ön jó szívéhez intézett felhívásomat az a régi baráti érzés diktálja, amellyel az Ön országával szemben viseltetem és az őszinte kívánságom, hogy Magyarország őrizze meg a nemzetek összessége előtt jó hírnevét.” A kormányzó hasonló szívélyességgel úgy válaszolt, hogy „mindent meg fogok tenni, ami a jelen helyzetben módomban áll, hogy az emberiesség és méltányosság alapelvei érvényesüljenek…” A kormányzó helyzete nem volt könnyű, a megszálló németek által felállított magyar kormány több tagja nem akarta tudomásul venni Horthy utasítását, hogy a további deportálást azonnal be kell szüntetni. Puccsot szerveztek Baky László államtitkár vezetésével, el akarták távolítani a hatalomból a kormányzót és egyben a Budapestre felhozott csendőrkülönítményekkel végre akarták hajtani a zsidók deportálását. Ebben a helyzetben, amikor a kormányzónak tudomására jutott az összeesküvők készülődése, rendelte fel a fővárosba Horthy az esztergomi 1. sz. páncélos hadosztályt, amelynek kiváló parancsnoka Koszorús Ferenc ezredes volt. A katonai akció július 6–7-én vér nélkül lezajlott, a túlerő láttán Baky és csendőrei elhagyták a fővárost. Rendkívüli, bátor akció volt ez, mert a németek által megszállt országok közül egyedül Magyarországon és Horthy kormányzó vezetésével sikerült katonai akciót úgy végrehajtani, hogy az itt állomásozó megszállók nem tudtak közbeavatkozni.
Wallenberg tehát néhány nappal ezután érkezett Budapestre, ha nem lett volna előtte Koszorús ezredes zsidómentő fellépése, neki már nem lett volna lehetősége bárkit megmenteni.
És itt szeretném a sajtó nyilvánossága előtt ismételten felvetni javaslatomat, hogy nevezzenek el Budapesten utcát vagy teret Koszorús Ferenc ezredesről.
Domonkos István, Budapest
*
Budapest új díszpolgára Raoul Wallenberg. Budapest baloldali önkormányzatának sikerült megvalósítania a gyilkos és áldozat békés összemosását. Sztálinról ország-világ tudja, nem tett különbséget szovjet és külföldi állampolgárok között, a moszkvai Ljubljanka börtönben végrehajtott kivégzésekben. A hírek szerint itt hunyt el Raoul Wallenberg is.
Nehéz helyzet elé állít fővárosom. Miért tiszteljem egyformán a gyilkost és áldozatát? Véleményem szerint a Szoborparkhoz hasonló dicstelen karanténba kellene száműzni a történelem által bizonyítottan nem díszpolgárságra méltó díszpolgárokat. Négy évig gyötrődtem a saját hazájában mauzóleumból kilökött, de budapesti díszpolgárságába bebetonozott díszpolgárom szovjet kényszermunkatáborában. Igaz, díszpolgárom helyett mások bocsánatot kértek tőlem, de ez mit sem változtat díszpolgárom nem díszpolgárhoz illő viselkedésén. Az ország teljes lakosságát érintő törvények stb. változtatgathatók. Milyen jogi vagy erkölcsi megfontolásból törődik bele a főváros – és a főváros népe – a díszpolgárságra méltatlanná vált Sztálin díszpolgárságába?
Tudja-e Raoul Wallenberg húga, hogy Budapesten díszpolgárrá tett fivére a Duna partján egy páholyban díszeleg saját gyilkosával? A történelemből nem kell kiradírozni a méltatlanná vált nevét. Legyen örök mementó a díszpolgárok kiválasztásánál.
Korchmáros István közgazdász, Budapest
***
Ingyentankönyv – szocialista módra
Mesék helyett nézzük inkább a tényeket, amelyekről szocialistáink szellemi szülőatyja is megállapította, hogy azok bizony makacs dolgok. Tény, hogy megígérték az ingyentankönyvet. Első évben ezt elfelejtették beváltani, aztán – miután többen figyelmeztették őket – kitalálták, hogy ezt is, mint a 13. havi nyugdíjat például, fokozatosan fogják bevezetni. Elképzeléseik szerint a Kánaán minden szempontból a választási ciklus végére köszönt majd be. Idén tehát elsőként ingyen juthattak a tankönyvekhez például a háromgyermekes szülők alsó tagozatos csemetéi. Az előző tanév végén ezért utánajártunk mi is a szükséges igazolásnak, és némi kételkedésünk dacára szeptemberben valóban ingyen kaptuk meg a tankönyveket. Elkönyvelhettük magunkban: kakukktojásként íme egy szocialisták által beváltott kampányígéret.
Telt-múlt az idő, és elérkezett a hűvös november. Az iskolai könyvtár bekéri az ingyen angolkönyvet. Csak egy pecsétet kell belenyomni – szól az indoklás. Másnap kíváncsian lapozok bele az ingyenkönyvbe. Valóban benne a pecsét, amelyből kiderül, hogy az ingyen angoltankönyvünk az iskolai könyvtár tulajdona! Elkönyvelhettük magunkban immár a való világot: csodák nincsenek, a szocialista kampányígéretek sorában kakukktojást ne keressen senki. Ők ugyanis következetesen nem tartják be azokat, vagy ha véletlenül mégis, akkor még idejében korrigálnak. Szakértelem és becsület jellemzi tehát őket. Kósáné örökzöldjét kissé átalakítva: lehet, hogy előbb-utóbb már nem lesz elég ilyeneknek csak láttatni magukat, talán olyanoknak is kellene lenni…
Regyep János Vác
***
Egy kis pontosítás
A Magyar Nemzet 2003. december 1-jei számában Kecskeméten jászol lesz? címen megjelent írásra reagálok.
Kecskemét megyei jogú városban – közismerten – a XVI. század végén, amikor a reformáció rohamos terjedése folytán az ország lakossága 95 százalékban protestáns lett, megmaradt a római katolikus-református fele részben osztott lakossági aránya. Jelenleg a város lakosságának 20 százaléka protestáns. Így a cikkükben a „tradicionálisan református alföldi város” megfogalmazás nem áll meg. (A római katolikus nagytemplom nem református.)
A reformáció-ellenreformáció kapcsán kialakult keresztyén-keresztény szimbólumrendszer a református templomokat – a református önazonosságot – a nyolcágú betlehemi csillaggal jelöli. (Ez csak a Kárpát-medence magyar reformátusságára igaz, a világ más részein a református templomok is kereszttel jelöltek.) Más szimbólumok is előfordulnak, úgymint a kakas (emlékeztetve Péter tagadására), a pelikán mint Krisztus-szimbólum stb.
A kereszt ellen – annak teológiai és erkölcsi vonatkozásait tekintve – természetesen semmi kifogásom nincs, bár nem szerencsés, ha a pártpolitika céljaival társuló szimbólummá válik. A magam részéről biblikusan, és a legteljesebb erkölcsi mértékkel igyekszem megítélni a történéseket.
Szabó Gábor esperes-lelkipásztor Kecskemét
***
Hidász Mária (Esztergom): A költségvetési vitából az derül ki, hogy a 2004. évben tovább romlik a gazdasági helyzet. Az adóterhek növekednek; illetékek, súlyadó, innovációs teher, egészségügyi hozzájárulás, energiaadó és még sorolhatnám. Az állam növeli az áfakulcsot, amely egyrészt közvetlenül érinti a lakosságot, másrészt közvetetten, mert azok a szolgáltatók, akik az áfát nem tudják visszaigényelni, áremelés formájában áthárítják a fogyasztóra. A jelentős áremelések miatt az infláció növekszik. A gáz ára májusban, októberben, majd januárban emelkedik. A villamos energia februárban, augusztusban, majd 2004 januárjában, tehát mindkét energia 11 hónap alatt három esetben jelentős mértékű áremelésen megy át. Ezen túlmenően még a villamos energia áfája is 13 százalékkal nő. Egyedül élek, mozgássérült nyugdíjasként, minimumnyugdíjból. A lakásom fűtését villamos energiával üzemelő hőtároló kályhával oldom meg. Hogyan fogom kifizetni a méregdrága fűtést? Miből fogok élni? Vagy fűtök, vagy még levesre sem marad.
*
Péter Sz. Gabriella (Budapest): Hallgatva és olvasva a Fekete János bankár kitüntetéséről szóló híradásokat, arra gondoltam, hogy valószínűleg a világ egyetlen másik országában sem rendeztek volna ekkora ünnepséget, és nem létesítettek volna külön kitüntetést annak a bankárnak, aki soha nem Magyarország és a magyarok érdekeit figyelte, hanem külföldi bankártársai hasznát. Ugyanis ennek a bankárnak köszönheti az ország, hogy még a dédunokáinknak is törleszteniük kell a felvett tömérdek hitelt és azok őrülten magas kamatait. Neki köszönheti az ország, hogy kihasználva a szocialisták hozzá nem értését – ahogy maga büszkén mondta az ünnepségen –, több mint 3 milliárd dollár hitelt vetetett fel Kádárral és a többi szocialista kormánnyal. Azt nem tette hozzá, hogy mennyit kellett visszafizetnünk: 9 vagy 10 milliárdot? Szakértők véleménye szerint Feketének és bankártársainak köszönhetően Magyarország soha többé nem kerül ki az adósságcsapdából, olyan magas a hitel mértéke a GDP viszonylatában, hogy visszafizetésére, újabb hitelek felvétele nélkül, remény sincs. Ezt köszönhetjük ennek a bankárnak, akit most így ünnepeltetett az SZDSZ ipari minisztere, gúnyt űzve az országból és a magyar népből.
*
Heller Józsefné (Törökbálint): Meglepődve láttam és hallgattam vasárnap a Hír TV műsorában Bauer Tamás közgazdászt. Nyilatkozott. Többek között elmondta, a Fidesz álságos volt ígéreteiben, mert a tandíjmentességet és a kedvezményes lakásépítések fokozását nem bírja el az ország. Érdekes. Az MSZP–SZDSZ kormányzása alatt viszont a miniszterek fizetésének duplájára emelését, a Kulcsár-féle brókerbotrány és egyéb korrupciós ügyek szövevényes szálainak közpénzkilopásait elbírja? A söjtöri féle lakomát is? A sorozatos luxusvilla-építéseket is? A fenti közpénzek visszaszolgáltatása után talán elbírná már a tandíjmentességet is. Ha a közgazdász úr felvezetését el akarta hitetni a nézőkkel, rossz csatornát választott. El is tévedt, mert mint mondta, ő nem nézi a Hír TV-t.