Tisztelt Szerkesztőség!

„Még több pénzt az embereknek!”
Apukám, te jobban hiszel a saját szemednek, mint nekem?
Az idézett mondatot egy viccben a csalfa feleség mondja, miután férje in flagranti kapja. A félre nem érthető helyzetben a feleség – jobb híján – ekként védekezik: „Hidd el, az égvilágon semmi sem történt közöttünk!” Mire a férj: „De hiszen a két szememmel látom!” Végül a döntő bizonyíték a feleség részéről: „De apukám, te jobban hiszel a saját szemednek, mint nekem?”
Ezt a viccet az elmúlt másfél évben a kormányon lévő politikusok gyakorta eszembe juttatták. Kovács László már a választások idején el akarta hitetni, hogy 23 millió román munkavállaló fog érkezni, veszélyeztetve a magyar dolgozók munkalehetőségeit. Ugyancsak ő állította, hogy a kampánycsend idején a Fidesz hamis MSZP-s röplapokat fog terjeszteni, hogy az MSZP megvádolható lehessen kampánycsend megsértésével. Ez utóbbi állítás hamisságának beismerésére kötelezte a bíróság a külügyminisztert.
A hitegetések egész sorát lehet tetten érni a választási ígéretekben, amellyel vagy egyáltalán, vagy csak részben teljesültek. A legfrappánsabb ígéretre mindenki emlékszik: Medgyessy Péter és Lendvai Ildikó több ízben is, teátrális módon, lassan ismételve, hogy mindenki megértse, kijelentették: „Nem lesz gázáremelés!” Sajnos, sokan elhitték. Vajon most, amikor az emberek saját szemükkel látják téli gázszámlájukat, ismét elhiszik?
Vajon hihető-e, hogy Gyurcsány Ferenc büszkén vallott milliárdjait tisztességes munkával szerezte? Válasza a Parlamentben emlékeztet a viccbeli védekezéshez: „Mi az hogy!” De engem Dustin Hoffmann világot bejárt mondására is emlékeztet az Esőember című filmből: „Naná, hogy igazam van!”
Vajon sikerül-e az igazi vétkeseknek és haszonélvezőknek bebizonyítaniuk, hogy a Kulcsár-ügyben néhány pénztáros figyelmetlensége eredményezte a milliárdok eltűnését? És vajon ezt is elhisszük? A pénzek furcsa keletkezésének és eltűnésének meséivel ismerkedhetünk napjainkban Juhász Ferenc miniszter villavásárlásának kapcsán. A legfrissebb hírek alapján sem tudjuk eldönteni, hogy László Csaba pénzügyminiszter Londonban mondta-e, vagy sem, hogy nem fontos az infláció elleni harc. Szekeres Imre viszont értetlenségének adott hangot a tőzsde idegessége láttán: szerinte
az ország gazdasági helyzete virágzó, a jövőbeli lehetőségek pedig biztatók. Hogy a külföldi megítélés szerint miért csúsztunk le az élről a középmezőnybe, a külföldi tőke miért vonul ki az országból, és áramlik inkább a szomszédos országokba, miért romlik a forint értéke, miért fog nőni az infláció, és miért fog csökkenni pénzünk vásárlóértéke? A választ Szerkes Imre megadta: neki higgyünk, és ne a saját szemünknek!
A vicc humoros, az viszont, hogy mindnyájunkat hülyének néznek, felháborító. És még egy megjegyzés: a vicc erkölcsi ítéletet is megfogalmaz.
Pál Aba Budapest
*
„Vége, vége, vége mindennek, vége a jókedvünknek” – dalolhatnánk most jó hangosan, miután az újabb megszorító intézkedés következményeként (lásd: „Jóléti rendszerváltást!”) gyakorlatilag lenullázták a lakáshitelezés állami támogatását (lásd: „Még több pénzt az embereknek!”). Mondhatnánk, hogy Medgyessy lépése igenis logikus, szerves része kormánya politikájának. Hisz csupán az elmúlt másfél év kormányzati teljesítményéhez maradt úgymond lojális: az előző kormány által bevezetett vagy megteremtett javak s értékek kétségkívül szívós és kitartó rombolásában. Naivitás lett volna hinni, hogy a szórásból éppen a lakáshoz jutás segítése maradt volna ki; ennek sikerét és népszerűségét ellenzékben éppúgy meggyűlölte a baloldal, mint bármi mást, amihez az előző kormánynak köze van és volt. Csak az időzítés volt kérdéses; a forint drámai értékvesztésével (lásd: „Majd ócsítjuk a forintot”), illetve a szélsőségesen nagyarányú költségvetési hiánnyal egy időben előállt pénzügyi csődhelyzet ürügyként épp kapóra jött a módfelett hozzáértő miniszterelnök úrnak és szakszerű csapatának. Az így spórolt relatíve kis összeg ugyanis nem segít a siralmas gazdasági mutatókon s az újabb negyven évre elegendő eladósodás állami kiszolgáltatottságán. Ahhoz olykor némi önkritikát is gyakorolni kéne végre.
Vincze S. Tamás Budapest

***

Haderőreform biztonsági kockázatokkal
Ijesztő hírek érkeznek, mi minden történik reform címén a Magyar Honvédségnél. Elitdandárok, helikopteres alakulatok, tüzérség, katonai titkosszolgálat folyamatos felszámolása történik. Juhász úr kis létszámú, zsoldosokból álló operetthadsereget akar, amelyre csak ráfizetni lehet, jószolgálati utakra lehet küldeni őket – de a haza megvédésére túl kevesen vannak. Majd a NATO megvéd bennünket, most úgy sincs háború, sőt nem is lesz. Miniszterünk igazi próféta.
És a katonai titkosszolgálat? Európai szintű volt. Múlt időben, mert ezt is szétverik. Nem kell a hazának figyelő szem és fül, mindent ad a NATO. Már amit akar adni nekünk. Én magyarázzam, hogy milyen előny az elsőként kapott információ? Megszűrt, másodkézből kapott információk fogják meghatározni hazánk kül- és katonapolitikáját – s ennek ára lesz. És mi lesz a milliárdokért épített katonai objektumokkal? Van, amit be sem fejeztek.
Egyébként a hivatásos katona felcserélése zsoldossal minőségi romlást jelent. Az olcsó katona, akinek cselekvését nem a hivatástudat, hanem a pénz határozza meg, nem jó katona. Mi lesz a hivatásos katonákkal, tisztekkel és tiszthelyettesekkel, akiket szélnek eresztettek vagy eresztenek? Juhász Ferenc miniszter úr azt nyilatkozta, többségüknek állást kínálnak fel, szinte senki nem kerül az utcára.
De mi a valóság? Létszámstop, leépítés, felmondás, elbocsátás a közszféra minden területén, a minisztériumokban, a rendőrségnél, a nemzetbiztonságnál és minden egyéb számukra megfelelő munkahelyen. A leépítő-elbocsátó bizottság semmilyen komolyan vehető állást nem kínál, nem kínálhat fel ezeknek a szerencsétlen sorsú fiúknak.
Katonacsaládok kerülnek az eladósodás, elszegényedés útjára, fiatalok – akik egész eddigi életüket a katonai hivatásnak szentelték – válnak egyik pillanatról a másikra állástalanná… Ki szól a tönkrementekért? S ki vonja felelősségre a hozzá nem értő nagyotmondókat?
Szolnoki László Tolcsva

***

Keszthelyi Jánosné (Mohács): Meglepetéssel hallgattam Kuncze és Demszky legújabb ötletét. Talán egy kis gond van az emlékezetükkel? Kit marasztalt el a bíróság a demecseri választási csalás miatt? Kinek az óriásplakátján tolták le a nadrágot? Ki reklámozta magát úgy, hogy a tisztátalan narancssárga pelenkát kékre cserélte? Ki szállította a cigányokat Strasbourgba megrágalmazni az egész nemzetet? Ki rágalmazott folyton az amerikai követségen? Ki nevezte „kis Hitlernek” Orbán Viktort? Ki antiszemitázza a jobboldalt folyamatosan? Ki sugalmazott rágalmakat külföldi újságíróknak mindannyiunk szégyenére? Ki nevezte a kokárdát politikai rongynak? Ki minősítette a Szent Koronát svájcisapkának? Ki nevezte Szent István ereklyéjét tetemcafatnak? Ki mondta a szavazatok újraszámlálásának kérdését politikai gengszterizmusnak? Ki nevezte a Fideszt tolvajbandának? Ki járatta le Pozsgay Imrét úgy, hogy a köztársasági elnöki választásokon ne indulhasson? Lekommunistázták, és azóta Kunczéék a hatalom érdekében kivel paktálnak? Kinek fontos a drogforgalmazás? Ki rágalmazott a söjtöri dőzsöléskor a Himnusz alatti viselkedés ügyében? Ki kérdőjelezte meg Himnuszunk örökkévalóságát? Ki a vádaskodás nagymestere ebben az országban? Ezek után ki fogja megszerkeszteni az EU-szavazás etikai kódexét? Reméljük, az SZDSZ-ben nem gondolják komolyan, hogy erre bármilyen erkölcsi jogcímük lenne. Esetleg Ron Werbert tekintik erre a legalkalmasabbnak?
*
Domonkos István (Budapest): Meghalt egy magyar fiatalember Irakban. Ilyen értelmetlen és megdöbbentő esemény elgondolkoztat: ugyan miért kellett egy életerős ifjúnak az egyetemen halasztást kérni, és számára méltatlan munkát vállalni a lángokban álló idegen országban. Az elhunyt fiú családja kapott egy cikornyás arab írással kiállított boncolási jegyzőkönyvet, de a megszálló katonai hatóságtól egyelőre semmiféle hivatalos magyarázat nem érkezett. Talán a munkáltató magyar vállalat közölt a családdal némi hihető értesülést, de a Külügyminisztérium által kiküldött szakértők beszámolója sem igazán megnyugtató abban a tekintetben, hogy van-e olyan felelősségre vonható amerikai katonai közeg, amely hibázott. A gyászos esetnek mindenképpen van tanulsága, mégpedig a fiatalság számára. Ne vállaljon csupán a remélt dollárezrekért életveszélyes környezetben munkát, de ha mégis kockáztat, olyan szerződést kössön, ami biztosítja, hogy a legmegfelelőbb védőfelszerelést, igazoló okmányokat és körülményeket fogja kapni az idegen országban.
*
Dr. Amberger Evelin (Budapest): Ugyancsak felkavarta az indulatokat a háziorvosoknak és egészségügyi dolgozóknak kiküldött kérdőív, ami az előítéletesség felmérésére készült. Az illetékes hivatal váltig bizonygatja, hogy a válaszok értékelése után támpontjuk lesz arra, miért olyan katasztrofális a hazai cigányság egészségi állapota. A feltételezés az, hogy az előítéletes orvosok nem megfelelően látják el őket. Kár is ilyet emlegetni, hiszen természetes, hogy egy orvos soha nem szelektálja betegeit származás alapján. De tételezzük fel, hogy visszaérkeznek a kérdőívek, és kiderül, hogy az egészségügyi társadalom előítéletes. Mondjuk annyira, mint az országos átlag. Akkor az a következtetés, hogy ez okozza a cigány lakosság rossz egészségi állapotát? Az egészségi állapot elsősorban a szociális helyzettel, a tanultsággal, a mentálhigiénével függ össze. Ez régóta ismert, statisztikákkal bizonyított, mondhatni: triviális tény. Nem kellene úgy tenni, mintha nem tudnák. Azt a pénzt és energiát, amivel kérdőíveket szerkesztenek, szétküldenek és értékelnek, inkább a cigányság szociális helyzetének javítására kellene fordítani.