Szeretném elérni, hogy amikor majd következnek a választások, akkor csak két ember sorsa függjön a választások eredményétől, a miniszteré és az államtitkáré, senki másé, tehát a köztisztviselő érezze magát egzisztenciálisan biztonságban, lehet a választási eredmény ízlése szerint való, vagy azzal ellentétes, de nem szabad, hogy személyes sorsát befolyásolja – mondta miniszteri beiktatása előtt nem sokkal Kovács László, majd lefejezte a külügyi tárca vezérkarát, csaknem az utolsó osztályvezetőig. A „rendcsinálás” aztán gyors tempóban végigment az egész közigazgatáson és az állami vállalatokon, majd alig két hónappal a választások után a seprű elérte a független intézményeket is – bár maga a seprés ez idáig csak itt-ott sikerült. A kormányzat első körben Polt Pétert vette célba, méghozzá az ellenzék szerint azért, mert a legfőbb ügyész egy sor olyan nyomozásban tagadta meg a vizsgálatot, amelyek Keller László közpénzügyi államtitkár feljelentésein alapultak. A kormányzati kommunikáció szerint Polt a kifogásolt döntéseket nem azért hozta, mert a vádak megalapozatlannak bizonyultak, hanem azért, hogy megakadályozza a személyes felelősségre vonást, és homályban tartsa az előző kormány vélt gazdasági botrányait. – Ezért pedig a legfőbb ügyésznek mennie kell – követelték, és elindították a lélektani hadviselést, azaz rendre interpellálták Poltot az Országgyűlésben, a válaszokat pedig, bárhogyan is hangzottak azok, egy kivételével mindig elutasították. Az állandó leszavazás taktikája – vagyis Polt Péter illegitimmé maszkírozása a közvélemény előtt – azóta is tart, és ebben a kormánypártok politikusait az sem zavarja, hogy az Európai Unió 2002-es országjelentése elismerően szólt az ügyészség munkájáról, a szervezet reformján és sikeres átalakításán túl külön kiemelve annak függetlenségét.
Ha kell, a sajtó is besegít
Polt Péter támadásával párhuzamosan a kormány a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Rádió elnökének is nekirontott. Az 1998–2001 között pénzügyminiszterként tevékenykedő Járai Zsigmond és az MSZP viszonyát sohasem lehetett felhőtlennek nevezni, igazán vehemensen azonban csak idén nyáron kezdték támadni a bankszakembert, miután kiderült: a kormány csapdába esett, hiszen választási ígéreteinek beváltásához képtelen megteremteni a gazdasági feltételeket. Nyár elején a túlságosan erős forint miatt menesztették volna Járait, mondván, monetáris politikájával tönkreteszi az exporttevékenységet, az utóbbi hónapokban kialakult bizalmi válság és az ennek nyomán elkerülhetetlenné vált jegybanki alapkamat-emelés után pedig már szinte mindenért őt és az előző kabinetet hibáztatják. Emlékezetes, a szocialista párt frakcióvezető-helyettese például erőteljes csúsztatással Járai-járuléknak nevezte az államilag támogatott lakáshitelek megemelt kamatait, hallgatva arról, hogy a támogatásokat ötéves lejáratú állampapírok hozamaiból finanszírozzák, ezek alakulására pedig a monetáris tanács kamatdöntése nincs hatással.
Járai Zsigmond támadásában és a csúsztatások elhallgatásában a kormánynak sok esetben a sajtó is segített, a legszembeszökőbb médiatámogatást azonban a Magyar Rádió elnökével szemben kapta a kabinet. Az ellenzéki megszólalóknak is mikrofont, illetve műsort biztosító Kondor Katalinról az egyik országos napilap közölte: bizonyítékaik szerint az elnök asszony a belügy III/II-es titkos tisztjeként működött a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején. A semmilyen következménnyel nem járó D–209-es botrány után sokak szemében kissé furcsa elmozdítási kísérlet azonban nem sikerült. Az iratok eredetiségét, illetve azt, hogy Kondor Katalint valóban beszervezték-e, vagy csak kartont nyitottak a nevével az elhárításnál, nem sikerült tisztázni. Az elnök asszony újabb támadásokra számít.
Hasonló felzúdulást váltott ki a sajtóból nemrégiben, hogy a bíróság felmentette ifjabb Hegedűs Lorántot a közösség elleni izgatás vádja alól; ezután újságírók és politikusok egyaránt a bírákat és a bíróság ítéleteit támadták.
Ha muszáj, törvényt bontanak
A leglátványosabb és a leghangosabban kommentált támadássorozat elszenvedője Szász Károly, a PSZÁF elnöke. A történet sajátossága, hogy szinte kibogozhatatlanul összefonódik az utóbbi évek legnagyobb botrányával, a brókerüggyel. Szász azonban már ennél korábban, 2002 májusában konfrontálódott a frissen kinevezett pénzügyminiszterrel, ugyanis az üzleti titok védelmében nem rögzítette, és nem adta át László Csabának a felügyelet adatállományát. Nem sokkal később „valahogy kiszivárgott”, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal államtitoknak minősített jelentése szerint a PSZÁF jogszabályokat sértett, amikor viszont Szász közzétette a dokumentumot és kijelentette, hogy minden elmarasztaló állítást cáfolni tud, az ügy elcsitult. Egy hónappal később azonban az uszodába tartó Szász Károlyt ismeretlenek brutálisan összeverték. Műtétje után az elnök elmondta: a támadás szerinte összefüggésben van a felügyelet egyik határozatával. Ez amellett, hogy megállapítja, a Britton Kft. és a Pevdi Kft. szabálytalanul vette át az ellenőrzést a Pannonplast Rt. felett, megemlíti a K&H Equities nevű brókercéget, illetve annak különleges elbánásban részesülő ügyfeleit is. A milliárdos sikkasztási ügy hamar kipattant, és a gyanú a kormányt, illetve a kormány közeli vállalkozókat sem kerülte el. Ellenzéki politikusok ennek tudják be, hogy Medgyessy Péter már augusztusban kijelentette, hogy „a türelem elfogyott, és Szásznak mennie kell”. Csakhogy a PSZÁF elnökét hat évre nevezték ki, függetlenségét törvény védi, elmozdítása gyakorlatilag lehetetlen a jelenlegi szabályozás mellett. A kormány ezért egy huszárvágással úgy döntött, módosítja a rendelkező törvényt, és bár a lex Szász a közvélemény egy részét felháborította, Brüsszelt pedig óvatosságra intő állásfoglalásra késztette, a kormányzati szavazógép mégis olajozottan tette a dolgát. Illetve majdnem, hiszen négy szabad demokrata képviselő azért nemmel szavazott, ám a végeredményen ez már nem változtatott.
A PSZÁF-törvény Mádl Ferenc ellenjegyzésére várt, ám az államfő ezt nem tette meg, s normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. A Pénzügyminisztériumban ettől függetlenül már azon gondolkodnak, hogy kit ültessenek Szász Károly székébe jövő januártól. Az egyik napilap értesülései szerint a legesélyesebbnek Singlovics Béla, a Postabank leköszönő vezérigazgatója számít.
Lapunknak nyilatkozó fideszes képviselők szerint a törvény benyújtóinak és a felügyelet új vezetőinek nemcsak jogi, de politikai felelősséget is vállalniuk kell, ha bebizonyosodik, hogy a lex Szász célja az MSZP tisztára mosása volt a K&H-botrányban.
Akiket már menesztettek
A Fidesz álláspontja szerint a Hírközlési Felügyelet elnökének menesztésével Kovács Kálmán miniszter is felsorakozott azok közé, akik független szakmai intézmények vezetőit politikai okokból távolítanak el vagy neveznek ki. Frischmann Gábor január elsejével távozik posztjáról. Átalakítják az idén 35 ezer üggyel foglalkozó felügyeletet is, amely Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa néven működik majd tovább januártól. Elnöke a másfél éves közigazgatási tapasztalattal rendelkező Pataki Dániel lesz. Hasonlóan politikai okokra vezeti vissza az ellenzék a Központi Statisztikai Hivatal elnökének felmentését. Az európai tekintélynek örvendő Mellár Tamást a hivatalos indoklás szerint azért váltották le novemberben, hogy megfelelőbb vezetőt találjanak a hivatal számára előírt uniós normák teljesítésére. Mellár utódja Pukli Péter, a kancellária korábbi helyettes államtitkára lett.
origo.hu
Újabb fordulat történt Kapu Tibor kilövésével kapcsolatban
