„Több százezer illegális bevándorló becsempészése és ennek társadalmi, gazdasági és politikai következményei ma már veszélyesebbek, mint a kábítószer-csempészet.”
(Az Europol 2003. novemberi jelentéséből)
Hat év alatt tízezer embert juttatott át a magyar–osztrák határon két szerb és albán embercsempészekből álló szervezet. Az 1997 óta működő banda Koszovóban toborozta az illegális migránsokat, főleg ottani albánokat. Fejenként 800– 2000 euróért érvényes úti okmányokkal, ha kellett, hamis papírokkal hozták be őket Magyarországra. Néhány napos pihenő után Rábafüzes és Kőszeg között a zöldhatáron vitték tovább őket Ausztriába, majd az Európai Unió más országaiba. A szervezésben több osztrák székhelyű utazási iroda is részt vett, amelyeket főleg albán nemzetiségű osztrák állampolgárok üzemeltettek. A banda többi tagja tartózkodási engedéllyel rendelkezett Magyarországon és Ausztriában. A nemzetközi szervezetet október végén számolta fel a magyar és az osztrák határőrség, titkosszolgálati eszközök bevetésével.
Az Európai Unióhoz csatlakozó tíz új ország illegálisan terjesztett áruk és szolgáltatások tömegének lesz egyszerre forrása, tranzitútja és célországa – hívta fel a figyelmet az Europol (a közös európai rendőrség) a bővítéssel járó veszélyekre. Az EU-tagállamok rendőrségei közötti együttműködést irányító hágai székhelyű intézmény 27 oldalas bizalmas jelentésének legfontosabb részleteit a londoni Times című napilap tárta a nyilvánosság elé november közepén. Az Europol becslései szerint a jelenlegi tagországokban egyetlen év alatt – 2002–2003 között – háromezerről négyezerre nőtt a bűnözők által működtetett hálózatok száma. Hálózatonként átlagosan száz emberrel számolva a bővítés előtt álló unióban máris mintegy 40 ezren vehetnek részt közvetlenül a szervezett bűnözésben. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a bűnözőknek is rendelkezésükre áll az informatikai és telekommunikációs csúcstechnológia, ráadásul a bővítés után a hálózatok emberei 15 helyett már 25 tagországban tevékenykedhetnek, vagyis új lehetőségek nyílnak a bűncselekményekkel szerzett pénzek mozgatására is.
A legerősebb csoportok közé tartozik az orosz maffia, amely máris jelentős befolyással bír a csatlakozás előtt álló balti államokban, de jelen van Svédországban és Finnországban is. A különösen erőszakos albán csoportok az ember- és a drogkereskedelemben „piacvezetők” elsősorban Nagy-Britanniában, de fokozatosan ellenőrzésük alá vonják a török heroinüzletet is. Az EU-tagországokban élő bevándorlók, például a török és az albán közösségek a „humán erőforrást” biztosíthatják a bandák számára. A jelentés szerint egyelőre kevés olyan csoport működik, amely közvetlen fenyegetést jelenthetne a tagállamok stabilitására, egyes hálózatok azonban beépülhetnek a politikai intézményrendszerbe, megpróbálhatják kihasználni a joghézagokat az uniós támogatások területén, és kikezdhetik akár az igazságszolgáltatást is. Kulcsfontosságú lenne tehát az uniós államok nemzeti jogszabályainak hatékonyabb összehangolása főleg a pénzmosás és az illegális bevándorlás terén. A jelentés szerint ugyanis több százezer illegális bevándorló becsempészése és ennek társadalmi, gazdasági és politikai következményei ma már veszélyesebbek, mint a kábítószer-csempészet.
„Elkészült a szervezett bűnözés elleni stratégia koncepciója” – jelentette be Hegedűs András, a BM bűnmegelőzési helyettes államtitkára november 20-i sajtótájékoztatóján. „Magyarországon mintegy 80 szervezett bűnözői csoportot tartanak nyilván. A rendőrség, a határőrség és a vám- és pénzügyőrség összesített adatai szerint körülbelül 3800 – 85 százalékban magyar állampolgárságú – tagja van a többnyire hierarchikus felépítésű szervezeteknek. A rendőrség 46, a határőrség 30, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) 4 bűnszervezetről tud. A legjellemzőbbek a 11–50 fős bűnözői csoportok, kilenc száz főnél több, 24 tizenegy főnél kevesebb tagot „foglalkoztat” – ismertette a legfrissebb rendőrségi adatokat Mikó István dandártábornok, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (SZBEKK) helyettes vezetője. „A határőrség látókörébe került 30 szervezett csoport jellemzően embercsempészettel és okirat-hamisítással foglalkozik, de a bűnözői csoportok »több lábon állnak«. Az embercsempészetre kialakított infrastruktúra szabad kapacitásait más termékek forgalmazásával – például cigarettacsempészettel – kötik le, az okmányhamisítók pedig nemcsak az útlevelek, hanem más hivatalos iratok hamisítására is berendezkednek” – mondta el a sajtónak Samu István, a határőrség rendészeti főigazgatója.
Tavaly az embercsempészet nyolc százalékkal csökkent 2001-hez viszonyítva, az okirat-hamisítások száma viszont hét százalékkal nőtt, s így 2002-ben az összes bűncselekmény felét tette ki. Legutóbb november közepén számolt fel a Budapesti Határőr-igazgatóság egy közokirat-hamisító műhelyt. A műhelyt működtető férfi ellen 2001-ben már büntetőeljárást indítottak közokirat-hamisítás miatt. Akkor nagy mennyiségben találtak a lakásán hamis és hamisításra előkészített személyi igazolványt, útlevelet, bélyegzőt, valamint a hamisításhoz szükséges más eszközöket. A férfi akkor szabadlábon védekezhetett, és társaival újjászervezte műhelyét.
Az érintettek lakásán tartott házkutatás során nagy mennyiségben foglalt le a határőrség számítógépeket, nyomtatókat, kamerákat, a hamisításhoz szükséges, CD-n található nyomtatványokat, sablonokat. Az „arzenált” magyar, román és diplomata-útlevelek, rendőrségi körbélyegzők, tartózkodási engedélyek, személyi igazolványok, jogosítványok, biankó diplomák, lakcímkártyák, szárazbélyegzők, forgalmi engedélyek, közüzemi számlák, biankó nemzetközi gépjármű-vezetői engedély, személy- és vagyonőri igazolvány, Vöröskereszt-igazolvány, adóigazolványok, szakoktatói igazolvány, APEH-szárazbélyegző és társadalombiztosítási kártyák egészítették ki.
A szervezett bandák mögött tehát profi kiszolgálói hálózat áll: illegális tevékenységüket jogászok, befektetési szakértők, orvosok, a hírközlés és a posta dolgozói segítik.
A szakemberek ugyan mindezt még nem tekintik maffiaszerű, szervezett bűnözésnek, ám mivel a feltételek adottak, ezek a bűnözői csoportok nagyon hamar továbbfejlődhetnek maffiává.
„Magyarország évek óta vonzerőt jelent a külföldiek számára, egyre többen kérnek tartózkodási, illetve letelepedési engedélyt. Ez a növekedő tendencia várhatóan uniós csatlakozásunk után is folytatódni fog” – mondta lapunknak Végh Zsuzsanna, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának főigazgatója. 2002-ben összesen 300 ezren keresték fel a hivatal ügyfélszolgálati irodáit, az ügyek 60 százalékát Pest megyében, illetve Budapesten intézik. Az idén október végéig 30 ezer kérelem érkezett a hivatalhoz, ezek közel háromnegyedét határon túli magyarok – főként román és ukrán állampolgárok – nyújtották be, zömében munkavállalási céllal. A megkapott tartózkodási, illetve munkavállalási engedéllyel egy évig dolgozhat a külföldi állampolgár legálisan Magyarországon, az egy év letelte után kérvényeznie kell az engedély meghosszabbítását. Az illegális munkavállalást az idegenrendészeti törvény szankcionálja, a hatóságok minden esetben mérlegelnek: ha először szegett törvényt az illető, akkor az ország elhagyására kötelezik, ami után immár legálisan kérhet munkavállalási engedélyt, s annak birtokában visszatérhet. A visszaesőket, vagyis a többszörös jogsértőket egy, három vagy akár öt évre kiutasíthatják az országból. Súlyosabb esetben a kiutasítás úgynevezett hatósági kísérettel történik. 2002-ben a 6100 kiutasított – főleg román, ukrán és jugoszláv állampolgárságú – külföldi közül közel 1800-at toloncoltak ki. 2003. október végéig több mint 4000 kiutasítási határozat született, ebből több mint 1400 főt kitoloncoltak. Az ok majdnem mindig illegális munkavállalás és szabálytalan tartózkodás volt.
Talán meglepő adat, hogy az illegálisan érkező menekültek száma a legálisan érkezőkével szemben átlagosan 14 százalékkal csökkent az idén Európában. A menekültek száma nemcsak Magyarországon, de egész Európában csökkent. Magyarországon a tavalyihoz képest nőtt azoknak a menedékjogért folyamodóknak a száma, akik legálisan érkeztek. A menekülthullámok egyébként mindig periodikusan, az aktuális (világ)politikai helyzettel összefüggésben jelentkeznek. Ilyen esemény volt például a délszláv válság: 1991-ben háromszorosára nőtt a védelmet kérők száma a megelőző évihez képest; több mint 53 ezer menekültet regisztrált a menekültügyi hatóság, s 90 százalékuk, vagyis több mint 48 ezer ember a volt Jugoszlávia területét kényszerült elhagyni. 2001-ben, az afganisztáni válság idején 20 százalékkal többen folyamodtak menedékért, mint egy évvel korábban, s a mintegy 10 ezer kérelmező csaknem fele, 4800 fő afgán állampolgár volt.
Az utóbbi két évben – az uniós adatokhoz hasonlóan – nálunk is kevesebben kértek menedéket: tavaly már csak 6412 főt regisztráltak, s ez több mint 30 százalékos csökkenést jelent, és ez évben további csökkenés mutatkozik. Ez a tendencia azonban nagy valószínűséggel átmenetinek tekinthető.
„Magyarország tranzitszerepe az uniós csatlakozás után is megmarad, sőt a menekültek számának nagyarányú emelkedése várható, részint azért, mert az EU tagországaként nagyobb vonzerőt jelentünk majd a menekültek számára, részint mert – szintén az EU-tagság révén – ránk is vonatkozik majd az uniós tagok által 1990-ben aláírt dublini egyezmény” – vélekedett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) főigazgatója. Az egyezmény többek között kimondja, hogy az EU valamely tagállamában benyújtott menedékkérelem esetén az a tagállam köteles lefolytatni az eljárást a menedékkérő ügyében, amely tagállam külső határain a menekült az EU területére lépett, illetve amely tagállam korábban a kérelmező számára jogszerű tartózkodást biztosított. Részben a dublini egyezmény hatálya következtében nőtt meg ugrásszerűen a menedékkérők száma például Ausztriában, miután nyugati szomszédunk 1995-ben az EU tagjává vált: 2002-ben több mint 20 ezer menekültet volt kénytelen tartósan vagy ideiglenesen befogadni illetve visszafogadni.
Az illetékesség megállapítása azonban gyakran nehézségekbe ütközik, hiszen a menekültek többsége a zöldhatáron, embercsempészek segítségével, észrevétlenül jut be az unióba, végső úti célja eléréséig több országon utazik keresztül. Menedékkérelmét abban az országban adja be, ahol a számára legkedvezőbb elbírálásra számíthat, és sokszor semmiféle papírral nem tudja igazolni személyazonosságát. A „rutinos” menekülők körében bevett gyakorlat több országban is védelemért folyamodni – erre egyébként az emberkereskedők is bátorítják a menedékkérőket. A hatékonyabb nyilvántartás és az egyértelmű azonosítás érdekében kezdte meg működését januárban az EU elektronikus ujjlenyomat-adatbázisa, az Eurodac. A rendszerben valamennyi 14 évesnél idősebb menedékkérő, valamint az unióba illegális úton bejutni próbáló, a határokon elfogott személyek ujjlenyomatát rögzítik. Az adatbázis segítségével pillanatokon belül az is megállapítható, hogy egy menedékkérő adott-e már be máshol is kérelmet. Mostantól tehát mindazokat, akik második kérelem benyújtásával próbálkoznak, elvileg azonnal azonosíthatják, és ebben az esetben a dublini egyezmény alapján visszaküldhetik abba a tagországba, ahol először vettek tőlük ujjlenyomatot. Az adatokat a menedékkérők esetében tíz, a határokon elfogott illegális bevándorlók esetében viszont csak két évig tárolják.
Magyarország három, menekülteket befogadó állomásának kapacitása az utóbbi másfél évben – részben uniós PHARE-támogatásnak köszönhetően – jelentősen bővült, és az ellátás színvonala is nőtt, azonban így is maximum 2000–2500 fő befogadására alkalmas.
További állandó befogadóállomások létesítését nem tervezi a BÁH, azonban indokolt esetben ideiglenes befogadóhelyeket tudnak nyitni, amint az legutóbb Kalocsán történt 2001 októberében. Akkor az afgán menekülthullám miatt döntött úgy a kabinet, hogy 500 menedékest a város volt laktanyájában helyez el. Az intézkedés óriási felzúdulást váltott ki a helybéliek körében, akik többek között fertőző betegségektől és a közbiztonság romlásától tartottak; a város SZDSZ-es vezetése tiltakozó nagygyűlést és aláírásgyűjtést szervezett a menekülttábor megnyitása ellen. A szálláshelyen végül a vártnál jóval kevesebb, mindössze 160 menekült lelt átmeneti menedékre; egyébként korábban mindnyájan egészségügyi szűrővizsgálaton és nemzetbiztonsági ellenőrzésen estek át. Mivel sokkal kevesebb menekült érkezett, mint amenynyire számítottak, a kalocsai tábort nyolc hónapos működés után, 2002. június 30-án bezárhatták.
Az állandó befogadóállomásokon, Bicskén, Békéscsabán és Debrecenben jelenleg mintegy 500–600 menedékkérőnek nyújtanak szállást és ellátást addig, amíg kérelmük elbírálása tart; ez a procedúra akár másfél–két évig is elhúzódhat. A helyzetet bonyolítja, hogy a menekültet még kérelmének elutasítása esetén sem lehet hazaküldeni, ha olyan országból érkezett, ahol hazatérése esetén veszélybe kerülne az élete – például Afganisztánban vagy Irakban. Ilyenkor ideiglenes védelem illeti meg, azaz, bár menekültstátust nem kapott, „befogadott” lesz. Kötelező tartózkodási helyet jelölnek ki számára szükség esetén a Nyírbátorban, Balassagyarmaton, Nagykanizsán, illetve Győrött működő közösségi szállások egyikén, ahol első körben további 18 hónapot tölthet. Ha ez az idő is letelt, a hivatal munkavállalásra ösztönzi a menekültet, hogy így teremtse meg a huzamosabb tartózkodás feltételeit, hiszen addig nem kötelezhető hazatérésre, amíg szülőföldjén nem lenne biztonságban. Addig pedig akár hosszú évek is eltelhetnek, ahogyan ez az 1992-ben Magyarországra érkezett bosnyák menekültek esetében történt. A bosnyákok először a nagyatádi, majd a debreceni és a békéscsabai befogadóállomások lakói voltak. Az utolsó 40 tagú csoport – egy évtizedes távollét után – 2002 márciusában tért haza. Többségük betöltötte a hatvanadik évét, de voltak közöttük már Magyarországon született gyerekek is. Hazatérésük után ideiglenesen a Bosanski Petrovac-i befogadóállomáson helyezték el őket, amíg visszaköltözhettek saját, rég elhagyott otthonukba.
A kérelmezők közel fele azonban nem várja meg menedékkérelme érdemi elbírálását: 2003-ban eddig mintegy ezer eljárást szüntetett meg a BÁH, vagyis ennyien tűntek el nyomtalanul, mert a kérelmezők az EU felé veszik az irányt – szinte mindig embercsempészek segítségével…
Vége
A magyar határon elkövetett nagyobb szabású embercsempész-akciók, 2001–2003:
Forrás: MTI
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!