Vérző ostya

Sümegi József igazgató úr várt a bátaszéki gimnáziumban, aki nemcsak történelem szakos tanár, de lelkes kutató, tudós történész is. Ez azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, amikor a szobájába léptem, s a hatalmas polcokon álló könyvekre néztem. Rögtön meg is kérdeztem, mit tud a bátai bencés kolostorról, maradt-e belőle valami emlék. Mutatta, hogy az asztalán lévő kő (ez látható a képen) is onnan származik. Sőt, tette hozzá, a bátai szállásommal szemben állt a régi városháza, amelyet – több más épülettel együtt – a volt apátság köveiből építettek annak idején. Amikor néhány éve az új tulajdonos lebontatta, akkor került elő a romokból a másodlagosan befalazott töredék is, amelyre egy kelyhet véstek. „Egy töredék kapcsán azonnal felmerül a kérdés – írja egy 1999-ben megjelent tanulmányában Sümegi József –, hogy az ábrázolás vajon nem kapcsolódhat-e a bátai szent vér ereklyéhez, esetleg (az apátság) keletkezésének történetéhez. A korabeli források általában csodás vérről, az oltáriszentségből kiömlő szent vérről beszélnek. 1521-ben II. Lajos király Krisztus legszentebb teste és vére egyházának nevezi a bátai monostort.”
E kérdés megválaszolásában feltételezésekre van utalva a kutató, némi segítséget csak az európai és magyarországi szent vér ereklyék legendái, illetve analógiái nyújtanak. „Walldürnben 1330-ban történt a csodálatos jelenség, amikor a pap véletlenül kidöntötte az átváltoztatott bort, s az véresre festette a kehelykendőt. Érdekes, hogy a bátai kő is feldőlő kelyhet ábrázol.”
Kétségtelen, hogy a leghíresebb szent vér csoda az itáliai Bolsenában történt, amelynek hatására IV. Orbán pápa bevezette az úrnap ünnepét. Egy Péter nevű, Rómába zarándokolt prágai német pappal történt 1263-ban: amikor Bolsenában misézett, és kételyek, aggályok gyötörték az átváltoztatás közben, a kehely fölött megtöretett szent ostyából megdöbbenésére „vér folyt ki, s a felső része hússá változott át. A vér a misekendőre csepegett, s ott 25 foltot hagyott. A csoda annyira megzavarta Pétert, hogy kénytelen volt befejezni a misét. A vérző ostyát a korporáléba burkolta, és igyekezett feltűnés nélkül a sekrestyébe jutni. Gondossága ellenére útközben a templom kőpadlójára csepegett a vér, s ott is Krisztus töviskoronás fejének alakját vette fel.” Sümegi József ezt a kis kőtöredéket azért tartja fontosnak, mert a bolsenai szent vér csodához hasonló jelenséget mutat.
Erről szól Ransanus püspök is, amikor megemlíti, hogy „Báta kis falu ugyan, de előkelő az ott lévő bencés monostor miatt, amely nagy hírnek örvend a feltűnő csoda révén, hogy a szent ostyában Krisztus vére testének kis részecskéjével együtt látható, amint igen sokan állítják, akik látták”.
A falut és az apátságot a török 1539-ben megrohanta és elpusztította. Ezzel az apátság sorsa végérvényesen megpecsételődött. „Szerzetesei, ha el nem is pusztultak, elmenekültek, s Báta, fölcsillanó remény volt ugyan még rá, többé nem került Szent Benedek fiai birtokába.”